Magyar Fakereskedő, 1908 (15. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

XV. évfolyam. Budapest, 1908. január 1-én. MAGYAR FAKERESK E~íj Ó e A „MAGYAR FAKERESKEDŐK ÉS FAIPAROSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉINEK KÖZLÖNYE. A MAGYAR FATERMELÉS, FAKERESKEDELEM, FAIPAR ÉS FAKIVITEL ÉRDEKEINEK ÓVÁSÁRA ÉS ELŐMOZDÍTÁSÁRA, VALAMINT t i 9 Qni A HAZAI ERDŐGAZDASÁG ÉRDEKEINEK SZOLGÁLATÁRA HIVATOTT SZAKLAP. _ , , Telefon 891. * Telefon 891. Megjelen minden hó 1-én és 15-én magyar, 5-én és 20-án pedig német kiadás „UNGARISCHER HOLZHÄNDLER“ czím alatt. Közérdekű tudósításokat a világ bármely fapiaczárói szívesen fogadunk és megállapodás szerint honorálunk. Czikkeink utánnyomása a szerkesztőség előzetes megkérdezése nélkül még a forrás megnevezésével is tilos. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : SZÉKELY IGNÁCZ. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, V., NAGYKORONA-UTCZA 32. Előfizetési árak: Ansztria-Magyarországban a „Magyar Fakereskedő“ v. ^ ®Yre egész évre .Ungarischer Holzhänller* j0 kOI\ 20 kor. 9 mk. 18mk. 13 „ 26 „ 12 „ 24 „ A többi európai államokban az előfizetési díj kiadásonkint: félévre 12'50 fr. egész évre 25 frank. egyedül mindkét lap együttesen: Németországban fél évre egész évre Hirdetéseket felvesz a »Petőfi« Újság-, könyvkiadó- és hirdetési vállalat Budapesten, VII., Kertész-uteza 16. szám. Előfizetési felhívás. Lapunk jelen számával a XV-ik év­folyamba lép. A midőn ez alkalommal a t. .szakközön­séget felhívjuk, hogy lapunkat a jövőben is támogassa, fölöslegesnek tartjuk, hogy programmunkat ismételjük és a jövőre nézve nagyhangú ígéreteket tegyünk. Hívek maradtunk a lap czímében foglalt jelmondatunkhoz, óvtuk és előmozdítottuk a magyar fatermelés, fakereskedelem, fa­ipar és fakivitel érdekeit, szolgáltuk a hazai erdőgazdaságot és hogy e jel­mondatunkhoz a jövőben is hívek mara­dunk, azért kezeskedik 14-éves múltúnk, a melyre büszkeséggel, megelégedéssel tekinthetünk vissza. Kérjük az előfizetések szives meguji­tasat- A szerkesztőség. A pénzválság és a fakereskedelem.*) Irta : Székely Ignácz. (Vége.) III. Tisztán előttünk áll tehát az egész szituáczió, a melyben a folyó év második felében bekö­vetkezett pénzválság a fakereskedelmet és annak pénzügyi viszonyait találta. Egyik oldalon az évek óta folyton emelkedő piaczi konjunktúra és a valósággal felkínált tőketámogatás következtében elkapatott, erejü­ket tulhadó üzletekre csábított fakereskedők, másik oldalon a hirtelen beállott pénzszűke folytán hitelükben maguk is megszorult pénz­adók, a kiknek egyetlen törekvésük az volt, hogy követeléseiket minden áron behajtsák. E tanulmány eddigi tartalmából is kivehető, hogy nem czélja a fakereskedőket mentegetni; be kell ismernünk, hogy ezen az oldalon is nagy hibákat követtek el, melyeket csak egy hajszál — némely esetben az sem! — választ el a bűntől. *) E tanulmány külön röpirat alakjában is megjelent technikai okokból lapunkban nem közölhetjük az egész tanulmányt egyszerre, hanem csak folytatásokban; érdek­lődőknek azonban kívánatra díjtalanul megküldjük a röp- iratot. Nyiltan ki kell mondanunk, hogy a hibánál is több: bűnös eljárás az, ha egyesek, a kiknek alig néhány ezer korona saját tőkéjük volt, nem elégedtek meg szerény, de jól jövedelmező üz­letükkel, hanem tisztán idegen tőke segélyével erejüket messze túlhaladó nagy vállalatokba mentek bele; ha mások, a kik teljes tudatában voltak saját teljes passzivitásuknak, ugyancsak a még ezután megszerzendő idegen tőkére szá­mítva, milliós üzleteket kötöttek ; ismét mások a szívességi váltókon nyargalva port hintettek a világ szemébe és ezzel valóságos porfelhőt keltve maguk körül, e felhők jótékony homályá­ban vigan űzték bűnös játékaikat ! Mindezen esetekben az illető egyénekből hiány­zott a kereskedői tisztességnek az az elenged­hetetlen föltétele, mely a külföldi kereskedőkkel velük született, évszázadokon, genefácziókon át bennük kifejlődött és meggyökeredzett és a melynek első követelménye : az igazmondás, az őszinteség! Az a kereskedői ténykedés, mely az őszinteséget nélkülözi azokkal szemben, a kiknek bizalmát követeljük — jelen esetben tehát a pénzadókkal szemben — erősen