Magyar Gyáripar, 1926 (17. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1926 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
2 MAGTart nyákipari szerződés tárgyában összeütközés támadt, miután az egyik malom nem csináltatta meg a munkásmosdókat. Ezért a malmot a munkások kívánságára meg kellene büntetnünk. Báró Hatvani-Deutsch József kiveszi hosszú ceruzáját: — Én mindig a szociális megoldás mellett vagyok. Ha a munkások így akarják, még ezt is meg kell tenni. — Melyik malom azt — kérdezi Hatvani-Deutsch Sándor. — A Concordia, — felelem. "A két báró Hatvani egyszerre megszólal. — Ez a mi malmunk. — Éppen ezért indítványozom — folytatom előterjesztésemet —, hogy báró Hatvani-Deutsch Sándor alelnök úr legyen szíves dönteni ebben a kérdésben. Hatvani-Deutsch Sándor egy pillanatra meg van lepetve, azután így felel: — A Concordia-malmot elítélem tízezer korona büntetésre a munkások javára. Lóránt, gyere egy kicsit a sarokba. Hatvani-Deutsch Sándorral az ablakhoz megyek. — Lieber Freund, nem volt valaki zsidó a ti családotokban! — Nem, ■— felesém. — Gratulálok. Evvel leülünk és folytatom az előadást. Két öreg úr üldögél az asztal végén. Ők a magyar vasipar megteremtői. Biró Ármin, aki folyton zsörtölődik, de a légynek sem árt és utál minden reklámot. Mellette ül az öreg Borbély Lajos, fehér szakállával, az ózdi gyártelep nagy tervezője, aki azért nagyon meg volt tisztelve, mikor a képviselőházban egyszer egy vidéki szolgabíróval összetévesztették. —"Folytatva bejelentéseimet, közlöm, hogy eljártam az ülés megbízásához képest a X. minisztérium tizenkettedik ügyosztályában a munkásvonatokat illetőleg. A miniszteri tanácsos úr nem barátja a szociális kérdésnek. Azt a megoldást ajánlotta, hogy minden szocialistát a határon fogjon le egy szolgabíró és addig adja tovább a szolgalmaiknak, amíg az ország túlsó határán kimegy, így a szociális kérdéstől megszabadulunk. Ez alatt folyton cigarettára gyújtott és a gyufákat ledobta a padlóra. A méltóságos úrtól azt kérdeztem erre, hogy miért dobja le a gyufákat. Ezt mondotta: „Szamár vagy öcsém. Ez is a szociális kérdés megoldására tartozik. Mert honnan tudom holnap, hogy söpört-e a két szolga, ha a gyufákat nem dobálnám le? így kordában tartom őket és visszatartom a gonosz elvektől“. Több jelentenivalóm nincs. Chorin Ferenc erősen megrázza a csengőt:— Tisztelt líraim, áttérünk az új ipartörvény tárgyalására. Matlekovits Sándor fiatal barátom 1884-ben megalkotta a legszebb ipartörvényt, mely a gazdasági szabadság alapján áll. Iparunk azóta fejlődött. A kormány most újabb javaslattal áll elő. Nem akarok ugyan elébevágni az önök felszólalásának, de ki kell emelnem, hogy a gazdasági szabadság megbolygatása mindenütt csak káros lehet az iparra. Anélkül, hogy befolyásolni akarnám önöket, átadom a szót az ügyvezető-igazgatónak. — Tisztelt Uraim — kezdeni előterjesztésemet, mialatt az Öreg Freund, ki mint egy csöndes egér ült egy sarokban és elhallgatta, hogy ő a magyar petróleumipar megalkotója, halkan eltávozik —, Matlekovits óta két ipartörvényjavaslatot kaptunk. Az elsőt kiadta Kossuth Ferenc, szerkesztette Szterényi József. E javaslat két óriási kötetét vagyok bátor bemutatni. Azt hiszem, hogy dacára a sok helyes gondolatnak, mely benne van, leginkább a városligeti kiállítási épületekhez hasonlít, ahol összes műemlékeinket, a jaki templomtól kezdve a rokokó időkig, összeépítették. A javaslat utolsó része például az ausztráliai munkásvédelmi javaslatból van véve. Evvel nagyon rosszul jártam, miután cikket írtam ellene a Pester Lloydban s a Pester Lloyd, nem bírván elolvasni írásomat, amelyet én magam sem tudtam még sohasem elolvasni, Ausztrália helyett Ausztriát olvasott és Österreichot szedett, úgy hogy a következő mondat jelent meg az Abendblattban: „Tiltakozunk az ellen, hogy hozzánk áthozzák Ausztriának (Ausztráliának) munkásvédelmi törvényét, holott ezen ország lakossága fegyelmekből alakult.“ Bemutatom a bécsi gyáriparosok szövetségének üdvözlő levelét, melyet ezen cikkemre kaptam. Mialatt beszélek, bélavári Burghardt Konrád bólogat felém. Soha kedvesebben figyelő hallgatót, mint öt, a Pesti Hengermalom elnökét, még nem láttam. — A második ipartörvényjavaslatot Hegyeshalmy Lajos miniszter úr készítette. A javaslatot jellemzi az, hogy minden iparos és kereskedő egy madzaghoz van kötve, amelyet kormányengedélynek hívnak. Nevezeses az is, hogy három évig kell benne tanulni valakinek az egyenáramú villám felszerelését, holott három hónap alatt azt mindenki megtanulhatja. Erre a javaslatra nézve csak a magyar közgazdaság legfiatalabb tagjának, Matlekovits Sándornak szavait idézhetem: „Ha ez a javaslat törvénnyé válik, egyetlen szerencséje az lesz, hogy lehetetlenség végrehajtani.“ Chorin Ferenc elnök: Mer még valaki hozzászólni a javaslathoz! Úgy látom, egyhangú határozathoz fogunk jutni.Itt tisztelettel megjegyzem, hogy kedves elnököm, Chorin Ferenc, egyetlenegyszer csapott be engem életében. Mikor felkért a Gyáriparosok Szövetségének igazgatói állására, azt mondta, hogy a szövetség egyhangúlag engem választ meg igazgatónak. Később az irattárban megtaláltam némely leveleket, amelyek megválasztásom ellen, szóltak, így, az egy hang tehát az ő hangja volt. Ha senki sem kíván szólni,, úgy megállapítom azt, hogy egy országban mennél nagyobb az ipartörvény, annál kisebb az ipar. Evvel az ülést bezárom. Az előszobában még Chorin Ferenc, kinyitván az ajtót, hátraszólt nekem: — Lóránt, gyere utánam! — Mingyárt megyek, Feri bátyám, nemsokára követlek, csak még ezt a tudósítást diktálom le a holnapi lapoknak. 1. szám. ORMON izzólámpánál nincs jobb