Magyar Kárpitos Ipar, 1935 (25. évfolyam, 11-24. szám)

1935-06-01 / 11-12. szám

i oldal­ ­i hónapokban pedig a közegészségügy szempont­jainak tekintetbevételével fog oly megoldást találni, amely az­­érdekeltségek megegyezésén alapul. A 48 órás munkahéttel és legkisebb munkabér kér­désével kapcsolatban a miniszter hivatkozott a költ­ségvetésnek részletes megokolására. — Nem lehet kitérni — mondotta — ezek elől a kérdések elől, amelyek ma a világ leg­több államát foglalkoztatják. A legkisebb­­munka­bérnél azt a megoldási utat fogják követni, amely a munkaadó és munkavállaló megegyezésén alapul. A kisipar kérdésében folytatni fogja azt a poli­tikát, amely a kézműves­­­iparnak, ,mint a nemzet egyik legfontosabb gazdasági tényezőjének, feleme­lésére irányul. A szakképzés, a közszállítá­sokban való részvétel fokozása, az OTI- és más tarto­zások rendezése foglalkoztatja a minisztert a kis­iparosság kérdésében. Hangsúlyozta, hogy a kis­iparosságnak be­­kell látnia, hogy csak szervez­kedéssel lehet eredményt elérni, felhívta tehát azo­kat a képviselőket, akik a kisiparosok érdekeit védelmezik, hogy­­ebben a vonatkozásban érvénye­sítsék befolyásukat, mert a közszállításokban, köz­munkákban a kisiparos csak akkor részesülhet az eddiginél nagyobb arányban, ha megfelelő minő­ségű, jó munkát tud szállítani. Uj! Here féld és Hr aun kárpitoskellékek legolcsóbban. III. Baross u. 46. Telefon : 372—48 terve — olyan épületek, amelyek széles és ma­gas méretű külső falait csíkozott ellentétes színek­kel festik be, amivel optikailag még fokozzák a „ méretek hatását *— egyenesen művészietlenek és szerencsétlennek mondhatók. Ilyen például a textil pavilion, amely a kiállí­tás bejáratával szemben volt elhelyezve és bizony nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg, hogy az első oldalának utólagosan készített kiugró derékszöget ké­pező tagozódása, amely Kanics Miklós építész alkotó gondolata,­­ nem volt képes az idétlen alkotáson segíteni. Milyen más azonban a pavilion belső tar­talma, amelynek mindegyik külön-külön felépített kiállítási objektuma egy-egy komoly építőművész tu­dásáról tett tanúságot. Míg ezek az objektumok külön­­külön egy egységet képeznek, úgy a felépítményük­ben, mint az illető gyárak bemutatott termékei­ben,­­ addig az idétlen épület belső pajtaszerű­­ségét sem vesztette el, mert az érdekeltség meg­felejtkezett arról, hogy az épületnek egységes fa­lait ép úgy, mint az egységet emelő menyezetet illő lett volna megfelelő anyaggal bevonni. Elrettentő példának tekinthetjük a Dohány­gyár pavillonját is. Elhelyezése, méretezése, bántó ha­tású volt. Formai megnyilatkozása zavaros, olyan, mint mikor valaki gondolatát egy tőmondatban is kifejezhetné és helyette egy körmondatban fejezi ki, teletűzdelve mellékmondatokkal. A széptan forma­­törvényében megemlíti, hogy a párhuzamos vona­lak és az egymást keresztező vonalak is megnyugtatóan hatnak az emberi szemre, de egy olyan építmény, amely telve van tagozódással, amelynek keresztezé­sei aránytalanul nehezednek a lagosított testrészek­re — a ki-be ugró vonalvezetés nagyvonalúsága dacára — törthullámos vonalkeretekkel díszítve és még kiegészítésül, hogy tökéletes legyen a romboló hatás csikós színekkel tarkítva: ez volt az idén a Dohány­gyár pavillonja. A pavilion belsejének­­nyu­godt fehér színezése és a francia ízlésre valló ér­dekes díszítése — amely sikerült volt — még­sem menthette meg e pavilion rossz hatását. Mi­lyen más ez, mint amilyen a múlt évben volt. Erdélyi főmérnök, aki a múltban teljes felké­szültségéről tett tanúságot, az idén csodálatosan a vonalak szébőségével és a színek aláfestésével tel­­­­jesen érthetetlenné tette azt a gondolatot, amelyet kifejezésre akart juttatni. A nagy és kis iparcsarnok a beosztásában, el­osztásában széles útjaival és ügyes csoportosításá­val haladást mutat a múlttal szemben. Különösen a kisterem amely megütötte már az európai nívót, a múlt keleti zsibárus jellegével szemben. A kézimunka, népművészet stb. mellékutas pa­vilion­jainak alaktalanságát az előépített fülkesorok gyengítették, sőt egyes pavilionok, mint a babos szövetű festészettel ellátott népművészeti pavilion, egyenesen szerencsés megoldásnak mondható. Ezekből igen tisztelt kortársaim m­egitélte hogy a kiállítás a múlttal szemben haladást sejt és e haladás mindinkább fokozható, ha az ősi művészek nem térnek le a modernség örve­i a