emlé­keztet a Balkánra, a hol hasonló szédelgés­szerű eljárás a kereskedőknél még gyakran található és a helyi viszonyok által megmagya­rázható, de erősen elitélendő nálunk és külö­nösen szakmánkban, a mely idők során és ki­váló egyéniségek, elsőrangú czégek nagystylű ténykedései folytán eddigelé az ország közgazda­ságában a legelőkelőbb helyet foglalta el. Mert kétségtelen, hogy azoknak, a kik csekély vagy elégtelen tőkével fogtak nagy vállalatokba, a melyhez idegen tőke segélyére volt szükségük, első és főkötelességük lett volna, a pénzadókkaj szemben teljes őszinteséggel eljárni, nekik — mielőtt még az üzletet végleg megkötötték — helyzetüket egész valóságában feltárni és csak ha a pénzadó a kölcsönkérő vagyoni helyzete és a megkötendő üzlet pénzszükségletének, vár­ható rentabilitásának teljes tudatában megígérte támogatását, csak akkor lett volna szabad a saját vagyoni erejét meghaladó üzletet megkötnie. A kik igy jártak el, őszinteségüknek nem vallot­ták kárát, de a kik ezt elmulasztották és jónak látták port hinteni a pénzadók szemébe, azok most bűnhődnek eljárásuk helytelenségeért. De nagyon sok a megrovandó a pénzadók eljárásában is. Nekik meg kellett volna, köve­telni ügyfeleiktől, őket, rászorítani arra, hogy helyzetüket, vagyoni viszonyaikat nyiltan fel­tárják és ennek megítélése után határozniok az iránt, hogy az illető czégnek egész hitelszük­ségletét jó és rósz időkben egyaránt fedezni hajlandók és képesek-e! E helyett a pénzadók többnyire arra szorítkoztak, hogy a pénzbőség idejében Pétertől is, Páltól is eszkomptáljanak egy-egy kisebb összegű saját elfogadványt és egy csomó úgynevezett rimesszát, a melyről nagyon jól tudták, hogy annak többé-kevésbé jelenté­keny része bizony nem olyan árúváltó, a mely az esedékesség napján készpénzzel lesz beváltva, hanem vagy előlegfedezeti váltó, vagy pláne szívességi váltó. De hát »a fa-branche fényes«, ez volt akkor a jelszó, szép kamatot és proví­ziókat fizet és igy nem behunyt szemmel, hanem erőszakosan befogott szemmel vették az ügy­nökök által leszámítolásra felkinált fa-papirokat. Vétkeztek tehát a pénzadók, a mikor köny- nyű, mondhatnánk könnyelmű hitelnyújtás által arra csábították a fakereske.löket, hogy erejüket túlhaladó vállatokba bocsátkozzanak, de még nagyobbat vétettek akkor, a mikor a pénzszűke beálltával egyszerre megvonták a hitelt eddigi kreáturáiktól, a melyek vagy azelőtt sem vol­tak hitelre érdemesek, vagy ha igen, akkor ép oly mérvben érdemesek jelenleg is, mert hiszen üzleteik értéke ép oly problematikus, vagy ép oly magas, mint volt néhány hónappal ezelőtt. A hitel ilyen hirtelen megvonása következté­ben természetesen első sorban azoknak a vál­lalatoknak kellett összeomlaniok, a melyeknek belső tartalma egyáltalán nem volt, hanem tisztán a porhintés segélyével fenntartott hitel ingatag alapján állottak. Ezekért nem is lett volna kár és ebből nem is származott volna nagyobb baj, ha a pénzadók el nem vesztették volna a fejüket és ha — egyik végletből a másikba átcsapva — azt a sziklaszilárdnak látszó bizalmat, melyet eddigelé a fa-szakmába vetettek, fel nem cserélte volna a teljesen indokolatlan és a végletekig menő bizalmatlanság. Itt ismét hivatkoznunk kell a »Magyar Fa- kereskedő# 1907. október l.-i számában meg­jelent czikkünk következő passzusára: »A hitelnyújtók az egyik szélsőségből a másikba estek és manapság a fa-szakmában csak az igazi milliomosok azok, a kik papírjaikat elhelyezni képesek, mig a többi fa-czégek teljesen egész­séges rimessa-anyagukkal siket fülekre és zárt ajtókra találnak. A fatermelőnek esedékességeit be kell váltani, tőárakat, munkásait, fuvarosait stb. készpénzzel kell fizetnie, hova fog tehát vezetni, ha a fatermelő az ő legális alappal biró rimessa-anyagát nem tudja pénzre váltani ? E kérdésre könnyű a felelet: ily körülmények között mindazon czégeknek meg kell bukni, a melyek nem rendelkeznek annyi pénzzel, hogy üzleteiket hitel igénybevétele nélkül vezethessék, vagy még rövidebben: a puhafa-termelők 80°ló­dnak tönkre kell mennie. De ez esetben a pénz­adók még sokkal nagyobb veszteségeket fognak szenvedni és nem egy bankár, nem egy kisebb­Boldog iij évet!

Next

/
Thumbnails
Contents