Magyar Festőipar, 1928 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-20 / 1. szám
2. oldal MAGYAR FESTŐIPAR A munkaegyesítés körüli sérelmek rendezése. A munkaegyesítés fogalmával kapcsolatban lépten-nyomon merültek fel a különböző kézműipari érdekeltségek között úgynevezett határvillongások. Ezek sokszor súlyos sérelmekké fajultak és örökös civódádisok, feljelentések tárgyát képezték. Testületünk elöljárósága is számtalanszor foglalkozott a panaszokkal, azok orvoslási módjaival, míg most végre a Kamarának sikerült összehozni egy közös értekezletre mindazokat az érdekképviseleteket, amelyek között munkaegyesítés szempontjából való elhatárolás szükségesnek látszik. A közös értekezlet január 16-án volt a Kamara székházában. Az ülésen Bittner János kormányfőtanácsos, kamarai alelnök elnökölt, az előadói tisztet pedig Moor Jenő kamarai titkár látta el. Az egyes érdekeltségekségek külön-külön is ismertették sérelmeiket, amelyek közül iparunkat közvetlen közelről az asztalos és bádogos iparnak a munkaegyesítésre vonatkozó törekvései, illetve az ezekkel kapcsolatos sérelmeink érdekeltek. Testületünk a közös értekezleten Lovász Gyula ipartestületi elnök, Garai Nándor alelnök Frey Gyula és Nagy József elöljárósági tagok jelentek meg. Az asztalos és mázolóipar közötti határvillongás két szempontból jött tárgyalás alá és pedig az épület asztalos anyagának bemázolása és asztalosmunkák javítása szempontjából. Az asztalosok azt vitatták, hogy őket a munkaegyesítés e kérdésekben korlátlanul megilleti, ezzel szemben az építőiparosok Fridrich Géza és mások, valamint a mi delegáltjaink arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az épületasztalosokat a munkaegyesítés nem illeti meg, mivel ők is csak részmunkát szállítanak. A munkaegyesítés csak az építőt illeti meg. Az újonnan készülő bútoroknál jogában áll az asztalosnak is javítási munkákat végezni a munkaegyesítés alapján, mivel itt az elhatárolás meg nem állapítható. A házakon azonban az ablak, ajtó stb. az épületen csupa részmunka. A javításokra vonatkozólag csak annyi mázolómunkát végezhetnek, amennyi a javítások helyreállítására szükséges, azon-ban azon a címen, hogy pld. egy ablak rámáját javították, nem engedhető meg az egész ablaktok mázolása. Nagy Antal és Hosszú István az asztalosipar számára különösen a vidéken különleges elbírálást követeltek a munkaegyesítés szempontjából, mert az a fogyasztó érdeke is, hogy a kisebb építkezéseknél ily helyeken hátrányok ne keletkezzenek. Az értekezleten az a törekvés, illetve álláspont alakult ki, hogy az oly vidéken, ahol mázolóiparos nincsen, a fogyasztó érdekében sem emelhető kifogás, ha az épület asztalos mázolómunkát is szállít. Szenvedélyes vita fejlődött ki a bádogos és mázolóipar munkaegyesítése kérdésében. Kardos József a bádogos stb. ipartestület képviselője egyenesen a bádogosipar részére követelte a tetőzet összes mázolómunkálatától úgy az újat, mint a javításokat, azt vitatván — egészen komikusan hangzó érveléssel — hogy a mázolók nem is tudnak tetőmázolási munkákat végezni! Lovász Gyula és Garai Nándor a hallottak alapján erélyesen visszautasították a bádogosok kitűnő munkaegyesítési étvágyát. Tiltakoztak a bádogosok túllépései ellen és csak a javított tetőbádogozás felületének míniumozását és mázolását tartották megengedhetőnek. Hajlandók elismerni, hogy úgy az épületlakatosok, mint bádogosok munkái, munkamenet közben megkívánnak bizonyos mázolást, mint pld. a beépített részek rozsdától való megóvása, az azonban semmiesetre sem jelentheti azt, hogy egész felületek mázolómunkája, vagy a kész felületek alapozása és mázolása a bádogos, vagy lakatosipar munkakörébe vonassák. A kamara ipari osztálya a kérdés anyagát ilyeténkép összegyűjtve a határvillongásokban rövidesen — remélhetőleg közmegnyugvásra — rendet teremt. T·rtxrt‹”rT›r^x›rTxrt›rTxr·rt‹›rTxrt·5^r^xrtxr,t·›r,thr,^›r^ 1. szám. Falfestészeti stilok kezdettől máig. Irta : REMSEY ELEMÉR. A falfestészet kezdete arra az időre vezethető vissza, amikor az ősember szépérzéke öntudatra ébredt. Egészen bizonyos, hogy a természet adta, vagy a maga készítette barlanglakását igyekezett széppé és lakályossá tenni. Ezt bizonyítják azok a többezeréves leletek, amelyeket Nicaragura közelében fedeztek fel sziklafalakra vésett groteszk, emberi alakok formájában. A keleti népek közül a kínaiak dicvekedhetnek ősrégi, nagyméretű falfestményekkel. Budha fellépése után, Krisztus előtt 600-ban, a hindu siklatemplomokban a falfestmények, mint templomdíszítések jelentős utat törnek. Ezeknek maradványai még ma is csodálat tárgyát képezik. Perzsiában számos régi emlék bizonyítja a falfreskók értékes, nagy múltját, bár anyagjaik alig állták a múló idők őrlő enyészetét. Az ásatások alatezek sokat vesztettek úgy egységükből, mint színeikből. Elporladtak, elszíntelenedtek. A motívumaik virágmotívumok voltak, míg Indiában a fantasztikus elemek domináltak. Az assurok figurákkal ékítették a falaikat. Egyptomban már sokkal jobb anyagot használtak a festők és szépen megmaradt falfestés részleteket találunk, amelyeken már a mindennapi élet jelenetei is fel vannak tüntetve. A görögöktől az V. századból nagyobb falfestmények maradtak, melyeken a görög hősök életébe