széptan és az anyagtan törvényeiről és ha a ni­litás vezetőségének meg van az ereje, hogy ne ejel­gedi, hogy egyesek a többiek rovására font- és színben kiütközzenek úgy, hogy az üsszl rontsák, mint ahogy az idén volt. Tisztelt kartársaim, bízhatunk abban, hogy a ká­litás vezetőségében meg van a komoly hajlam , az után tovább haladni és akkor­ kezdeményező ilgi­kájában az ács ipar, az asztalos ipar, a káni- és kárpitdiszitő ipar és a festő iparnak fókfs szerepe lesz. Mi mint kárpitosok h­álatest­e,fel­köszönjük a Kamarának a kiállítás vezetőségül a műszaki irodának azt a jóindulatú ,megélni támogatást, amellyel a mi ajánlkozásunkat á­gadta, tanácsainkat mérlegelte és kartársainkat idhi­kával ellátta. Barta Artur ____ _ .................................... MAGYAR KÁRPITOS IPAR 1935. junius 1 X rpiter BÚTORSZÖVETEK VELOUROK A legjobb anyagok a legolcsóbb árban Kérje az uj tavaszi kollekciónkat Kárpitos Textilkereskedelmi K.F.T. (Központi Városháza épületben.) Telefon : 894 Fiatal Mesterek és Mester ifjak. A technika rohamos fejlődése teljes mértékben formálja át a gazdasági életet, megnehezíti a létért való nehéz küzdelmet mindazoknak, akik a terme­lés terén minduntalan megjelenő újabb gépalkotá­­sokat nem szerezhetik meg. A gyáripari érdekeltségek állandóan formálják ter­melőeszközeiket és nem kímélnek semilyen anyagi áldozatot, hogy a piacon megjelenő legújabb vív­mányokat mielőbb a termelés szolgálatába állíthas­sák. Minden gép a többtermelés érdekeit szolgálja és sok esetben az emberi fizikai erőt feleslegessé teszi. Míg a kisiparban minden termelőeszközhöz egy, sok esetben több emberi erő szükséges, addig a nagyiparosok emberi erőt nélkülözhetnek és ezért olcsóbb­an dobhatják piacra áruikat. A tömegcikkek előállításának költségei a kisipari cikkek áraival szemben olyan minimálisak, hogy kezdő kisipart űző mesterek a gondok nyomasztó súlyával tudják csak életüket és családjuk jövőjét biztosítani. Ezzel a fejlődési folyamattal szemben nekünk ifjú mes­tereknek, mesterifjaknak nem szabad tétlenül állnunk és a gondokkal küzdő apáink segítségére kell siet­nünk. Elavult termelési formákat egy gazdaságosabb, rövidebb időt igénylő kikészítési móddal kell fel­cserélnünk. Apáink szaktudását nemcsak elérni, de túlszárnyalni kötelességünk. Odaadó szorgalommal és szakmai tudás fejlesztésével szinte a csodálatos gé­pek produktumait kell átvennünk a kisiparral, hogy boldogulhasson és a gyáripar mindent leigázó hódí­tását lehetőleg csökkentse. Azért alakult meg az Ifjú Mesterek És Mesteri Egyesülete a cél tiszta és érthető: az ifjú mester- m­ester ifjak sz­aktudását és ipara iránti érdeklud fokozni. A technika fejlődése a kézműiparnak is­vészi jelleget kölcsönöz és mindazok, akik az ember kézimunkáját becsülni tudják, a kézzel előállított cikkért szívesen fizetnek többet, ha annak művészi ér­téke van. Egyesületünk a tudás, a műveltség, a kézmin­ivá­­tosok stílusának emelését tűzte ki zászlójára. Ezt a zászlót nekünk kell magasra emelni és iparkodni, hogy méltók legyünk feladatunkhoz az iparosaink életét megkönnyítő intencióhoz. Egyesületünk ebben a nemes igyekezetében nem­ kíván sem anyagi, sem erkölcsi áldozatot. Nekünk ifjú mestereknek, mesterifjaknak utána kell nyúl­nunk jószívvel és emberi készséggel felénk nyújtott boldogulási lehetőség után. (Tanuljunk, hogy tanít­hassunk.­­ Azért tehát hozzátok fordulok fiatal mesterek és mesterifjak, fiatal erőnkkel ragadjuk meg a boldo­­gulás útjára vezető tanokat és kövessük az élettapasz­­talatokkal gazdag vezetőinket. Ne maradjon le kö­zülünk senki. Mi úgy érzü­k, hogy az­ Egyesület ve­­­zetői nem h­iába fáradtak. Szeretet­eikkel ,égető tudásvággyal kertész­ei le­szünk az­ elültetett magnak, előbb csemetévé locsol­juk, később hatalmas terebélyes­­fává gondozzuk, hogy annak gyümölcsét mindnyájan élvezhessük. Jörtek so­rink közé, lépjetek be egyletünkbe, segít­setek dolgozni, vigyük előbbre szakmáink és ipa­rosaink mai mostoha helyzetét, dolgozzunk a jö­­ vőért! Schwarz Bertalan ■ ■ Ülőbútor és Faárugya Budapest VII., Hársfa ucca 34. Telefon: 44-9­1 Világsláger: hajlított kárpitosállványok legmodernebb típusok­. recamier, szabadalmazott, dupla fekhel mindkét fekhely egyenlő magasságban. Mindennemű ülőbutormunkák és garnitúrák szitése legolcsóbb árakban és legjobb é telben. — Árjegyzék No 1—2—3 összára , mely összeget a rendelések arányában visszatéri! *

Next