Magyar Gépipar, 1894 (3. évfolyam, 1-24. szám)

1894-01-01 / 1. szám

Budapest, 1894. Egész évre...6.frt . Negyed évre. 1 frt 50 Fél évre..........3 frt Egyes szám . .30 kr. Az orsz. gépész-egyesület tagjainak egész évre 4 frt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. GÉPÉSZETI ÉS FÖLDMIVELÉSI SZAKKÖZLÖNY AZ ORSZÁGOS GÉPÉSZ-EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő : HORVÁTH JÁN­OS. Budapest, 1894. január 1. Boldog uj évet ! Ismét egy év for­gott le életünkből és egy évvel kö­zelebb jutottunk a sírhoz. A boldo­goknak, a megelégedetteknek feles­leges boldog uj évet kivárni, a szegényeknek, az elhagyatottaknak pedig nem sokat, vagy talán éppen semmit sem használunk bárminő jó kivánatainkkal. Korunk nem a jó kivánságok után vágyik, hanem a tettek kora. A tár­sadalomban minden osztálynak tenni, hatni és dolgozni kell, ha egyátalán megélni akar. A munka rendszerint meghozza gyümölcsét; a munka nem csak elűzi az unalmat, hanem egyúttal nemesít és felemel, boldogít, főkép ha azon tudattal van összekötve, hogy nem csak a megélhetést biztosítja, hanem szabaddá és függetlenné is teszi a munkás kezet. A társadalomnak úgyszólván min­den munkását ezen tudat vezérelheti, de vezérli is, mert ki merné tagadni, hogy p. o. egy egyszerű asztalos segéd, ha mesterségét érti, idővel ha­­egy gyalupadot szerez, belőle nem csak önálló és független iparos lesz, hanem még rendszerint függetlenül és gondtalanul él, sőt legtöbbször meg is gazdagszik. És ez jól is van így, mert »az iparnak arany az alapja« tartja a közmondás. De nem csak a például felhozott asztalos, hanem minden iparosnak ez a jövője,­­ ha a munkás józan, kitartó és szor­galmas. Kivételt csak egyedül a gépész képez, mert a gépész a legritkább esetben érheti el függetlenségét s még kevésbbé a gazdagságot, a leg­ritkábban az önállóságot. A gépész nem csak működése folytán van a tár­sadalomban nagyon is helyhez kötve, hanem egész helyzete s egyéb körül­ményei is olyanok, melyek az önálló­ságot úgyszólván kizárják, lehetet­lenné teszik. Csodálatos jelenségnek kell tartanunk, hogy éppen a gépész, kinek mondhatni vezérlő szerepe van, ki nem csak nagy és terhes felelő­séggel járó műveket épít, kezel s tart is fenn, és ez­által a mai tár­sadalomnak a megélhetését, sőt gaz­dagodását mozdítja elő, és mégis ő maga a gépész semmibe sem vétetik, sőt a rosz nyelvek azt állítják, hogy a gépészek országos csapásnak te­kinthetők. Pedig, ha ma megszűnné­nek a gépészek, vagy egy oly hely­zet állna elő, hogy a gépészek fel­mondanák a szolgálatot, mi történik ? Azt, még legalább az idő szerint, senki sem tudná megmondani. Azért érthetetlen előttünk az, hogy a gé­pészeket a világ oly kicsinylőleg, úgy­szólván lenézi, semmibe sem veszi. Igaz és tagadhatatlan, hogy a gya­korlati gépészek éppen a nagy ke­reset folytán számra nézve kevés­nek bizonyultak és éppen ez okból maga a gondoskodó kormány tar­totta szükségesnek és tűzte felada­tának a hiányon az­által segíteni, hogy boldog-boldogtalant gépészetre szolgáló vizsgákra bocsátott. Megelégedett a tudás minimumával és elégségesnek tartotta, ha az ille­tők annyit tudtak, hogy a közbiz­tonságra szolgáló szabályokat el tudták sorolni és már elnyerték a gépészi oklevelet. Ez oly rendszabály volt, mely a pillanatnyi szükség pa­rancsolta helyzeten ugyan segített, de egyszersmint nem csak előmun­kálatai voltak a gépészet hanyatlá­sának, hanem sírásói is. A gépészek nimbusa, ambitiója, sírba dűlt, megszűnt azon törekvés, mely az évtizedek előtt élő gépé­szeket a társadalom keresett férfiai közé sorolta. Évtizedek előtt egy gé­pész tisztelet és szeretet tárgya­s viselkedése is olyan volt, hogy nem esett semmi tekintetben kifogás alá, mert szakmáját úgy elméletileg mint gyakorlatilag értette és azt érvényesí­tette és rendszerint megélhetését rang­jához képest biztosította munkája, ténykedése által. Ma ez többé nem létezik. Ámbár vannak ma is még gépészi állások és azokat igen is el­foglalják oly egyének, kik a társa­dalom által tiszteltetnek, becsültet­nek, mert a tiszteletet kivívják, ki­­küzdik. De mi az a nagy gépészi kar­hoz viszonyítva, alig 5—10 százalék, a többi küzd, nem a létért, hanem Szerkesztőség és kiadóhivatal . Az országos gépész-egyesületi helyiségben. Budapest, VIII., Pál­ utcza 2. sz­­. Hová a lapot illető minden közlemény czimzendő. Előfizetési árak 1. szám, Január 1.

Next