Magyar Festőipar, 1928 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-20 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy évre Budapesten .... 4 pengő Vidéken ..... 5 pengő A budapesti szobafestő, címfestő, mázoló, aranyozó és fényezők ipartestületének, hitelszövetkezetének, és a budapesti szobafestő és rokonszakmák anyagbeszerző szövetkezetének és egyéb szakmai szövetségeknek hivatalos lapja. MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal ) Budapest, VII., Wesselényi u. 73. sz. XXIV. évfolyam. január Közérdekből való hasznossá tétel. Nincsenek jóbarátaim, nincsenek ellenségeim. Elfogulatlanul, tiszta szemmel nézem és figyelem az eseményeket, az eredményeket értékük szerint bírálom el, nem hallgatok a suttogókra, nem az intrikusokra, még kevésbé az egyéni törtetőkre, a mindenáron érvényesülni akarókra és csak egyet, egyetlen egy célt tartok szem előtt: a testület érdekét. Ezt figyelem, hogy mi, hogyan történik e körül, káros hatással vannak-e reá a kis és alattomos megjátszások, a pártoskodások vagy nem. Évtizedek, tán századok kóros betegsége ez, de mindig egyéneké. Éspedig nem az értékeseké, hanem a gyengéké. Aki erős, tekintély, egyenes jellem és első helyre hivatott, azt felemeli, első harcvonalba küldi a tömeg, akinek kevesebb jut az erényből, az elmarad. És talán egészen helyénvaló ez ezekben a gazdasági és társadalmi téren egyaránt nehéz küzdelmektől szántott időkben. Hiszen a nyamorúságokból való kibontakozások ideje csak most kezd derülni. Eddig csak a terhek nőttek, de a kereseti lehetőségek pangottak, eddig csak szakmánkban is a letört existenciák szaporodtak, az eladósodottak száma növekedett, anélkül, hogy a jövőnek e téren a „megállj!“ tilalomfájával találkoztunk volna. Amikor pedig mindenki érzi és tudja, hogy az ilyen veszedelmes és kétes időkben a lelkek nyugalmára, a békés együttmunkálkodás lehetőségére épen olyan szüksége van minden kortársnak, mint egy falat kenyérre, akkor mindenkinek férfias kötelessége az egyéni gyengeségeket, hiúságot, önös érdeket, apró aspirációkat, népszerűséghajhászást alárendelni egy magasabb és magasztosabb célnak: a testületi érdek szolgálatának! Az: én jobban tudom, — vagy — én jobban csinálnám — hangzatos mellveréssel sohasem lehetett eredményeket elérni. Csak komoly munkával. És ehhez sohasem kellett más, mint előállani a legnemesebb és legteljesebb munkakészséggel nem egy csoport, vagy klikk gyönyörködtetésére, hanem az öszszesség épülésére és boldogulására. Ez a nemes és férfias cselekedet, az érték és erkölcsi tőke , a közérdekből való hasznossá tétel! És ezt a célt, ezt az értéket porondra lehet és kell vinni. A mi porondunk a testületi élet képviselete , az elöljáróság. Kötelességünk figyelni, ellenőrizni, hogy ott mi történik. Védik-e az érdekeinket, építik-e a jövőt, van-e célirányosság az összérdekek védelmére és a jóléti, valamint szociális érdekek istápoltatnak-e kellően ? És ha csüggedést látnánk, jogunk van az ébresztésre, jogunk van ideákkal szolgálni, jogunk van tervekkel előállani, segítene kifelé a kartársak között, de csak megértéssel és elfogulatlan igazságérzettel. Ezt tenni kötelességünk, kivétel nélkül mindannyiónknak. A jelenleg működő elöljáróság közeli évfordulója alkalmából éber szemmel figyelem, hogy a mérlege aktív lesz-e, vagy passzív. Eddig a hozzáfűzött várakozások, az ígért Programm alapján, jelentős aktívákat mutatnak föl. Agilitása elvitathatatlan és törekvéseiben bizalom, jóakarás nyilvánul meg. És ez nagy dolog, ha a letűnt évtizedek sivár meddőségeire gondolunk. Hol tartanánk, ha testületünkben nem dúlt volna az örökös békétlenség, a személyi heccek, elgáncsolások stb ? Ezeket a burjánokat szívbeli jóakarattal ki kell gyomlálnunk és kéz kezet fogva haladni ama célok felé, amelyeket a testület elnöke újévi beszédében megjelölt és amelyet csendes visszavonultságomban szinte ünnepi áhítattal hallgattam végig, mint hívatlan vendég egy csendes sarokban, hogy most idekint, távol hazámtól, magányomban, okulásul lerögzítsem magyar kartársaimnak, akik ha az én tiszta, világos szavaimat megszívlelik és megértik, nemcsak gazdasági, de társadalmi téren is békésebb és boldogabb újévet fognak élvezni. München 1928 január hó. Balló Nándor.