Magyar Grafika, 1924 (5. évfolyam, 3-12. szám)
1924-03-01 / 3-4. szám
A GRAFIKAI IPARÁGAK ÉS ROKONSZAKMÁK FEJLESZTÉSÉT SZOLGÁLÓ UNGARISCHE GRAPHIK ÉS GRAFICA MAGHIARA CÍMŰ MELLÉKLAPOKKAL SZERKESZTI ÉS KIADJA BÍRÓ MIKLÓS. MEGJELENIK ÉVENKÉNT HATSZOR FEBRUÁR, ÁPRILIS, JÚNIUS, AUGUSZTUS, OKTÓBER, DECEMBER HÓNAPBAN V. ÉVFOLYAM 3.-3. SZÁM. 1920 MÁRCIUS-ÁPRILIS ELMÉLET ÉS GYAKORLAT MAGYAR NYOMDÁSZTÁRSADALOM minden tagja egyetért abban, hogy a nyomdaipart fejleszteni, színvonalát emelni kell és hogy a magyar grafikai szakirodalomra — mint olyan tényezőre, amely ezeknek a céloknak elérését elősegíti — igen nagy szükség van. E tekintetben nem is lehet véleményeltérés közöttünk s mi a magunk részéről a legsúlyosabb áldozatok árán is fejlesztettük a magyar szakirodalom egyik elvitathatatlanul fontos tényezőjét: a MAGYAR GRAFIKÁT. Fejlesztettük pedig abból a mélységes meggyőződésből folyólag, amely egy nyomdászati szaklapnak kizárólagos céljaiul tűzi ki: mindenkor előljárni a jó példával, a szakmafejlesztésnek útját egyengetni, gyakorlatias célszerűségre, ízlésre és művészetre oktatni olvasóit s ezeken felül ország-világ előtt dokumentálni a hazai nyomdaipar fejlettségét, mint a kultoria egyik legfontosabb fokmérőjét. Aki összehasonlítja a mai MAGYAR GRAFIKÁT a négy év előtti szerényke füzetecskékkel, aki figyelembe veszi a külföldnek olyan egységesen megnyilvánuló elismerését, az nem vonhatja kétségbe, hogy a MAGYAR GRAFIKA becsülettel végzi feladatait s belföldi és külföldi vonatkozásban egyaránt tényezővé vált. Ezzel szemben ismételten kell rámutatnunk arra a szomorú tényre, hogy ezeket a nagy áldozatokkal kivívott sikereket a hazai szakmai körök nem méltányolják érdemük szerint. A magyar nyomdatulajdonosok és üzemeiket felszerelő s anyagokkal ellátó cégek vezetői nem méltányolják törekvéseinket, nem értékelik kellőkép lapunk fontosságát, pedig az ő legeminensebb érdekük: a magyar garfikai iparágak fejlődése, igen erős nexusban áll a magyar szakirodalom fejlesztésével. Ezt a magyar nyomdásztársadalom eme szárnyán nagyon jól tudják és hirdetik is. A gyakorlati ténykedés azonban ebben a vonatkozásban homlokegyenest ellenkezik az elméleti felfogással s kétségtelenül bizonyítja, hogy a szakirodalompártolás gyakorlati kultiválását nem űzik olyan őszinteséggel, mint amilyenről a munkásság tett tanúságot azzal, hogy csorbítatlan hűséggel kitartott a MAGYAR GRAFIKA mellett s hitet tett a magyar szakmafejlesztés előmozdításának fontosságáról. 57