Magyar Gyáripar, 1942 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-20 / 1. szám
A MAGYAR GYÁRIPAROSOK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS LAPJA XXXII. ÉVF. BUDAPEST, 1942 JAANUÁR 20. SZJÁM GYÁRIPAR A MAGYAR GYÁRIPAR megjelenik minden hó 20-án Nem tagok részére előfizetési ára egy évre.................................. P 12 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Akadémia utca 1 Telefon: 124-218 A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének tagjai tagsági járulékul kapják Egyes számára . . . . . . . 1.20 TARTALOM A bérpótlék és az árkérdés...............................................1 A német ipar és a háború......................................................... Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége: A vezetőállások betöltése — A magyar és keleteurópai árucsereforgalom lebonyolítása — Az erdélyi nyereménykölcsön — A kereskedelmi könyvek és könyvelési szabadívek illetéke — Visszásságok a fővárosi hirdetési szabályrendelet alkalmazása körül — A Délvidék gyáriparának szervezkedése — Az új hadirokkantak elhelyezése — A budapesti közlekedési nehézségek és az ipari munka reggeli kezdésének megváltoztatása — A zsidótörvény változási kimutatásának benyújtása — Az ügynöki jutalék kereseti adója — Házasság — Az ipari anyaggazdálkodás szakbizottságai megbízatásának meghosszabbítása......................5 Gyáripari hírek: Az iparfejlesztési törvény meghosszabbítása — Előléptetések az iparügyi és kereskedelmi minisztériumokban— Herbert Viktor halála — Bányász Jenő — A nehéz testi munkások kenyérellátása — A papirosgyártás racionalizálása — Kinevezések és előléptetések a pénzügyminisztériumban — A Külkereskedelmi Hivatal újra önálló — Halács Ágoston gazdasági főtanácsos — Kinevezések a közellátásügyi minisztériumban — A Statisztikai Értékmegállapító Bizottság új szakosztályelnökei — A bányanyagbérfelár rendszeresítése — Vegyészeti laboránsképző tanfolyam — A Magyar Textilgyárosok Országos Egyesületének jelentése — Külföldi képviseletek kötelező bejelentése — A vasipari adóváltság a Délvidéken — A közhasznú villamosművek áramárainak felemelése — A gyermeknevelési pótlék a Délvidéken — A Mérnöki Továbbképző Intézet tanfolyamai .............................................................................8 Vámpolitika: Külkereskedelmi forgalmunk a múlt év első kilenc hónapjában — Fizetési egyezményünk Horvátországgal — Magyar-dán árucsereforgalmi és fizetési egyezmény ......................... 11 Szociális politika: Az OTI 1940. évi adatainak összefoglalása — Rögtöni hatályú elbocsátás a társadalombiztosításban .... 13 Közlekedés: A tarifabizottság ülése .......................................................14 Közgazdasági irodalom: Ungarisches Wirtschafts-Jahrbuch 1941 — A Magyar Gyáripar Évkönyve és Címtára 1941 — Malmi rendeletek gyűjteménye — A Szovjetunió a szovjet sajtó tükrében — Utazás Erdélyben és Erdély körül.....................14 014» A bérpótlékok és az árkérdés A rendkívüli fizetési és bérpótlékok ügyében új helyzetet teremtett a 9070/1941. és 9080/1941. M. E. rendelet. Mindkettő a Budapesti Közlöny december 21-iki számában jelent, meg és visszamenően december 1-i hatállyal felemelte az eddig érvényben volt 15 százalékos pótlékkulcsot általában 30 százalékra. Életbelépésükkel mindazok a rendeletek, amelyek korábban a fizetési és bérpótlék kérdését szabályozták, hatályon kívül helyeződtek. A tisztviselői fizetéspótlékot szabályozó rendelet évi 8000 pengő illetményig rendszeresítette a 30 százalékos pótlékot Az évi 8000 pengőn felüli, de a 12.000 pengőt meg nem haladó illetményeknél a pótlék kulcsát 20 százalékban állapította meg akként, hogy a pótlékolt illetmény évi 10.400 pengőre mindenképpen kiegészítendő. A 12.000 pengőn felüli csoportban, 24.000 pengőig a pótlék kulcsa a rendelet értelmében 10 százalék, de a pótlékolt összeg mindenképpen kiegészítendő 14.400 pengőre. A 24.000 pengő illetményen felüli kategóriában nincs Százalékos pótlékkulcs, hanem az illetmény 26.400 pengőre egészítendő ki. A visszatért Erdély és délvidéki területeken alkalmazandó kulcs 23 százalék, amely magasabb illetményeknél a fenti csoportosítás szerint 13, illetőleg 5 százalékra csökken. A tapasztalás azt mutatja, hogy ez a csoportosítás és az ehhez igazodó változó pótlékkulcs bizonyos méltánytalanságot okoz egyes alkalmazotti kategóriáknál, különösen ott, ahol az illetmények összege alapján van a tisztviselői státusz megállapítva. Célszerűbb lett volna a magasabb kategóriákban a pótlékot százalékos kulcs mellőzésével fix összegben megállapítani. Új intézkedése a tisztviselői pótlékokat szabályozó rendeletnek az, amely rögzítette az 1940. október 5-iki állapot szerint a jutalékkulcsot azoknál az alkalmazottaknál, akik javadalmazásukat egészben vagy részben ilyen rendszer szerint kapták.