Magyar Festőipar, 1928 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-20 / 1. szám

2. oldal MAGYAR FESTŐIPAR A munkaegyesítés körüli sérelmek rendezése. A munkaegyesítés fogalmával kapcsolatban lép­­ten-nyomon merültek fel a különböző kézműipari ér­dekeltségek között úgynevezett határvillongások. Ezek sokszor súlyos sérelmekké fajultak és örökös civódá­­disok, feljelentések tárgyát képezték. Testületünk elöljárósága is számtalanszor foglalkozott a panaszok­kal, azok orvoslási módjaival, míg most végre a Ka­marának sikerült összehozni egy közös értekezletre mindazokat az érdekképviseleteket, amelyek között munkaegyesítés szempontjából való elhatárolás szük­ségesnek látszik. A közös értekezlet január 16-án volt a Kamara székházában. Az ülésen Bittner János kormányfőta­nácsos, kamarai alelnök elnökölt, az előadói tisztet pedig Moor Jenő kamarai titkár látta el. Az egyes érdekeltségekségek külön-külön is ismertették sérelmeiket, amelyek közül iparunkat köz­vetlen közelről az asztalos és bádogos iparnak a munkaegyesítésre vonatkozó törekvései, illetve az ezekkel kapcsolatos sérelmeink érdekeltek. Testületünk a közös értekezleten Lovász Gyula ipartestületi elnök, Garai Nándor alelnök Frey Gyula és Nagy József elöljárósági tagok jelen­tek meg. Az asztalos és mázolóipar közötti határvillongás két szempontból jött tárgyalás alá és pedig az épület asz­talos anyagának bemázolása és asztalosmunkák javí­tása szempontjából. Az asztalosok azt vitatták, hogy őket a munkaegyesítés e kérdésekben korlátlanul megilleti, ezzel szemben az építőiparosok Fridrich Géza és mások, valamint a mi delegáltjaink arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az épületasztalosokat a munkaegyesítés nem illeti meg, mivel ők is csak részmunkát szállítanak. A munkaegyesítés csak az építőt illeti meg. Az újonnan készülő bútoroknál jo­gában áll az asztalosnak is javítási munkákat végezni a munkaegyesítés alapján, mivel itt az elhatárolás meg nem állapítható. A házakon azonban az ablak, ajtó stb. az épületen csupa részmunka. A javításokra vonatkozólag csak annyi mázolómunkát végezhetnek, amennyi a javítások helyreállítására szükséges, azon-­­­ban­ azon a címen, hogy pld. egy ablak rámáját javították,­­ nem engedhető meg az egész ablaktok mázolása. Nagy Antal és Hosszú István az asztalosipar számára különösen a vidéken különleges elbírálást követeltek a munkaegyesítés szempontjából, mert az a fogyasztó érdeke is, hogy a kisebb építkezéseknél ily helyeken hátrányok ne keletkezzenek. Az értekezleten az a törekvés, illetve állás­pont alakult ki, hogy az oly vidéken, ahol mázoló­iparos nincsen, a fogyasztó érdekében sem emelhető kifogás, ha az épület asztalos mázolómunkát is szállít.­­­ Szenvedélyes vita fejlődött ki a bádogos és má­zolóipar munkaegyesítése kérdésében. Kardos József a bádogos stb. ipartestület képviselője egyenesen a bádogosipar részére követelte a tetőzet összes má­­zolómunkálatától úgy az újat, mint a javításokat, azt vitatván — egészen komikusan hangzó érveléssel — hogy a mázolók nem is tudnak tetőmázolási munká­kat végezni! Lovász Gyula és Garai Nándor a hallottak alap­ján erélyesen visszautasították a bádogosok kitűnő munkaegyesítési étvágyát. Tiltakoztak a bádogosok túllépései ellen és csak a javított tetőbádogozás felü­letének míniumozását és mázolását tartották megen­gedhetőnek. Hajlandók elismerni, hogy úgy az épületlakato­sok, mint bádogosok munkái, munkamenet közben megkívánnak bizonyos mázolást, mint pld. a beépített részek rozsdától való megóvása, az azonban semmi­esetre sem jelentheti azt, hogy egész felületek má­zolómunkája, vagy a kész felületek alapozása és má­zolása a bádogos, vagy lakatosipar munkakörébe vonassák. A kamara ipari osztálya a kérdés anyagát ilye­­ténkép összegyűjtve a határvillongásokban rövidesen — remélhetőleg közmegnyugvásra — rendet teremt. T·rtxrt‹”rT›r^x›rTxrt›rTxr·rt‹›rTxr­t·5^r^xrtxr,t·›r,thr,^›r^ 1. szám. Falfestészeti­ stilok kezdettől­­ máig. Irta : REMSEY ELEMÉR. A falfestészet kezdete arra az időre vezethető vissza, amikor az ősember szépérzéke öntudatra ébredt. Egészen bizonyos, hogy a természet adta, vagy a maga készítette barlanglakását igyekezett széppé és lakályossá tenni. Ezt bizonyítják azok a többezer­éves leletek, amelyeket Nicaragura közelében fedez­tek fel sziklafalakra vésett groteszk, emberi alakok formájában. A keleti népek közül a kínaiak dicve­­kedhetnek ősrégi, nagyméretű falfestményekkel. Budha fellépése után, Krisztus előtt 600-ban, a hindu s­ikla­­templomokban a falfestmények, mint templomdíszíté­­sek jelentős utat törnek. Ezeknek maradványai még ma is csodálat tárgyát képezik. Perzsi­ában számos régi emlék bizonyítja a fal­freskók értékes, nagy múltját, bár anyagjaik alig állt­­ák a múló idők őrlő enyészetét. Az ásatások alat­­ezek sokat vesztettek úgy egységükből, mint színeik­ből. Elporladtak, elszíntelenedtek. A motívumaik virágmotívumok voltak, míg In­diában a fantasztikus elemek domináltak. Az assurok figurákkal ékítették a falaikat. Egyptomban már sok­kal jobb anyagot használtak a festők és szépen meg­maradt falfestés részleteket találunk, amelyeken már a mindennapi élet jelenetei is fel vannak tüntetve. A görögöktől az V. századból nagyobb falfest­mények maradtak, melyeken a görög hősök életébe

Next