Magyar Festőipar, 1923 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1923-01-15 / 1. szám
2. oldal MAGYAR FESTŐIPAR 1. szám. Januári munkabérek ^ . hó 3-án tartott munkarendvédő bizottsági ülés határozatából f. év ...______________,________ január 2-ától, f. év február 3-áig a szobafestő, mázoló és fényező iparban a következő órabérek érvényesek és kötelezők: 1. Szakmunkások felszabadulásukat követő első évben a volt 84 koronára óránként a javítás..........................................................................................................10 K 1 94 K 2 Átlagos segítő szakmunkás 1 évtől 3 évig a volt 93 koronára óránként a javitás 10 K 103 K 3. Egyszerűbb munkák végzésére alkalmas 3 éven felüli szakmunkás a volt 100 koronára óránként a javitás...............................................................................10 K 110 K 4. Jobb munkások a volt 105 koronára óránként a javítás . . . . . . . . 10 KV 115 K Akik a fenti osztályokban feltüntetett órabéreknél magasabb órabért élveztek, azoknak is a jelzett javítások fizetendők. Budapesten, 1923. január hó. Konzekvenciák. Hosszabb ideje foglalkozom azzal a gondolattal, hogy szaklapunkban a szakmánkat érintő fontos szaktudósítások valamint szakkérdések fejtegetését megindítsuk, ezzel remélem elérni azt, hogy szakmáinknak elitjei úgy munkaadók, mint alkalmazottak igyekezni fognak tudásukat a tanulni vágyókkal megosztani, vagyis olyan szakközleményeket fognak szaklapunkban megjelentetni, amelyekkel a jelnlegi fiatalságnak egy kissé megkönnyítik a mai nehéz helyzetét. Mielőtt reátérnék szakközleményemre, fontosnak tartom visszapillantást tenni az elmúlt esztendő viharos lezajlására. Amint az mindenki előtt ismeretes, ez volt az első esztendő a háború befejezése óta, amelyben meglehetős munkaalkalom volt Ezt minden munkaadó és munkás igyekezett a saját részére a módja szerint kihasználni, azt hogy milyen volt a kihasználása a munkának gazdasági szempontból munkaadónak, avagy munkásnak, azt csak általánosan lehet következtetni és elbírálni, azt azonban merem állítani, hogy az egyik fél sem érte el azt az eredményt, amint azt más iparágakban munkaadó és munkás munkájuk után eredményként saját javukra elkönyvelhettek. Tehát szükséges, hogy kűnckés alá vegyük azokat az okokat, amelyek szerintem okozói voltak annak, hogy a gondterhes és fáradságos esztendő, nem hozta meg azt az anyagi eredményt, amelyet elérni kellett volna. Ennek fő oka az, hogy az elmúlt három esztendőben a háború összeomlása után csak a törtetőknek marakodása vált lehetővé a „vagyontalanok“ szélsőségeinek erőszakos fellépése, a szakismeret nélküli munkálatok vállalása, a kalkulatio nem ismerése, a jobb mesterek helyzetének irigylése, a minden áron való szereplések a közéletben hivalkodások, egymás becsmérelése a rendelők előtt, egymás munkásainak elcsalása, a munkásokkal kötött béregyezmény nem respektálása, ez és sok más hasonló dolog írandó a múlt időkre. Figyelmébe ajánlom szakmáink minden egyes számottevő tagjának, hogy saját hatáskörében és környezetében tanulmányozza ezt a rövid múltat, hogy ez ne legyen áthozható a jelenbe és még kevésbé a jövőbe. Ehez nem kell sok, csak az, hogy legyen egy kicsiny kölcsönös megértés, egy kis ön, és egymást való megbecsülés, egy kis összetartás, ami igen könynyen menne egy kis jóakarattal. Mondhatom, hogy az utolsó hetekben amíg a számottevő mesterek igyekeztek egy megértő és megegyező lépést tenni a szakma érdekében, ez sajnálatosan, megint hajótörést szenvedett, ebből újra és újra beigazolódtak azok a tények amelyeket a múltra vonatkoztattam. Ebből egy tanulság van és pedig az, hogy embert és embert, mestert és mestert, szaktehetséget a lehetségtelentől, jó lelkűt a rosszlelkűtől egy-egy egész világ választ el. A fent említett ilyen békéltetési kísérletek meghiúsulása kényszerítő helyzetet fog teremteni, azoknak a jobbaknak részére, kik adnak valamit a tiszteletre a megbecsülésre, az önérzetre a szakma nívójának emelésére a békére , s így kénytelenek lesznek külön társadalmi egyesülésre egy szűkebb körű főnök egyesületben. Ezen társadalmi egyesülésnek igen mély gyökerei vannak, azt hiszem, hogy ennek bővebb fejtegetése a nyilvánosság előtt szükségtelen, csak azt kívánom itt leszögezni, hogy egy számottevő mesterekből álló főnökegyesületet egy hasonló főnökegyesület tartozik respektálni és respektál is, ha abban a szakmáink elitjei foglalnak helyet, ezt azért említem itt meg, mert egy összülésünkön lefolyt tárgyalásnál meghívott vendégeink voltak, (azt még a mai napig sem tudom, hogy erre miért volt szükség) akik a legnagyobb tiszteletnek örvendhettek, ugyanezen uraknak a főnökegyesületek (festék és lackgyárosok) egy anyag ügy letárgyalásához kérték a mi képviselőinket (akik tekintélyes cégek tulajdonosai) egyszerűen kitették az ajtó elé, ez volt a revange a mi uriós viselkedésünkre, másodsorban fontosnak tartom ezen főnökegyesületet azon okból, hogy bizalmas gazdasági érdekeink szorosabban fűzzenek egymáshoz bennünket, hogy ezt mindenkivel, főleg a közvetítő vállalkozókkal szemben hatásosan megvédhessük ne állítson közénk gátat egy-egy munka, anyag beszerzés, munkás kérdés, ezen társadalmi egyesülés ki fog küszöbölni mindenszemélyes különbözetet és minden olyan differenciát, amelyet fentebb említettem. A mi iparainkban egy igen sajnálatos tünet az, hogy kartársaink nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy áron alul nem szabad vállalni munkát, eltekintve attól, hogy ő maga károsodik ezáltal de igen sokat árt vele az egész iparnak. A legtöbb esetben az ilyen olcsón vállalt munkánál a közvetítő vállalkozó, építész, építési vállalkozó, építőmester látja ennek hasznát, mert iparosaink szerencsétleneknek érzik magukat, ha nem kapják meg mindazt a munkát melynek pályázatára fel lettek szólítva. Nem az a fontos, hogy sok vállalt munkája legyen az iparosnak, hanem az, hogy minden egyes munkánál meglegyen a megfelelő polgári haszna. Szükségesnek tartom még azon körülményt is leszögezni, hogy milyen szerepe volt munkásságunknak az elmúlt esztendőben, és mennyire járult hozzá ahoz, hogy részükre mit eredményezett, ha eredménynek nevezhetjük azt, hogy állandóan sakkhúzásokat csináltak ellenünk, hogy bennünket megmattolhasanak. Hogy ebben és más munkáskérdésben tárgyilagos lehessek szeretnék egy-két pontot kiragadni, hogy