Magyar Hiradástechnika, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-3. szám

Híradástechnikai Kossuth-díjasok az 1953. évben Népköztársaságunk ez évben Kossuth-díjban része­sítette iparfejlesztő munkájukért Wi nter Ernőt, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, Budi ncsevits Andort, a műszaki tudo­mányok kandidátusát és P i nt ér János Ede kutatóintézeti csoportvezetőt, a Távközlési Kutató Intézet mérnökeit. WINTER ERNŐ a 20-as években, mint fiatal vegyészmérnök, az Egyesült Izzóban kidolgozta a bariumkatódos elektron­csövek gyártását. Ezzel új magyar iparág alapjait vetette meg és egyben az oxidkatód működése elméleté­nek kutatását is helyes irányba terelte. Neki köszön­hetők a kis fütőteljesítményü telepes csövek. Az elek­troncső kezdeti fejlesztéséhez számos tanulmányával lényegesen hozzájárult. Ide tartoznak a többrácsos csövekre vonatkozó szabadalmai. Miután iparágat alapozó munkáját sem anyagi előnyök, sem elismerés nem jutalmazták, anyagi gondoktól kényszerítve, a 20-as évek végén külföldön keresett és talált érvényesülési lehetőséget. Ezután az Egyesült Izzó hamarosan vissza­hívta. Bár javadalmazása most már a megélhetését biztosította, érdemét megillető elismerésben ekkor sem részesült és tudományos fejlődésre sem volt lehetősége. Munkaszeretete és munkatársainak megbecsülése vitte tovább az ismeretlenségben alkotó mérnök szokásos útján. A felszabadulás után növekvő alkotókészséggel kidolgozta a félfütéses telepes miniatűr csősorozatot, amelyet azóta az egész világon utánoznak. Népgazda­ságunk fejlődésével lehetősége nyílt, hogy a Távközlési Kutató Intézetben, a kutatómunkát gátló üzemi teendőktől felmentve, dolgozzon tovább. Itt munka­társai segítségével hosszú, fáradságos munkában be­hozta rádiócső-iporunknak a háború alatt bekövet­kezett lemaradását. A modern rádiócsövek konstruk­dóját és technológiáját a nyugati technikára való támaszkodás nélkül fejlesztette tovább. Ezen ered­ményeiért most a második, ez esetben 30.000 Ft-os, Kossuth-díjat kapta, ezt megelőzően pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Pályafutása alatt szakmájának elvi kérdéseivel joglalkozva, igyekezett a mérnök reális szemléletének megjelelő elektronelméletet kialakítani. Egy ilyen, a matematika gyakran tévutakra vezető hajlékony forma­lizmusától független elméletnek körvonalait vázolta fel akadémiai székfoglaló előadásában. BUDINCSEVICS ANDOR 1930-ban technikusként kezdte pályafutását az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában. A rádiócső­gyártás vákuumtechnológiájának laboratóriumi kér­déseivel foglalkozva, hamarosan Winter Ernő munka­társa lett. Ebből az időszakból valók a szekunder­emissziós jelenségek vizsgálata közben elért gyakor­lati eredményei. Felszabadulásunk után tovább folytatta tanul­mányait, majd Winter Ernővel együttműködésben végzett jelentős munkája érdemesítette őt a kandidátusi tudományos fokozatra és ezt követően a Kossuth- díjra. PINTÉR JÁNOS EDE vegyésztechnikus 1937 óta Winter Ernő legköze­lebbi munkatársa. Egyéb üzemi munkáján kívül hozzájárult a múltban a kis fütésteljesítményű telepes csövek és a felszabadulás után a félfűtésű telepes miniatűrcsövek katódgyártási eljárásának kidolgo­zásához. A Kossuth-díjat a Távközlési Kutató Intézetben, a két kartársával közös munkából reá eső rész ered­ményes elvégzéséért nyerte el.

Next

/
Thumbnails
Contents