Magyar Gépipar, 1894 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1894-01-01 / 1. szám
k az egyszerű mindennapi száraz kenyérért, és fájdalom, de tudjuk azt, hogy a kenyérért küzdő embereket a társadalom lenézi, és ha hatalmában még inkább lenyomja, s szegényebbé teszi. Pedig nem érdemli a gépészi kar ezen elbánást, mert alig van, de nincs is osztály, melynek ténykedése inkább össze volna forrva az összes társadalom érdekeivel, mint a gépészé, vagy átka volna az a társadalomnak, hogy éppen azon egyéneket, kik munkájuk, egészségük, testi épségük sőt legtöbbször életük megkockasztatásával küzdtek az emberiség javáért, jóvoltáért, hogy éppen ezen osztályát a társadalomnak dobják oda úgyszólván a nyomornak ? Mert végtére is legyen egy oly osztálynak, mint a gépészi kar, bárminő áldozat készsége, munkaereje, kitartása, legyen a gépészi kar bárminő buzgó és munkabíró, az ellankadásnak be kell előbb vagy utóbb következni, ha tovább folyik azon elnyomás, melyben ma a gépészeti kar láthatólag szenved, és ha ez így tovább tartana, akkor maholnap oly babilioni viszony fog beállni, hogy nem fogják az emberek egymást megérteni, de legkevésbbé érdeiket megvédni és megélni tudni. Szűnjön meg a viszály, adjon Isten jobb esztendőket, boldogabb jövőt békét s szeretetet az emberiségnek és elismerést a gépészi karnak, ki nehéz munkáját életével játszva, végzi az emberiség, a társadalom javára. Boldog újévet! Horváth János. iiuiiHi^Miiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiii^iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiu iiiiiiiiiiiuiiiiiiitiiiiiii A „MAGYAR GÉPIPAR" TÁRCZÁJA. Jókai Mór. Ha elfogadjuk azon hasonlatot, mely szinte gyökeret vert már lelkünkben, hogy halhatatlan költőnk Petőfi Sándor üstökös volt, mely fényével bevilágította a haza elborult egét, lelkesedésbe, lázba ejtve tűz-lángszavával az egész országot , úgy Jókai nap, melynek sugarai jótékony melegséggel árasztják el a nemzetet. Nincs talán magyar ember, a ki műveiből egyiket vagy másikat ne olvasta volna. Szomorú időkben , az elnyomatás idejében erényeinkről, hősi dicsőségünkről mesélt bűbájos történeteket, melynek soraiból csak magyar ember bírta kivenni a haza iránt való lángoló szeretet, életet, csüggedetlenséget és bizalmat öntvén beléjük. Az ébredés korszakában, vagy ha elbizta magát a nemzet, fullánkos, satyrikus gúnynyal ostorozta annak hibáit, elébe tárván mindazt, ami a múltban analóg esetekben ártalmunkra szolgált: valóságos élő lelkiismerete a magyarnak. Lelkiismerete és dicsősége. Bámulattal, odaadással, lelkesedéssel vagyunk eltelve * * * MAGYAR GÉPIPAR 1894. január 1. Két robbanás. A m. kir. államvasutakat a legutóbbi időben nagy szerencsétlenségek környékezték, melyek azonban részben a véletlen összejátszása, részben pedig személyzetének bámulandó lélekjelenléte folytán a legszűkebb korlátok közé szoríttattak, s így borzasztóságukból igen sokat veszítettek. Tanulságos voltuk azonban a jövőre nézve hosszú időkre megmaradandó I. A gázgyár felrobbanása. A személypályaudvar főépületének indulási oldalán a százház felé emelkedik a műszaki kocsihivatal műhelye, melynek egyik kiegészítő részét képezi a még távolabb levő gázgyár, melyben a személykocsik világítására szükséges gáz fejlesztetik. Tudjuk, hogy körülbelül 10 év óta az új személykocsikat gázzal világíttatja a m. kir. államvasutak igazgatósága. A világításra szükséges gázt pedig a kocsikerekek között felfüggesztett nagy hengerben viszi magával minden egyes kocsi. Ezen hengereknek magas nyomású gázzal való megtöltésére való a megnevezett gázgyár. Ezen gázgyárban a szükséges gáz tisztátalan olajból készül azáltal, hogy az olaj izzóvá hevített retortákba folyik, hol az a nagy melegségben alkotó elemére bomlik, létrehozván a világító olajgázt. Az előállított gáz a gázométerben gyűl össze, mely egy vízzel telt medencze, a melyre a gázométer vasharangja borul, innen elvezetve a gáz a tisztítóba, a kondenzátorba és szárítóba megyen, honnan a komprimáló gépek a reczipiensekbe körülbelül 8 légköri nyomás mellett nyomják. A gázgyár épületében a most fölsorolt berendezések a következőképen vannak elhelyezve : legelül vannak