Magyar Festőipar, 1928 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-20 / 1. szám

XXIV. évfolyam. januar ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy évre Budapesten .... 4 pengő Vidéken ..... 5 pengő A budapesti szobafestő, címfestő, mázoló, aranyozó és fényezők ipartestületének, hitelszövetkezetének, és a budapesti szobafestő és rokonszakmák anyagbe­szerző szövetkezetének és egyéb szakmai szövetsé­geknek hivatalos lapja. MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN Szerkesztőség és kiadóhivatal ) Budapest, VII,. Wesselényi-u. 73. sz: Közérdekből való hasznossátétel. Nincsenek jóbarátaim: nincsenek ellenségeim. Elfogulatlanul, tiszta szemmel nézem és figyelem az eseményeket, az eredményeket értékük szerint bírá­lom el, nem hallgatok a suttogókra, nem az intriku- sokra, mégkevésbe az egyéni törtetőkre, a minden­áron érvényesülni akarókra és csak egyet, egyetlen egy célt tartok szemelőtt: a testület érdekét. Ezt figyelem, hogy mi, hogyan történik e körül, káros hatással vanDak-e reá a kis és alattomos meg- játszások, a pártoskodások vagy nem. Évtizedek, tán századok kóros betegsége ez, de mindig egyéneké. És pedig nem az értékeseké, hanem a gyengéké. Aki erős, tekintély, egyenes jellem és első heljre hiva­tott, azt felemeli, első harcvonalba küldi a tömeg, akinek kevesebb jut az erényből, az elmarad. És talán egészen helyénvaló ez ezekben a gazda­sági és társadalmi téren egyaránt nehéz küzdelmek­től szántott időkben. Hiszen a nyororuságokból való kibontakozások ideje csak most kezd derülni. Eddig csak a terhek nőttek, de a kereseti lehetőségek pan- gottak, eddig csak szakmánkban is a letört existen- ciák szaporodtak, az eladósodottak száma növeke­dett, anélkül, hogy a jövőnek e téren a „megállj!“ tilalomfájával találkoztunk volna. Amikor pedig mindenki érzi és tudja, hogy az ilyen veszedelmes és kétes időkben a lelkek nyugal­mára, a békés együttmunkálkodás lehetőségére épen olyan szüksége van minden kartársnak, mint egy fa­lat kenyérre, akkor mindenkinek férfias kötelessége az egyéni gyengeségeket, hiúságot, önös érdeket, apró aspirációkat, népszerüséghajhászást alárendelni egy magasabb és magasztosabb célnak: a testületi érdek szolgálatának! Az: én jobban tudom, — vagy — én jobban csinálnám — hangzatos mellveréssel sohasem lehetett eredményeket elérni. Csak komoly munkával. És eh­hez sohasem kellett más, mint előállani a legneme- seób és legteljesebb munkakészséggel nem egy cso­port, vagy klikk gyönyörködtetésére, hanem az ösz- szesség épülésére és boldogulására. Ez a nemes és férfias cselekedet, az érték és erkölcsi tőke : a köz­érdekből való hasznossátétel! És ezt a célt, ezt az értéket porondra lehet és kell vinni. A mi porondunk a testületi élet képvise­lete : az elöljáróság. Kötelességünk figyelni, ellenőrizni, hogy ott mi történik. Védik-e az érdekeinket, épitik-e a jövőt, van-e célirányosság az összérdekek védelmére és a jóléti, valamint szociális érdekek istápoltatnak-e kel­lően ? És ha csüggedést látnánk, jogunk van az éb­resztésre, jogunk van ideákkal szolgálni, jogunk van tervekkel előállani, segitené kifelé a kartarsak között, de csak megértéssel és elfogulatlan igazságérzettel. Ezt tenni: kötelességünk, Kivételnélkül mindannyiónk- nak. A jelenleg működő elöljáróság közeli évfordulója alkalmából éber szemmel figyelem, hogy a mérlege aktiv lesz-e, vagy passzív. Eddig a hozzáfűzött várakozások, az ígért Programm alapján, jelentős aktívákat mutatnak föl. Agilitása elvitathatatlan és törekvéseiben bizalom, jó­akarás nyilvánul meg. És ez nagy dolog, ha a letűnt évtizedek sivár meddőségeire gondolunk. Hol tarta­nánk, ha testületünkben nem dúlt volna az örökös békétlenség, a személyi heccek, elgáncsolások stb ? Ezeket a burjánokat szivbeli jóakarattal ki kell gyom­lálnunk és kéz-kezetfogva haladni ama célok felé, amelyeket a testület elnöke újévi beszédében meg­jelölt és amelyet csendes visszavonultságomban szinte ünnepi áhítattal hallgattam végig, mint hívatlan ven­dég egy csendes sarokban, hogy most idekint, távol hazámtól, magányomban, okulásul lerögzítsem magyar kartársaimnak, akik ha az én tiszta, világos szavai­mat megszívlelik és megértik, nemcsak gazdasági, de társadalmi téren is békésebb és boldogabb újévet fognak élvezni. München 1928 január hó. Balló Nándor.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents