Magyar Festőipar, 1931 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

MEGJELENIK MINDEN HÓNAPBAN. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Wesselényi-u. 73. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy évre Budapesten .... 4 pengő Vidéken ...................5 pengő A budapesti szobafestő, cimfestő, mázoló, aranyozó és fényező ipartestület és hitelszövetkezetének, vala­mint egyéb szerveinek hivatalos lapja. XXVII. évfolyam \y Vámrevízíót kérünk a lenolajra. Egyik kongresszus a másikat éri, egyik deputáció a másiknak adja a miniszter kilincsét, komoly, terjedelmes memorandumok készülnek, vészkiáltások hallatszanak és a miniszterek, az államtitkárok ígérnek, nyugtatnak, biz­tatnak és a végén marad minden a régiben, az építkezé­sek indulására nem történik semmiféle komoly lépés. Pedig . . . Pedig csak a napokban zajlott le a fő­városi és vidéki építőiparosok kongresszusa és nem mondható, hogy üres szalmacséplés volt a munkájuk, mi­vel sok egészséges, jóravaló és megfontolandó eszmével álltak elő, amely mind alkalmas lenne arra, hogy az ipa­rosság rettenetes erkölcsi és gazdasági bajain segítsen. A sok jóravaló eszme közül azonban hiányzott egy, amelyről nem esett szó, az építési és általában az anyag­árak csökkentésének sürgős kérdése. Nem csak az adó- mentesség, nem csak a hitelkölcsönök első és másodhelyen való nyújtása, nem csak a kormány által átvállalandó kamatterhek részösszege, a közmunkák igazságos elosz­tása, a pályázatok tisztasága, az építkezési szabályrendelet revíziója, de főleg és elsősorban az építési anyagok ár­mérséklése, az ezzel kapcsolatos külföldi áruk behozatalát védő vámok mérséklése lenne kívánatos, mert vannak árúk, amelyek idebent az országban hatványozottan drá­gábbak, mint a külföldön. Ennek oka, hogy a védővámok annakidején egyes érdekeltségek dédelgetésére az akkori külföldi magas áraknak megfelelően felemeltettek, azon­ban ugyanezek az érdekeltségek nem sietnek vámtétel re­víziót kérni a külföldi áreséseknek megfelelő hazai árak egalizálására, illetve csökkentésére. Erről ők gondosan megfeledkeznek és megfeledkezik a vámtételeket meg­állapító, felemelő bizottság is. Mi pedig, akik tudjuk és látjuk ezt, kénytelenek vagyunk a nyilvánosság előtt leszögezni, hogy ez a tény egyik hatalmas kerékkötője a komoly építési kedv kifej­lődésének. A drága anyagok beszerzési költségei jelentős mértékben csökkenthetők a vámtételek revíziójával és az irreális anyagárak visszaszorításával. Nem hozakodunk elő sok példával, csak eggyel, — a többit kutassák fel az arra hivatottak — mi csak a mi szakmáinkat legközelebbről érintő egyik fő cikkünknek, a lenolajkencének eklatáns esetével foglalkozunk. A lenolaj- és lenmaggal való manőverezés ellen már akkor állást foglaltunk, amikor a jórészben idegen tőké­vel mozgó olajgyári érdekeltség közbenjárására a lenolaj vámtételét 12 aranykoronáról 18 aranykoronára emelte fel a vámbizottság. Amint ismeretes, ez nem volt elegendő az olaj érdekeltség részére és egy újabb akciót indított arranézve, hogy a vámtétel 24 aranykoronára emeltes­sék. Ez aztán mégsem sikerült . . . Azonban sikerültek a következő dolgok. A vámtétel felemelésével kapcsolatban, mint köztudomású, a föld­művelésügyi minisztérium a gazdatársadalmon segítendő, nagy propagandát fejtett ki a lenmagtermelés fokozottabb mértékben való előmozdítására és e célból a gazdáknak jelentős összeget bocsátott oksó kamat mellett rendelke­zésre, hogy a vetőmagot beszerezhessék. A tei'melés először 12.000 holdon történt, azzal a számítással, hogy a termésből a hazai olajgyárérdekeltség cca 600 vágón magot átvesz, 600 vagonnal pedig kül­földre exportálnak. Történt pedig, hogy a megállapított fix lenmagárral szemben a gazdák a termésmennyiségre nem kapták meg járandóságaikat, hanem csak előlegeket és mivel a len­magértékesítéssel kapcsolatban az időközben külföldön beállott árzuhanás következtében (amint az alanti ada­tokból is látható) az érdekeltség most egy megállapítandó átlagárat hajlandó fizetni. A gazdák tehát kénytelenek lesznek egy oly mini­mális árral beérni, amelyből talán a vetőmagkölcsönt vissza tudják fizetni. A lenolaj külföldi árzuhanását mutatják a következő rotterdami adatok, amelyek szerint a hollandiai nyers len­olaj prompt szállítva jegyzése volt: 1929 szeptember hóban 52.50 holl. frt. ,, november „ 50.25 „ „ ,, december „ 50.— „ 1930 február ,, ‘ 48.— „ ,, ,, április ,, 47.25 „ „ „ . június „ 46.— „ „ augusztus „ 38.— „ „ „ szeptember „ 32.50 „ „ november „ 30.— „ „ ,, december „ 24.25 „ „ 1931 január ,, 21.12 „ „ A földművelésügyi minisztérium, amely a lenmag­termés propagálását forszírozta, aligha érzi magát iga­zolva az elégedetlen gazdaközönség előtt, különösen most, amikor már a vérmes reményekkel kecsegtetett termelés

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents