Magyar Gépipar, 1908 (17. évfolyam, 1-20. szám)

1908-01-16 / 1. szám

2 MAGYAR GÉPIPAR 1908. január 16. Mondanunk sem kell, hogy ezen néhány fel­hozott külső körülmény első­sorban a gépészek sorsára birt befolyással s óriási akadályokat gördí­tett boldogulásuk útja elé. Ezen mostoha viszo­nyok sok keserű perczet szereztek az elmúlt esztendőben, a pusztulás sok keserű ténye fűző­dik emlékükhöz. A kétségbeesés és teljes lemondás gondo­latával kellene a jövőbe tekintenünk, ha nem lenne erőnk az akadályokkal szembe szállanunk, ha a nagy harczban nem lennénk egymásnak önzetlen segítségére, ha az erősebb hatalom nem segítené a gyöngébb küzdőt. Néhány száraz adatot óhajtunk csupán felsorolni, melyből vigasztalást menthetünk, mely bizalmat önt esetleg csüggedő szivünkbe. A magyar ipar fejlesztésére lefolyt évben az 1907. évre engedélyezett 2 millió 400.000 korona betudásával összesen 11 millió 907.990 koronát engedélyeztek. Ezen állami segítséggel létesült 29 új gyár, 27 gyár kibővült és 61 gyárnak adtak 940.000 korona értékű gépet. A nyomasztó pénzügyi helyzet daczára is több új vállalat keletkezett s a régiek is némi virág­zásnak indultak. A jövő esztendőre már eddig is 19 tervbe vett gyárnak biztosíttatott az állami kedvezmény. Iparoktatásunk terén minket külö­nösen érdekelhet a Szegeden és Debreczenben felállított felsőbb ipariskola s főleg a Miskolczon létesített vas- és fémipari szakiskola. Nem küzdünk tehát teljesen magunkra ha­gyatva, nem vagyunk a nemzetnek mostoha fiai, hanem megbecsülik munkánkat oly odaadással és szeretettel, mint eddig még soha. A külső körülmények tehát eléggé biztatók, nincs okunk gyáván kétségbeesni. Miénk a munka s küz­delem, bizalommal tekinthetünk a jövő elé, ha bennünk is megvannak a boldogulás előfeltételei. Mindnyájan a magyar ipar fejlődésétől vár­­j­hatjuk egyedül boldogulásunkat, a magyar ipar fejlődése nélkül örökké koldusok, szegények maradunk. E téren nincs megalkuvás, e téren csak az együttes összetartás menthet meg a végső bukástól. Magyar munkásokat alkalmazni, a magyar gyárostól beszerezni szükségleteinket, magyar gyártmányú árut és czikkeket fogyasz­tani, lehet egyedül a mi jobb és boldogabb jövőnk alapja. Az utolsó vasszög, reszelő, kala­pács és utolsó gomb legyen a hazai föld gyárt­mánya, mert minden külföldi áruért adott fillér csökkenti a nemzeti vagyont s megfoszt első­sorban minket egy-egy betevő falatunktól. Szó sem lehet addig helyzetünk javulásáról, mig munkaadónk maga is anyagi gondokkal, nehézségekkel küzd, míg gyártmányai raktáron hevernek, mert mi külföldi árut vásárolunk és külföldre küldjük pénzünket. Ne vágjuk magunk alatt a fát, ne ássuk meg saját sírunkat, midőn mi magunk nem akarjuk pártolni a hazai ipart. A mi helyzetünk anyagi javulása egyedül a magyar ipar fellendülésétől, teljes virágzásá­tól függ és csakis abban az esetben tekinthetünk megnyugvással, bizalommal egy boldogabb jövő elé, ha e téren haladás észlelhető. Küzdünk, de bízunk is a jövőben, mert szentül hiszem, hogy minden magyar gépész van oly munkabíró, szaktudással rendelkező, jellemes és művelt férfi, hogy büszkén megállja mindenhol a maga helyét ! Óhajtom, hogy az új esztendőben ne érjen minket csalódás ! A gépgyártás Magyarországon. (Folytatás). Irta: Könyves István. A magyarországi gépipar a hatvanas években a földtehermentesítés után lendületet nyert, több mező­­gazdasági gépgyár keletkezik úgy a fővárosban mint a vidéken, mert a behozatal a szükségletet ekkor fedezni nem tudja. A fővárosban 24-re emelkednek a gyárak, míg a vidéken körülbelül 15 kezdi meg műkö­dését. Az 1873-ban beállott nagy mezőgazdasági válság nagy csapást mért a mezőgazdasági gyárakra is, úgy, hogy ezek közül több gyár beszüntette üzemét. Tulajdonképi gépiparunk 1867-től kezd­ jobban fejlődni, mit függetlenségünk helyreállítása természet­szerűleg magával hozott. Kormányunk minden tőle tel­hetőt megtett, hogy ezen iparágat felvirágoztassa. 1867-óta keletkeznek a magyar-belga gép- és hajógyár, a magyar-svájczi gép- és vaggongyár, a fegyvergyár, a Veruda-hajógyár. A Ganz és társa vasöntöde- és gép­­gyárr. t., a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár r. t. 1869- ben alapittatott. A munkáshiány miatt azonban igen sok gyár került csődbe, mert a meglévő szakemberek hor­ribilis munkabéreket követeltek, miáltal gyáraink ver­senyképességét, a külföldi gyárakkal szemben, megbé­nították, melyhez 1873-ban még a mezőgazdasági vál­ság is hozzájárult. A nagy válságot sietett a kormány enyhíteni, s a gépipart újra a fejlődés medrébe te­

Next