a kemenczéka retortákkal, utánna jő a gazometer, azután a kompressorok, ezután a reczipiensek félig nyitott épületben s utoljára a legvégső helyiségben a kondenzátor, tisztító és szárító irányában. De hisz ez nem is csoda. Ragyogó tollával elvezet bennünket mindenüvé, amit csapongó fantáziája csak kitalálhat. Elhiszünk csodás meséket neki, ha más mond el, talán szemébe kaczagnánk. Sírunk regényének hősnőjével, egész valónkkal részt veszünk a hős diadalmámorában, megutáljuk a szerepeltetett intrikust, s végül azon sóhajtozunk, mily kár, hogy tovább nincs a mese. Hatalmas egyénisége még a legjelentéktelenebb epizód alakban is megnyilatkozik ; rokonszenvessé vagy visszataszítóvá tud tenni valakit egy tollvonással, míg munkái a legharmonikusabb egészet alkotják. Hisz folytathatnám én ezt így ad infinitum, de ki győzné mind sorra venni ; csupán azon egy kérdést óhajtom még felvetni, melyre azonban sehogy se bírtam magamnak választ adni, váljon ő hatolt e be annyira e nemzet minden egyes osztályának gondoskodásmódjába, hogy teljességgel összeforrtunk vele, vagy pedig mi simultunk az ő varázsos tollához annyira, hogy a saját énünket látjuk benne megnyilatkozni, avagy hatalmas egyénsége talán nemzetünk őserejének nyilvánulása ? A gázrobbanás a következőképen történt: Munkhart Imre gázmester f. évi november hó 29-én este fél hét óra után azt vette észre, hogy a gázometer mutatója megakadt s daczára annak, hogy a gázolás rendesen tovább folyt, abba a gáz nem szaporodott. Ezt tapasztalva Ripnyák Sebestyén fűtővel azonnal a gázometer terembe ment, hol tényleg a gázharangot megszorulva is fennakadva találta, melyet a fűtő segítségével kiszabadított. E perczben a kiszabadult harang súlyánál fogva a benne levő gázra nyomást gyakorolt, mely átplántálodván a kondenzátorba is, ennek első csövén át azon vizes edényből amelybe bele nyúlik, a vizet kivetette s igy a gáz e csövön át a terembe kiömölhetett. Ezen körülményt a gazometer helyiségben levő Munkhardt gyanította, miért is segítőjével minden egyes helyiséget tüzetesen megvizsgálván, végre a kondenzátor helyiségbe érkeztek. Ezen helyiség teljesen zárt épület volt, melyet belül nem világítottak meg, nehogy az esetleg kiömlő gáz az ott alkalmazott lángtól meggyúlhasson s robbanást idézhessen elő. E helyiséget kívülről az udvarból világította meg két lámpa. Az egyik lámpa az ablak fölött, másik pedig az ajtó fölött volt az udvarban elhelyezve. Amint az alkalmazottak a kondenzátor terembe beléptek, azonnal észrevették azt, hogy ott gáz kiömlés történt, miért is elsősorban intézkedtek, hogy a cső alsó nyílását elzáró s hiányzó vízmennyiséget a kondenzátor alatt levő edényben pótolják, mi meg is történt. Ez alatt az idő alatt Schredl Ignácz fűtő valószínűleg kíváncsiságtól gyötörtetve a két vizsgáló egyén után ment és a kondenzáló helyiség ajtaját kitárta, mely pillanatban az épület belsejében levő gáz az ajtón kiömölni kezdett és az ajtó fölött levő külső lámpásnál meggyűlt, mitől az épületben levő kiömlött gáz és tüzet fogott és felrobbant. A robbanás ágyudörgésszerű iszonyú robajjal ment végbe, melynek romboló behatása folytán az épület össze-vissza repedt-Kedves Szerkesztő Úr! Jónak láttam pedig mindezeket előre bocsátani, nehogy ártatlan fejemet sújtsák haragjának villámai, miért a kapott megbízást nem végzem el úgy, amint arra utasítást kaptam. Bizony így esett meg : Leülök az Íróasztalomhoz, kisimítom a papirost, elkezdem rágni a tollam végét és gondolkodom, hogy miképen is történt csak az egész. Hát úgy volt, mikor már közösen megegyeztünk benne Szerkesztő úrral, hogy de bizony minden szépítgetés daczára iparpolitikánkra ráférne egy kissé több jó akarat meg gondoskodás, és már épen ajánlani akartam magamat, azt méltóztatott mondani : »Szeretném ha a legközelebbi számban a mi atyamesterünk, Jókai Mór 50 éves jubileuma alkalmából valami tárczát írna.« Szörnyen megijedtem. Hogy írhassak én Jókai Mórról tárczát ? Hogy emelkedhetem én fel, kicsi porszem, hozzá az óriásig? Mit írjak? Hogy írjak? Nagyon fejvesztő dolog ez. — Könyörögtem, hogy valami alapeszmét, valami útbaigazítást adjon legalább. Egy kissé resteltem ugyan, amikor a