Magyar Gépipar, 1908 (17. évfolyam, 1-20. szám)
1908-01-16 / 1. szám
Budapest, 1908. XVII. évfolyam 1. szám Január 16. MAGYAR GÉPIPAR Felelős szerkesztő : Sasonyi Szerkesztőség és kiadóhivatal , Budapest, IX. ker. Ferencz-körut 40. Ide küldendők az előfizetések és a lap szellemi részét illető közlemények GÉPIPARI SZAKLAP az „Országos Gépész- és Művezetőegyesület és Nyugdíjintézet“ hivatalos lapja és az „Országos Gépész Szövetség“ ideiglenes hivatalos közlönye Megjelenik minden hó 1-én és 16-án Lapzárta minden hó 8-án és 22-én van, a később beérkező kéziratok a következő számban lesznek közölve. .. Múlt és Jövő. Irta : Masztrák Pál. Talán soha sem fogják el oly ellentétes, annyira vegyes érzelmek az ember lelkét, mint abban a pillanatban, midőn egy eltűnt év emlékeitől kell búcsút vennie. Szomorúsággal gondolunk vissza keserű csalódásainkra, ki szeretnők törölni a bánatos perczeknek emlékét, és öröm fogja el szívünket, ha becsületesen végzett munkánk eredményeire és azon megnyugvásra gondolunk vissza, melyet a tiszta lelkiismeret tudata ébreszt fel bennünk. Annyi tény, hogy csakis oly ember találhat vigasztalást, megnyugvást az év utolsó napjaiban, ki a fárasztó munka által elért eredményre hivatkozhatik és nem töltötte tétlenül az elmúlt esztendőt. A nyugodt lelkiismerettel biró ember megnyugvással tekint a múltba és bizalommal pillant a jövő elé. Az ember boldogsága s boldogulása két feltételtől függ. Az első az emberben magában gyökerezik ; alapja a jellem, tudás, munkakedv, szóval maga az emberi természet minden testi és lelki tulajdonságaival együtt. A boldogulás másik feltétele teljesen külön áll az embertől, nem függ az egyéntől, hanem azon viszonyoktól, melyek közt az ember él s munkálkodik. A hanyag s kevésbbé jellemes ember nem boldogulhat a legkedvezőbb viszonyok között sem és viszont a legtehetségesebb, legszorgalmasabb munkás sem érvényesülhet, ha a társadalom romlott, a külső körülmények útját állják s megakadályozzák tehetsége érvényesülését. Minket jelenleg ezen külső körülmények érdekelhetnek, ezen külső és az embertől nem függő viszonyokról óhajtunk néhány megjegyzést tenni. Nem elkülönítve éljük világunkat, hanem egymásra szorulva s természetes dolog, hogy a kölcsönhatás alapján az egyik iparág pangását s baját megérzi a másik. A rendellenes működés, zavar mindenkit sújt, s a csapás nem éri soha sem az egyes embert, hanem sújtja az egészet s megbénítja a közjót, közboldogulást. Súlyosan büntette az ég már azzal is édes hazánkat, hogy az elmúlt esztendőben 20 millió métermázsával kevesebb gabona termett az országban, mint az előző évben. A silány termés következtében rengeteg összeget veszített a nemzeti vagyon és a borzasztó csapás hatását éreztük valamennyien, midőn óriási módon felszökött a liszt, kenyér s más élelmiszerek ára. Több körülmény akadályokat gördített elhanyagolt iparunk egészségesebb fejlődése elé is. . A közlekedési mizériák, vagyon-, szén-, munkaerő hiány következtében több gyár beszüntette, vagy legalább korlátozta üzemét. A pénz s hitelválság csökkentette a vállalkozási kedvet s elsősorban a gépipar fenyegette katasztrófával. Kérjük. olvasóinkat, hogy szükségletüket mindig azon cégeknél fedezzék, melyek a lapunkban hirdetnek, hivatkozván lapunkra.