Magyar Közélet, 1933 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1933-02-24 / 4-5. szám

Emberek a közért Alapi Nándor Strindberget, Maeterlincket, Shawt játszott vidékeit. A ma­gyar kisvárosban. Persze pesti szemmel legjobb esetben is csak úgy hozzávetőleg becsülhető fel, hogy ez mit jelent. Elsősorban nem azért, mintha a fővárost különösképen elkényeztette volna színpadi kultúrája, mert hisz Strindberghez, Maeterlinckhez, Slunyhoz pesti ember is csak ünnepnap­ra jut. S ha jut, akkor is megbuktatja. (Lásd: Szent Johanna!) De Alapi Nándor és az Országos Kamaraszínház kultúrteljesítményét főkép azért nem tudta kellőkép értékelni a főváros, mert — valljuk meg Őszin­tén - nem ismerjük a vidéket, s aki esetleg ismerni is a fali­t, nem ismeri a vidéki várost. Tavaly ősszel Alapi Nándor azután feljött Pestre: legelső ténykedése az volt, hogy az államot kihúzta abból a csávából, amelybe egy furcsa kultuszm­iniszteri intézkedés juttatta. A Nemzeti Színház Kamaraszínházát ugyanis bezárásra ítélték, mert utolsó esztendejét 60.000 pengős deficittel zárul. Nem segített rajta, hogy 30—31-ben 80.000 pengő volt a tiszta bevé­tel, 29—30-ban pedig 100.000. Az utolsó szezon deficittel zárult, s­zentencia: be kell bukni! Noha ezen az alapon . . . Hisz a Nemzeti is deficites, az Operaház is. De volt még egy bökkenő. Még öt évig érvényes volt a szerződés, mely szerint évi 80.000 pengő bért fizet az állam Wertheimeréknek a helyiségért. Te­hát a „deficitmentes“ zárvatartás kerek 20.000 pengővel volt rosszabb üzlet a deficites igazgatásnál. A kultúrdeficitről ne beszéljünk, azt nem lehet pengőben kifejezni. Ekkor jött Alapi, kivette a helyiséget, és ezzel kiszabadította az államot az obligóból. A pénzügyi és a kulturobligóból egyaránt. Azután elkezdett dolgozni szép csendesen. Kissé talán túl­zottan csendesen. Minden szimpátiánk ellenére be kell valla­nunk, hogy Alapi sem vidéken, sem a fővárosban nem tanulta meg a pesti szórakoztató­ipar reklámtrikkjeit. Naivái nem szoktak éjfélkor a Margit-hídról a Dunába ugrani, nem beszél a félváros arról, hogy melyik színésznője melyik közgaz­d­asági vezéregyéniségünkkel ápol meleg baráti kapcsolatot, primadon­nái nem szoktak reggelire karmester híjján ügyelőt kávézni, egyetlen görlyét sem szöktette meg ál gróf kölcsönzött autón, sőt még egy egészen egyszerű, kisigényű pofon sem csattant el az öltözőkben. Kétségtelenül végzetes hiba a reklámtechnika eme legmodernebb vívmányait kiaknázatlanul hagyni, de a hiba már ott kezdődik, hogy egyáltalán nincsenek görlyei, és nincsenek primadonnái. Sem férfi, sem női primadonnái. Volt bátorsága a sztárrendszer dühöngése idején szembeszállni ezzel a művé­­szietlen és ízlé­stelen álkultusszal, és sztárok helyett együttessel dolgozni. Megcsinálja a fiatalok színházát, köztük jónéhány olyan emberrel, akinek a nevét sohase hallottuk, s akiket ma legtehetségesebb színészeink között emlegetnek. Reklám nélkül, sztárok nélkül teremtett új kultúrszínházat, és mutatta meg, mi az igazi színház és az igazi művész hiva­tása. Bemutatott néhány olyan darabot­­ - Előfordulhat a jobb családokban is. Forgószél, Caramba és mindenek fölött a Fanny — amelyért őszintén, tiszta szívből hálás minden kul­­túrember. Pedig akadnak még itt-ott hibák és zökkenők, és sem vele, sem magunkkal szemben nem lennénk őszinték és be­csületesek, ha ezeket elhallgatnák. A szereposztás nem mindig a legsikerültebb, megesik, hogy egy-egy színésze olyan szerep­körre kényszerül, amelyben nem mozog otthonosan, és más sze­repből sokkal több­et tudna kihozni. Azt a néhány lapszust pe­dig, amely a sok értékes bemutató mellett becsúszott az idei programmba, ha van egy jó dramaturgja, szintén