Magyar Fakereskedő, 1916 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-06 / 1. szám

J A XXIII. cvfo'yam Budapest, 1916. január S-án. 1 szám « B „Magyar Fahercshcdőft és faíparosoh 1 Országos EgyesületB"-neii hfizlönye. Szerkesztő és kiadótulajdonos — Eigentümer und Redacteur: SZÉKELY IGNÁCZ. Budapest, VM Zoltán-utcza 12. Organ des „Landesverein der iffig _.Os*­Holz höndler und Holzindustriellen.“ ^ Megjelenik minden csütörtökön. Erscheint jeden Donnerstag TELEFON 8—91. ELŐFIZETÉSl ÁRAK: Abonnements-Bedingungen: Belföld és Ausztria Németország Inland und Oesterr. Deutschland V, évre Ví évre 1, évre Vi évre 16 K. 32 K. 15 M. 30 M. A többi európai Államokban az előfizetési dij: félévre 18 Frk. egész évre 35 Frk Hirdetési dij : 77 mm. széles petit soron­ként 80 fillér. tnsertionspreis : 77 mm. breite Petitzeile 80 Heller. Előfizetési felhívás. Nehéz időket élünk! A harcvonalban küzdő testvéreink életüket és vérüket áldozzák a hazáért, jövendő generációk jólétéért, mi itthonmaradottak dolgozunk és küzködünk azokért, akik a harctéren vannak, hogy nekik mindenük meglegyen, hogy képesek egyenek végig küzdeni azt a harcot, amely nemcsak egyesek, százak és ezrek, hanem egész országok/ sőt világrészek exisztenciája körül forog. Nem szólva a harctéren küzdőkről, akik­hez szivünk minden idegszálával hozzá vagyunk nőve, az itthonmaradottak is kemény küzdel­met folytatnak a háborús állapotok által elő idézevt súlyos viszonyokkal, melyek a meg­élhetést, valamint a munkálkodást minden tértn egyaránt roppantul megnehezítik. Akár a legkisebb bolti üzletről, akár a legnagyobb gyári üzemről van szó, annak, aki azokat vezeti, a legnagyobb, soha nem képzelt nehézségekkel kell megküzdeni, hogy kis bolt­jának, vagy nagy üzemének rendes menetét fentartsa. Mindnyájan áldozatokat hozunk: vérben, pénzben, munkában és idegekben, de végig kell, hogy küzdjük ezt a harcot egy szebb, egy jobb jövő reményében ! Nekünk itthon maradottaknak az a fő­kötelességünk, hogy fenntartsuk azt, ami meg­van, ne hagyjunk elpusztulni, elzülleni semmit. Nem akarunk sok szót vesztegetni arra, hogy a háború, amely sokkal, de sokkal nagyobb és fontosabb vállalatokat súlyosan érint és meg­károsít, lapunknak is igen érzékeny anyagi kárt okozott és még most is okoz, amennyiben szá­mos, lapunkban állandóan hirdető gyáros és egyéb hirdető éves hirdetéseit a háború kitöré­sekor beszüntette, a hatóságok pedig ezidő- szerint csak gyéren tartanak erdő- és faeladáso­kat, végül pedig, mert az előfizetők egy része — különösen a külföldiek — a háború folytán nem ujitotta meg előfizetését. Lapunk viszonylag szerény költségvetésé- sében ezen három tétel hiánya igen súlyosan érezteti hatását, mig a kiadások nem csökkentek. Mindamellett lapunk megjelenési idejét — a háború dacára — változatlanul betartjuk, ami részünkről jelentékeny áldozatot jelent, melylyel azonban múltúnknak: lapunk régi jó hírnevé­nek és előfizetőink érdekének egyaránt tartozni vélünk. De bízunk abban, hogy ezt az áldozatot nem hozzuk hiába, amennyiben bizton reméljük, hogy régi, többnyire sok éves előfizetőink kárta­lanítani fognak bennünket ez áldozatért azzal, hogy a háború és az üzleti pangás ellenére előfizető £ két változadanul megújítják. Remélhetőleg nemsokára — adja Isten, hogy mielőbb — szakmánkra is, reánk is más, jobb idők következnek. Ismételten kérjük az előfizetések szives megújítását. A szerkesztőség. Az előfizetési dij: egész évre 32 korona, félévre 16 korona. A kiadóhivatal. 1915-1916. Tölgyfa. Mig a háború hatása a fenyőfa-üzletben alig pár hónappal a hadjárat kezdete után már kezdett némileg érezhető válni, amennyiben e cikkben már akkor némi háborús szükséglet lépett fel, addig a tölgyfa-üzlet nagyon sokáig a háborúnak csak összes, elég súlyos hátrányait szenvedte anélkül, hogy annak. — mint oly sok más üzletág — előnyeit is élvezhette volna. 1914. júliusától kezdve egészen 1915. őszéig a tölgyfiirészáruüzletben teljes stagnáció uralkodott, a kereslet jóformán végképpen meg­szűnt, a készletek mozdulatlanul feküdtek a a raktárakon és várták a feltámadást. Csak az 1915. év második felében kezdett némi érdek­lődés mutatkozni elsősorban tölgyfa-pallók iránt, amely érdeklődés lassanként más rhérelekie és választékokra is kiterjedt. Azon körülménynél fogva, hogy a tölgyfafürészek a háború kitörése után csupán arra szorítkoztak, hogy *gömbfa- készleteiket feldolgozzák A? az 1914/15,-i télen a döntés jóformán teljesen elmaradt és igy a készletek ezen idő alatt nem igen szaporodtak, már a kereslet első gyönge jelei azt eredmé­nyezték, hogy az árak megszilárdultak és az általános drágulási tendenciát követve, emel­kedni