Magyar Czipész-Ujság, 1906 (16. évfolyam,1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
XVI. évfolyam. Budapest, 1906. január hó 1-én. I. szám. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG. A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE Előfizetési dij: lenyedévre 2 Kor. feléire 4 Kor. egész évre 8 Kor. Felelős szerkesztő : SZENES I. Társszerkesztő : ÚRI IMRE czipészmester és testületi szaktanító. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Munkatársak: Kraznof János, Marton Isipót divat- vagy szabász-mintamelléklettel. czipészmesterek és Draskóczy B. szaktanító. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VIII. ker., Bezerédy u. 19. szám. Kéziratok nem küldetnek vissza. BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Újévi gondolatok. Az újév küszöbéről rendesen visszapillantunk a múlt évre és mérlegeljük, várjon hasznosan, eredményesen jártuk-e az évnek kerek tizenkét hónapját? Nekünk czipészeknek nem igen van okunk az elmúlt év eredményével dicsekednünk, sőt a közelmúlt esztendők is nagyon sovány gyümölcsét adták fárasztó munkánknak. Az újév beálltával keserű tapasztalatainkkal a múltból remegve kérdjük, várjon mit hoz ez az esztendő ? Hát mit hozhat nekünk ? Semmi jót! Az idő halad, a gépek és eszközök fejlődnek és mindez bizonyára nem nekünk kisiparosoknak a javára. Mert nekünk gépek nem kellenek, a kisebb eszközök is, amelyek a kisipart volnának hivatva szolgálni, oly drágák, hogy azok is csak a nagy ipar fejlődését segítik elő. Lesznek tehát újabb czipőgyárak, meg megint czipőgyárak, amelyek a czipész kisiparosok számát napról-napra csökkenteni fogják. Ilyen kilátásokkal kedves szaktársaim, nyílik meg az új esztendő. És mi kétségbeesve nézünk a jövő elé. Mi lesz belőlünk és iparunkból ? Erre pedig az én feleletem az, hogy csak azért se hagyjuk magunkat! Van száz meg száz eszköz, amelynek segítségével sikeresen ellenállhatunk a modern kor áramlatának, száz meg száz mód, amelyekkel mindenek daczára tisztességes kenyérhez juthatunk, csak akarnunk kell. Talán nem egy újévi czikk keretébe való, amit mondani akarok, de nem tehetek róla. Amidőn így most végig járom az elmaradt esztendőket és eszembe jut a jövő, önkénytelenül is rágondolok arra, amit mondandó vagyok. Említést tettem ugyanis arról, hogy a gépek és különböző eszközök folyton tökéletesülnek. És ugyanakkor az a gondolat is czikkázik át az agyamon, hogy miért nem vehetnék mi czipészek is azokat igénybe. Nem beszélek gyári berendezésekről, amelyeket a kisipar, ha volna benne érzék a modern kor haladása iránt, könynyen szolgálatába vehetné. De vannak Magyarországon — ha mindjárt csak elvétve is — olyan nagyobb czipész-műhelyek, amelyek egymaguk is beszerezhetnék azokat a kisipar részére konstruált gépeket, amelyek tízszeresen fokoznák termelni képességüket és amennyiben saját műhelyük nem használhatná ki teljes mértékben a gépeket és eszközöket, jó pénzért még a szegényebb kollegák munkáját is el lehetne azokon végezni. Én Istenem, ha rágondolok, hogy mennyi baja van ma a legtöbb vidéki mesternek a folyton fokozódó munkáshiány következtében, máskép e kérdést nem is tartom megoldhatónak. És mégis senkinek még csak eszébe sem jut az ilyen kezdeményezés. De lehetne a czipészeknek a nagy gépeket, a nagyüzemű gyárak részére készült czipőgépeket is szolgálatukba venni, ha a helyzet magaslatára akarnának emelkedni. Ha tudnának nagyobb szövetkezetekben egyesülni és megteremteni azokat a czipőgyárakat, amelyek Magyarországon úgyszólva szükségletekké váltak és amelyek akár akarják a czipészek, akár nem, létre fognak jönni. Mert a czipészet — akárki mit mond —jövedelmező üzlet és a nagytőke egyebet sem tesz, mint a jól jövedelmező iparágakat sorban igájába hajtja. Egy újévnek a benyitójánál állunk, szükségesnek tartom épen most megint felhívni szaktársaim figyelmét arra, amit e lap fennállásának első percze óta hirdet, hogy a czipész kisiparosok mentsvára csak az egyesülésben, a szervezkedésben rejlik, ami ha hamar be nem következik, a magyar czipészeknél nagyon szomorú következményekkel járna. Raktári, kész czipőt látunk árulni mindenfelé és minthogy olcsó és valljuk be, ma már nem is rossz, de tetszetős, a közönség mind