Magyar Gépipar, 1893 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1893-01-01 / 1. szám

váló és ritka embereinket, kik önzetlenül csak is a haza javára működtek, s akkor érzünk veszteségük felett őszinte fájdalmat. Ezek után ha sorba vesszük Európa iparűző nemzeteit, azt látjuk, hogy Oroszországban a felvilágosodás e századában minden a régi mederben maradt, az elnyomott nép jajszava a nihilizmusban nyer kifejezést. Szörnyű dolog egy oly hatalmas ország fejlődésének megakadályozása ; a szellem béklyóba verve és az erő lelánczolva van. Francziaországban épen így áll a dolog. Itt azonban az okozat épen az ellenkező : míg ott a letiport szabadság tör tiltott után elő, amott a felszárnyalt szabadság, a felszabadított szellem forgat fel országokat, gyalázza önönmagát. Németország a munka, előmenetel és újítás korszakát éli. Művelődik és nagggyá fejlődik, bár a munkásosztály ott is, mint Európa többi nemzeteinél, a socializmus bajával küzd. Csak Anglia nyugodtabb és megelégedettebb, noha a munkás ott sem fekszik rózsákon. Szomszédunk, Ausztria, forrong s önmagát emészti. Magyarország munkás viszonya , összehasonlítva a többi nemzet munkásainak sorsával, mégis rendezettebbnek mondható. A magyar munkás kerülve minden társadalmat bomlasztó törekvést, a századokon át mulasztottak pótlására igyekszik, mi tisztességes munkájában nyer kifejezést, mert hála az Égnek, hogy iparunk fejlődése a kulturnemzetek sorában oly óriási erővel tört utat, azt csak a derék, magyar munkásaink, iparosainknak köszönhetjük. Megemlékeztünk a múlt évnek bennünket leginkább érdeklő eseményeiről az új évre pedig : sok boldogságot kívánunk. Horváth János, Mechwart András: Ez idegen hangzású, de őszinte magyar és hazafias érzelmű név tulajdonosa Magyarország legnagyobb gyártelepének főigazgatója, szellemi vezetője, ki bár idegen földön — de a mi hazánk gyáripara számára — Németországban, Schweinfurt városában született 1834-ben. Ezen kiváló egyéniség élettörténete nemcsak tanulságos minden törekvő szegényebb sorsú iparosnak, hanem egyúttal lelket emelő és buzdító minden rangú munkásra, foglalkozzék akár gyakorlati, akár szellemi téren, egyiránt hat és egyiránt levonhatjuk ebből a következményeket, mely végre is abban öszpontosul, hogy egyrészt igazolva látjuk, miszerint a »munka nemesít,« de másrészt azt is, hogy a lankadatlan szorgalom és kitartás okvetlen meghozza gyümölcsét. Mi reánk még kétszeresen és buzdítólag hathat és hat is e magas állású, de magas állásában is az egyszerű és czikornya nélküli nagy tudománynyal párosult szerény viselkedésű férfiúnak élettörténete, mert nemzeti sajátságunk meghódította az idegen szülöttet és magyarrá alakította át s igy azt mondhatjuk, hogy ő a mienk, értünk dolgozik, velünk él és velünk érez. Azt mondja a példabeszéd: »A rosz példa A Ganz és társa r. v. t. vasöntő- és gépgyár vezérigazgatója, ragadós*,nem tehetjük-e fel százszor inkább, hogy a jó példa még inkább vonz és utánzókra talál? Vagy van-e, lehet-e vonzóbb valami a nemesen érző ember keblére, mintha azt látja, olvassa, hogy egy köztünk élő nagy férfiú, ki egyiránt kiemelkedik a szellemi, mind az anyagi munka terén és igazi szorgalma és törekvése sikert ért el ? Lehet e magasztosabb feladatunk, mint az, hogy egy ily férfiúnak élettörténetét