elkerülhette volna. De aki csak egyszer is látta azt a művészi hitet­ési meggyő­ződést, amelyet ennek az egyszerű, barna bársonyruhás ember­nek a magas homloka, csodálatosan gyermeki, mindig mosolygó szeme kisugároz, az tudja, hogy Alapi Nándor ezeket a nehéz­ségeket is le fogja győzni. Színház Magyar­ Színház. Kissé Tűzmadár-rem­iniszcenciákat ébreszt a nézőben Eduu­ard Sheldon háromfelvonásosa, az Éjféltől hajsndig­. A szüzsé, a bűn­ügyi keret szinte azonos: a lány meggyilkolja azt a férfit, akihez valamikor köze volt, vagy akiről azt hitte, hogy valamelyes köze van hozzá, és aki ezeknek a volt kapcsolatoknak a felhasználá­sával akarja kizsarolni a kontinuitást. Persze, súlyos hiba lenne ebből az azonosságból más következtetést levonni, mint hogy számorúan jellemző egy világ felbomlott idegzetére, hogy nem egészen véletlenül, sőt szinte szü­kségszerűen támadt Angliában és Magyarországon körülbelül egy időben ugyanez az ötlete két írónak. Aminthogy nem véletlen az sem, hogy mindkét tragédia az ú. n. előkelőbb társadalmi osztályokban zajlik le, amelyeket legalább annyira kikezdett a morális válság, mint a kevésbbé előkelőeket a gazdasági. Mert bármennyire fordítunk is minden szimpátiánkkal az áldozatok felé, akik jelen esetben nem a meg­gyilkoltak, hanem épen a gyilkosok, mégis bajos lenne azt álllí­­tani, hogy akár a revolver, akár pedig sztrichnin-tabletta normális elintézi módja lenne a szexuális problémáknak. De az a nagy érdeklődés, amely a Sheldon-darab és annak idején még nagyobb mértékben a Tűzmadár iránt megnyilvánult, azt látszik bizonyí­tani, hogy legalábbis tudatfelszabadító álmaikban sokan számol­tak már azzal a lehetőséggel, hogy esetleg valamikor gyilkos­­ságra is kényszerülhetnek Az előadás méltó volt a probléma súlyához és aktualitásá­hoz. Lázár Mária teljes­ítménye több színészi produkciónál: em­beri produkció, alakítása sokáig felejthetetlen marad. Ráday Imre mozgása, gesztusai, hanghordozása, maradéktalanul inter­pretálja a­ ha — anyagilag nem is, de erkölcsileg feltétlenül - selyemfiú-táncfenomén lelki beállítottságát. Törzs Jenő az ügyész, Tóth­ Sándor az­ apa, Somlay Artur a vőlegény szerepében nyúj­tott elsőrangút. Góth mint rendező is jól oldotta meg feladatát. Kamaraszínház Az ember nem bírja el azt a tudatot, hogy felesleges, nem bírja el a házasságban sem, és ha az egyik fél ki van rekesztve a produktív munkából és így eltávolodnak egymástól érdeklő­dési köreik, ez feltétlenül visszahat a házastársak viszonyára is. A produktív fél súlyával agyonnyomja, összeroppantja a mási­kat, és ezt az összeomlást m­egsínyli a házasság is. Ez a gon­dolata Paul Geraldy háromfelvonásos színnművének, a Robert és Marianne-n­ak, Ignácz Rózsi, Vértes Lajos, Fenyő Emil, Zala Karola szerep­­osztással hozta ki a Kamara a finomszövésű Geraldy-darabot, melyet mindvégig nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadott a bemu­lató közönsége. A N­em­zeti Színház Móricz Zsigmond új vígjátékát, a Murányi kalandot hozta színre. A színapdon nem mozog olyan otthonosan Móricz, mint regé­nyeiben, Széchy Mária és Wesselényi szerelmének és Murány megvételének története kissé nehezen gördül és vontatott. Somo­gyi Rogyó, Petheő Attila, Kiss Ferenc és Cs. Aczél Ilona tudá­suk legjavát nyújtják. Az Iffa-színházak e havi osztályzata egyes. Jó filmeket hoztak és ezek közül is kiemelkedett az Anny Oretra-produkció. Ered­mény: telt pénztárak, megelégedett közönség. Elz an út visz a publikum szeretetéhez és ragaszkodásához. Úgy látszik, Iljáék kezdenek tanulni járni rajta. Borsi Manyi és Hegyessy Ferenc kiváló nagyváradi táncduó­ját április 1.-re a bécsi Ronacher-Varieté szerződtette. MAGYAR KÖZÉLET 11

Next