Magyar Festőipar, 1925 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1925-01-08 / 1. szám

2. oldal MAGYAR FESTŐIPAR­ ­izmus jellemzi, amelytől félelemmel fordul el minden logikus következetesség és becsületes szándék, mert nincsenek konkrét tervek, kibontakozási programmok, célkitűzések, legfeljebb az adók könyörtelen behaj­tását illetőleg, itt is úgy, hogy a terhek viselését azok vállaira rakják, akik azt legkevésbbé bírják, ellenben futni azokat, akik a legkisebb áldozatkészség mellett is nagyot lendíthetnének kiuzsorázott és megalázott országunk szomorú gazdasági helyzetén akik pedig még akkor is gyarapodtak, amikor a háború pusztító viharja végig száguldott és megsemmisített minden emberi, anyagi és kulturális javakat. Hatodik esztendeje annak, hogy a mindannyiunkra szomorúan és gyászosan végződő háborút befejeztük, hatodik esztendeje, hogy megbomlott az emberek ér­zésének és a lelkeknek minden egyensúlya, hogy elválasztották az embert az embertől, testvére a test­vértől, még mindig nem jutott osztályrészül szá­munkra a megértés, a békesség és a termelési lehető­ség, jóllehet, hogy a kiengesztelődés és megnyugvás nemes szándékai meg is nyilvánultak. Hat esztendeje azonban nem hoztak felszínre semmit, mely a normális gazdasági élet berendezését lehetővé tette volna, mert a hivatásos doktorok nem tudnak vagy nem akarnak beleavatkozni és hagyják, hogy a kuruzslók és akarnokok vesztébe vezessék és még nagyobb nyomorba taszíthassák az országot és kedvük szerint kiaknázhassák ennek a beteg ország­nak szomorú helyzetét. Mi lesz velünk és mi lesz azokkal akik meg­szokták, hogy nyugodt társadalmi és gazdasági at­moszféra mellett tisztultabb erkölcsi érzékük folytán munkájukból élhessenek, hogyha fittyet hányva a szanálás eredeti rendeltetésének elzárják a lehető­ségeit minden produktív munkának, hogyha figyelmen kívül hagyják, hogy terheket viselni csak azoknak lehet akiket tiszta levegő mellett minden kötött­ségtől mentesen dolgozni engednek azon a helyen, a­hová e sors mindenkit kijelölt és ahol a gazdasági életnek és így hazájának leginkább hasznára válhatik. Jóvá lehet és jóvá kell tenni mindazt, amit 6 esztendő óta a balkezesek munkája és szándéka összerombolt. Le kell ráznunk magunkról hat eszten­dőnek ránk fagyott minden göröngyét és ragályát, a­mely meddővé tett minden ambíciót és tisztességes szándékot. Életre kell keltenünk most már a munka a be­csület és a jövőnknek értelmét, hogy a holnapunknak eredménye legyen ki kell irtanunk a dzsungelt ki­tépnünk az odvas fák gyökereit, hogy ismét termé­kennyé tehessük önmagunkat is. Szűnjön meg közöttünk is minden gyűlölet min­den széthúzás, mert erre most e különösen súlyos időkben mindannyiunknak szükségünk van, mert csak ezen után tudunk eljutni boldogulásunkhoz és csak ez az eszköz alkalmas arra, hogy a súlyos és fenye­gető szakmai és gazdasági nehézségekkel megbir­kózhassunk, Vásárhelyi Ferenc. Ma egy esztendeje, mikor egymásnak a kezeit szorítottuk egy boldogabb új esztendő kívánságaival, a legjobbak reményével indultunk a jobb jövő felé. Sajnos nem úgy történt, rossz jósok voltunk. A rossz gazdasági helyzet, a munkátlanság, anyagi válságba kergette az emberiség java részét. Munkaalkalom nem igen volt, legfeljebb egy elenyészően kis százaléknak a horribilis adó­meg­terhelések, a létminimum mindennapi előteremtése szinte lehetetlenné vált. A különféle konjuktúrák rosszul való kihasználása, az emberek kapzsisága is nagy részben járult hozzá, az anyagi tönkremenéshez. Az idegek felcsigázása, a lelkek nyugtalansága, széthúzást szült az emberek között. Az emberek túl érzékenyek lettek annyira, hogy sokszor szóra sem érdemes dolgokból életkérdést csináltak. Érzékenységükből kifolyólag, mikor életkérdések­ről volt szó, ridegen elzárkóztak és a megsértettet játszották. Érthető ez akkor, mikor saját érdekeikről van szó, de mikor a köz érdekében kell cselekedni, bűnt követnek el úgy a maguk, mint a közérdeke ellen. A gazdasági konszolidáció még nem következett be, beteg országunk professzorai még nem találták fel az élet elixirt, mellyel a beteg országot életképessé tud­nák tenni. Az emberek lázálmukból még nem tértek magukhoz, még mindég nem akarnak magukba szállni. Vájjon mit hoz a jövő ? Mikor jön el a megér­tés és a szeretet ideje? Mikor fogják az emberek hibáikat belátni és közös erővel talpra állítani, az anyagilag teljesen lezüllött országunkat. Hiszen elég ellenséggel vagyunk körülvéve, kiknek kényük ked­vük szerint vagyunk kiszolgáltatva, legalább a meg­nyomorított kis országunkban élők segítség, támogas­sák és becsüljék egymást. Az utóbbi időben boldogan állapítottam meg, hogy a lelkek konszolidációja felé közeledünk, mely iparunkban is nagymértékben észlelhető. Ennek reménye biztat bennünket és reméljük, hogy az új esztendő a teljes megértést és a karöltve való együttműködést fogja hozni. Bízunk magunkban és hisszük, hogy ezt a már ma is észlelhető változást kihasználjuk és közös erő­vel leszünk azon, hogy kitűzött céljainkat, mielőbb elérjük. Mi közkatonák szívesen alávetjük magunkat a vezetők akaratának. Rendelkezzenek velünk, s mi kivétel nélkül végrehajtsuk azt. A csüggedők lépjenek ki sorainkból és ne hint­sék el köztünk a csüggedés magvait. Mi egy hitvallást teszünk : együtt akarunk mű­ködni a közért, fáradhatatlanul dolgozni, egy szebb és jobb jövő présének reményében. Felejtsük el a 1. szám.

Next