parányi szűk helyre szorítva, olvasóink épülésére mi hozhassuk. A Ganz és társa nagy gépgyári cégnek úgyszólván megteremtője, nagygyá fejlesztője Mechwart András főigazgató. Mechwart András Schweinfurt városában polgári szülőktől származott. Elemi és középiskoláit szülővárosában végezte, melynek befejezte után lakatos mesterségre adták, hol is három éven át tanult ; az akkor divatozó legény »remek« elkészítése után fel is szabadult így már ifjú korában a munka embere volt és azt megtanulta becsülni, de e mellett szivét és eszét is folyton művelte, minek alapján később nemcsak feljebbvalóinak szeretetét nyerte meg, hanem még később is ez volt azon vonzó erő, melylyel ő mindazokat letudta bilincselni, kikkel bármi után összeköttetésbe jött. Miután tanuló éveit bevégezte, s legény remekét elkészítette, az augsburgi műegyetemre mint hallgató beiratkozott és a mérnöki tanulmányokat a legszerényebb körülmények között bevégezte, de ez nem kis küzdelemmel járt, mert hogy végezhessen, kénytelen volt a műegyetem műhelyében dolgozni. Nemsokára azután mint kitűnő fiatal mérnök azonnal alkalmazást nyert Krammer és Klett jó hírnek örvendő gépgyárban. Itt a gyakorlati készültséget sajátította el. E közben mindig jobban érdeklődött a sokak által emlegetett magyar föld felől és ez oly vonzerővel birt a törekvő mérnökre, hogy csakhamar arra határozta magát, hogy e mesés hírrel biró országot meglátogatja és így került tehát Budapestre. Itt sorsa összehozta az akkor már hírre vergődött Ganz Ádám gyárának Eichtettner nevű igazgatójával, ki megnyerte a fiatal mérnököt a vezetése alatti gyárhoz. Állása eleinte csak ideiglenes volt és szándéka volt tovább vándorolni, világot látni, de a tapintatos gyártulajdonos nem különben a gyár akkori igazgatója felismerték tehetségét és rábírták, hogy véglegesen itt maradjon, így a gyár vezetését 1859-ben átvette, mely minőségben a mai napig megmaradt. Ganz Ádám gyára szerény keretű volt még az időben és csak Mechwart Andrásnak rendkívüli tehetsége, fáradhatatlan munkássága fejlesztette fokrólfokra a mai nagyságra, úgy anynyira, hogy ez idő szerint nemcsak Magyarország legnagyobb ipartelepe, hanem a külföld hasonnemű gyártelepei közt sem igen akadt párja. Jellemvonása e férfiúnak a szerénység párosulva szívjósággal,intelligenciával és ezen tulajdonainak köszönheti nemcsak lelki kiemelkedettségét, hanem testi egészségét, ruganyosságát, mert valóban azt mondhatjuk, hogy az 58 éves férfiú oly testi ruganyossággal, tetterővel bír, melyet számtalan sok feleidejű ember is megirigyelhet. De e kitűnő férfiút nemcsak azok, kik közvetlen érintkeztek és érintkeznek vele, tanulták meg szeretve becsülni, hanem érdemeit a legfelsőbb helyen is elismerték s így Ő felsége a király a vaskorona renddel és a Ferencz József magas renddel tüntette ki. 1884-ben ünnepelte 25 éves szolgálati jubileumát, mely alkalommal nemcsak alárendeltjei üdvözölték, hanem rangtársai és a legmagasabb körök kivétel nélkül járultak az ünnepelt érdemteljes férfiúhoz üdvkívonataikkal és méltán, mert kevés oly önfeláldozó munkás és példás életű férfiúval dicsekedhetünk, mint Mechwart András, kit a magyarok Istene nekünk iparunk és nemzeti jólétünk számára pedig sokáig tartson meg. Mechwart András: MAGYAR GÉPIPAR 1893. január 1.