kezdtek. Ez arra a körülményre vezethető vissza, hogy a tölgy-fürészárukészletek túlnyo­móan erős kezekben vannak, akik az árakat tartották abban a biztos tudatban, hogy a ter­melés nehézségei mellett a készletek túlságos felhalmozódásától nem kell tartani és hogy el kell jönnie annak az időnek, amikor a tölgyfa­árak is alkalmazkodni fognak a rendkívüli módon megdrágult előállítási költségekhez. Csak ki kellett várni ezt az időt, ami a tőkeerős cégekre nézve annál könnyebb volt, mert azok a gyönge kezek, amelyek ezt az egyedül célra-, vezető utat financiális okokból nem követhették, már a háború elején kénytelenek voltak árujukat á forfait bármely áron pénzzé tenni és igy ezeknek a versenye elesvén, az árak emelésére irányuló igyekezetei forszírozott eladásokkal senki sem akadályozta. Mint már a bevezetésben említettük, a le­folyt év őszéig tölgyfürészáruban abszolúte semmi kereslet nem mutatkozott, hacsak keresletnek nem nevezzük azt, hogy 1—2 német cég, amely a tölgyfaüzlet fejlődése tekintetében optimisztikus véleménynyel volt, már az év elején összevá­sárolta azokat a merkantiláru-készleteket, ame­lyeket még az akkori viszonyok melleit is olcsó­nak nevezhető árakon megkaphatott. Hogy azonban ezek a vételek nem a tényleg meg­nyilvánuló szükséglet kielégítésére szolgáltak, hanem csak jó vélemény en alapuló spekulációs vásárlások jellegével biitak, azt legjobban bizo­nyítja az a körülmény, hogy a vevők az árut túlnyomó részben csak hónapokkal későbben számították el rendeltetésök helyére, jobban mondva németországi gyűjtő raktáraikba. A nyár folyamán némi kereslet mutatkozott párisi áruban, főleg tükörvágásu pallókban a /jordógyárak részéről, melyek nagyméretű hasí­tott dongák teljes hiányában kénytelenek voltak felmerülő szükségletüket tüköráruban fedezni és ezért az áruért igen magas árakat fizettek. Tényleges szü kséglet azonban csak az őszi hónapokban nyilvánult meg, még pedig elsősorban pallókban és boules-áruban, leg­újabban pedig vasúti extrafában. Ez az arány­lag csekély kereslet, mely normális forgalmi viszonyok mértékével mérve alig lett volna számottevő, a mostari viszonyok között már elegendő volt arra, hogy az árak emelkedését idézze elő, még pedig oly mértékben, hogy az év végén ezeknek a cikkeknek az eladási árs a háború előtti árakkal szemben mintegy 50%-oa emelkedést mutathat fel. A legjobban jellemzi azonban a tölgyfa­termelők felfogását az üzlet jelenlegi helyzeté­ről és annak a legközelebbi jövőben várható fejlődéséről, hogy pld. tölgyfa-frizekért, amely cikkben a háború kitörése óta absolute semmi kereslet nincsen, jelenleg sokkal (mintegy 30°/o-al) magasabb árakat követelnek, mint a háború előtt; konstatálnunk kell azonban, hogy ebben a cikkben a háború kitörése óta — el­tekintve attól a pár tételtől, amelyek á forfait rendkívül nyomott árakon eladattak — az utóbbi időben jóformán egyetlen kötés sem jött létre, miután szükséglet nincsen, de viszont sürgős kínálat sincsen. A tölgy-fürészáru-üzlet ilyetén alakulásá­nak kézenfekvő és nagyon egyszerű a magya­rázata. A múlt 1914/15-i téli idényben — amint már fent említettük — tölgyfát fürészelési célokra jóformán egyáltalán nem döntöttek, mig a most folyó 1915/16-i téli idényben a ledöntött tölgyfa, mennyisége beavatottak becslése szerint a nor­mális mennyiségnek alig 30%-ára tehető. Magától értetődik, hogy ilyen körülmények között sürgős kínálatról szó sem lehet és igy a csekély kereslet ellenére is az árak meg­szilárdulása, sőt ha a kereslet csak valamelyest fokozódik, azoknak további emelkedése egészen biztosan várható, annál is inkább, mert az el­adott árut a jelenlegi súlyos és rendkívüli mó­don megdrágult termelési viszonyok mellett csak sokkal drágábban lehet pótolni. A tölgyfürészáru-üzlet a háborútól em közvetlenül, sem közvetve a jövőben sem vár­hat számottevő keresletet; de annál élénkebb, sőt nézetünk szerint rendkívül élénk kereslet fog megnyilatkozni közvetlenül a békekötés után a külföldi piaczok részéről, amelyeknek raktárai az exportnak immár több mint IV2 év óta tartó teljes stagnálása következtében kétség­telenül teljesen kiürültek. Igaz ugyan, hogy a mi tölgyfürészárunkat a külföldön főleg a finom bútoripar és a finom épitőasztalos-ipar fo­gyasztja, miután azonban azt tapasztaljuk, hogy a háborúdaczára világszerte mára luxust szol­gáló iparágak is foglalkoztatva vannak, biztosra lehet venni, hogy a háború befejezése után a luxus-butoripar, valamint a luxus-épitkezési ipar is fel fog lendülni. De ettől eltekintve a waggon- gyárak, valamint a gépgyárak szükséglete egy­magában is elegendő arra, hogy a korlátolt

Next

/
Thumbnails
Contents