Magyar Festőipar, 1930 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

7. oldal MAGYAR FESTŐ IPAR a testület tagjaival üzleti érdekközösségben álló barátaink, megértve a mi messzemenő nemes céljainkat, felkarolták ügyünket és készséggel segítettek a székházépítés terhein. Igyekezni fogunk velük szemben hálánkat leróni és jóságukat az elismerés aranylapjára feljegyezni. Ünnepi köntösben, ünnepi érzésekkel eltelve adtuk át székházunkat rendeltetésének. És nagy volt örömünk mikor láttuk, hogy az átáradt kortársainkra is a székházavatás napján, mert a mi székházunk mindannyiónké, nagy- és kismestereké tehetősebbeké és szegényeké, mert mindannyian áldoztuk érte munkánk, jövedelmünk arányos díjrészét és a benne folyó munka, úgy a hivatalos, mint a testületi életé, mindannyiunkért kell, hogy lobogjon Százan és százan jöttek el tanúságot tenni arról, hogy a mi iparunk tisztességét közösen becsüljük meg, hogy a mi új hajlékunk új élet kezdetét jelenti, amelyben a béke, kortársi szeretet, az alkotás munkája, a jövő kiépítésének nagy kérdései, a szociális és kulturális előrehaladás, a bajok orvoslása, bánat és öröm közössége egybefolyik. A mi programmunkban az egység a legisztább, szinte szent fogalom, a mi munkánk a közé, mi nem ismerünk kivételeket és kiváltságosakat, nekünk irányt mutat a törvény tisztelete és ott, ahol a jóság azt sugalja, hogy a szegényeket felemeljük, ott a szivünk parancsát követjük. Mi egy uton akarunk járni a tagokkal a testület útján, amely mindenkor a haza az iparosérdekek és a becsület útja kell, hogy legyen és akik az élet nemesebb rendeltetését hiszik és ismerik, akik tudják, hogy önzetlen és magasztos célok is vannak a közérdekek szolgálatában, azok velünk együtt fognak továbbra is dolgozni A jövő hajlékát felépítettük. Isten segítsen bennünket hozzá, hogy benne mielőbb megérjük he vágyunk valóra voltát: Magyarország gazdag virulását, feltámadását és minden iparunk boldogulását! Txr-^<riíxriíxrixrTxr,íxr,íxrixrTxr-íxrT<r-íxr'tKrtx7txrtxí"í<r'tKr>r A székházavatás ünnepélyes díszközgyűlése. Az 1929 elején a rendes közgyűlés felhatalmazta testületünk elöljáróságát, hogy a régi, méreteiben szűk, a modern kor követelményeinek semmikép meg nem felelő széképületet átalakítsa és felépítse. A bemutatott tervek és költségvetések alapján az elöljáróság igyekezett a reá rótt feladatnak megfelelni és talán nem esünk a szerénytelenség látszatába akkor, amikor magunk is megállapítjuk, hogy kötelességünknek száz percentig eleget tettünk. A székház felépült. Modern, tágas, díszes, a testületi élet követelményeinek minden vonatkozásban megfelelő, valóságos kulturépület, mellyel a testület senki előtt és semmiféle körülmény között szégyent nem vallhat, csak dicséretet arathat és ezzel elértük, hogy a több mint ezer tag állandóan egységes életet élhet, úgy közügyeinek gyakorlásában, mint a hétköznapi, vagy ünnepi pihenőjében, amennyiben kényelmes, tágas termek állanak a tagok rendelkezésére lapokkal, szaklapokkal stb., valamint étteremmel. Ez volt a célunk és ezt megvalósítottuk. A testület érdekében fordulópontot jelentő nem mindennapi esemény alkalmából székházavató díszközgyűlésünkre meghívtuk a kereskedelemügyi minisztériumot, az ipari és kereskedelmi érdekképviseleteket, a fővárost, a szakiskolák igazgatóságait, a napi- és szaksajtót stb., hogy méltó keretet adjunk annak az előtörésnek, mely a testület életében a renaisence korszakát lesz hivatva betölteni. Az utolsó héten lázas, szinte éjjel-nappali munka folyt az építkezés körül, mivel az elöljáróságnak célja volt, hogy az avatóközgyűlés még karácsony előtt megtörténjen és Szilveszterre, újévre már a testületi tagok a székházban azt a bensőséges életet élhessék, amely eddig hiányzott. Egész héten jöttek, mentek a látogatók, sőt idegenek, sokan bebocsátást kértek, hogy a kívülről is látványosságszámba menő díszterem munkálatait megtekinthessék. Az elöljáróság a Mesterek Fiainak Országos Egyesülete festőosztályának segédkezése mellett közel kétezer díszes és egyszerűbb meghívót küldött szét, közben csütörtökön, még rendkívüli ülést tartott a teendők és építkezés befejezése tárgyában. Az ünnepségről és annak előzményeiről a következőkben számolunk be. A sajtó bemutató. December 21-én délután fél öt órára ragyogó díszben állt az egész épület. Nyoma sem volt annak, hogy egy órával előbb az utolsó simítások folytak az előcsarnokokban. A napilapok és szaksajtó képviselőit az elöljáróság tagjai, élükön az elnökséggel fogadták. Képviseltették magukat a MOT, Pesti Hírlap, Újság, Pesti Napló, Nemzeti Újság, Magyar Hírlap, Esti Kurír, A Mai Nap, Magyar Iparművészet, Ipari Hírek stb. A képes mellékletekkel megjelenő nagy lapok fotóriporterei fényképfelvételekben örökítették meg a székház szépségeit és a napilapok a sajtóbemutatón tapasztaltakról, illetve az avató ünnepségről tájékoztatták olvasó közönségünket Lovász Gyula elnök üdvözölte a hírlapírókat, megköszönve a testület iránti érdeklődésüket, majd a körséta alatt bemutatta a székház hivatalos helyiségeit, a könyvtár- és tanácstermet, a dísztermet és kaszinóhelyiséget. A díszterem káprázatos fényárban úszva, ragyogó, gazdag aranyozásával, mennyezetdíszítésével és finom falszínezésével általános meglepetést keltett. Az avatóünnepély díszközgyűlésének lefolyása. December 22-én, vasárnap, egészen enyhe téli nap volt és így már reggel talpon volt a vezetőség. Fischer Ernő gazda a nagyterembe 250 széket helyeztetett el, felállította az elöljáróság részére szükséges emelvényt, rendbehozatta a ruhatárt, hogy sehol semmi zökkenő ne legyen. A vendégek fogadására szervezett bizottság igénybe vette a mesterifjak készségét is és hogy az érdeklődést jellemezük: már reggel nyolc órakor két külvárosi kismester beállított a tíz órakor kezdődő közgyűlésre. És megindultak az érdeklődők és jöttek egyre többen és többen vendégek, nagy és kismesterek fel 1. szám.