Magyar Gépipar, 1908 (17. évfolyam, 1-20. szám)

1908-01-16 / 1. szám

Budapest, 1908. XVII. évfolyam 1. szám Január 16. MAGYAR GÉPIPAR Felelős szerkesztő : Sasonyi Szerkesztőség és kiadóhivatal , Budapest, IX. ker. Ferencz-körut 40. Ide küldendők az előfi­zetések és a lap szellemi részét illető közlemények GÉPIPARI SZAKLAP az „Országos Gépész- és Művezetőegyesület és Nyugdíjintézet“ hivatalos lapja és az „Országos Gépész Szövetség“ ideiglenes hivatalos közlönye Megjelenik minden hó 1-én és 16-án Lapzárta minden hó 8-án és 22-én van, a később beérkező kéziratok a követ­kező számban lesz­­­­­nek közölve. .. Múlt és Jövő. Irta : Masztrák Pál. Talán soha sem fogják el oly ellentétes, annyira vegyes érzelmek az ember lelkét, mint abban a pillanatban, midőn egy eltűnt év em­lékeitől kell búcsút vennie. Szomorúsággal gon­dolunk vissza keserű csalódásainkra, ki szeret­­nők törölni a bánatos perczeknek emlékét,­­ és öröm fogja el szívünket, ha becsületesen végzett munkánk eredményeire és azon meg­nyugvásra gondolunk vissza, melyet a tiszta lelkiismeret tudata ébreszt fel bennünk. Annyi tény, hogy csakis oly ember találhat vigasztalást, megnyugvást az év utolsó napjai­ban, ki a fárasztó munka által elért eredményre hivatkozhatik és nem töltötte tétlenül az elmúlt esztendőt. A nyugodt lelkiismerettel biró ember megnyugvással tekint a múltba és bizalommal pillant a jövő elé. Az ember boldogsága s boldogulása két feltételtől függ. Az első az emberben magában gyökerezik ; alapja a jellem, tudás, munkakedv, szóval maga az emberi természet minden testi és lelki tulajdonságaival együtt. A boldogulás másik feltétele teljesen külön áll az embertől, nem függ az egyéntől, hanem azon viszonyoktól, melyek közt az ember él s munkálkodik. A hanyag s kevésbbé jellemes ember nem boldogulhat a legkedvezőbb viszo­nyok között sem és viszont a legtehetségesebb, legszorgalmasabb munkás sem érvényesülhet, ha a társadalom romlott, a külső körülmények útját állják s megakadályozzák tehetsége érvé­nyesülését. Minket jelenleg ezen külső körülmények érdekelhetnek, ezen külső és az embertől nem függő viszonyokról óhajtunk néhány megjegy­zést tenni. Nem elkülönítve éljük világunkat, hanem egymásra szorulva s természetes dolog, hogy a kölcsönhatás alapján az egyik iparág pangását s baját megérzi a másik. A rendellenes műkö­dés, zavar mindenkit sújt, s a csapás nem éri soha sem az egyes embert, hanem sújtja az egészet s megbénítja a közjót, közboldogulást. Súlyosan büntette az ég már azzal is édes hazánkat, hogy az elmúlt esztendőben 20 mil­lió métermázsával kevesebb gabona termett­ az országban, mint az előző évben. A silány ter­més következtében rengeteg összeget veszített a nemzeti vagyon és a borzasztó csapás hatá­sát éreztük valamennyien, midőn óriási módon felszökött a liszt, kenyér s más élelmi­szerek ára. Több körülmény akadályokat gördített el­hanyagolt iparunk egészségesebb fejlődése elé is. . A közlekedési mizériák, vagyon-, szén-, munkaerő hiány következtében több gyár be­szüntette, vagy legalább korlátozta üzemét. A pénz s hitelválság csökkentette a vállalkozási kedvet s első­sorban a gépipar­ fenyegette ka­tasztrófával. Kérjük­­. olvasóinkat, hogy szükségletüket mindig azon c­égeknél fedezzék, melyek a lapunkban hirdetnek, hivatkozván lapunkra.

Next