Magyar Közgazdaság, 1940 (10. évfolyam, 1-47. szám)
1940-01-04 / 1. szám
X. évfolyam, I. szántó vkr Technológiai M .Kív-tára 40 fütér CCONOME NATIONALE HONGROIJE-UNGARISCHE VOLKSWIRTSCHAFT ECONOMA NATIONALE UNGHERESE • HUNGARIAN ECONOMY Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Bálvány utca 13 Telefon: 1-249*59, 1-282-22 Főszerkesztő: Dr. PETHEŐ KÁLMÁN Budapest, 1040 január 4. Előfizetési éra Magyarországon: félévre 10 P, egy évre 20 P _____Postatakarékpénztári csekkszámla . 25571 ÚTÉPÍTÉS Irta: Alsótakáchi Farkas Elemér Befordultunk az 1940-es évbe, az európai háború minden nyomasztó érzésével, mázsás súlyával és fekete gondjaival lelkünkön. A szorongó érzéstől megszabadulni nem tudunk, ha a vész haragja el is kerülte eddig határainkat. Mégis elevenen él mindannyiunk szívében a bizakodó remény, hogy az újév meg fogja hozni biztosan a népek számára a nagy lelki megbékélést, a közös emberi munkára való összefogást, anélkül, hogy az 1920-as év szörnyen keserves, rövidlátó és igazságtalan diktátumai újból elvetnék egy újabb háborús kataklizma magvát. Szeretnék remélni, hogy az új esztendő a népek s hazánk számára is a belátás, az emberszeretet s a józan igazságtevés és összefogás esztendeje lesz. Itt állunk az újév küszöbén, súlyos gondjainkkal terhelten Meg kell őszültén állapítanunk, hogy kormányzatunk bölcs és józan gesztusai, előrelátása, a maximumát nyújtotta eddig mindannak, amit az ország ezekben a vérzivataros időkben s hihetetlenül kényes és nehéz helyzetében, elérhet. Tagadhatatlan az is, hogy a nemzet imponáló egységgel s a napi politika kicsinyes kérdéseit félretéve, összefogással s józan türelemmel vállalkozik az áldozatviseésie s a kormányzat munkájának támogatására. A gazdasági élet pedig a kormányzattal egybefogva igyekszik nemcsak az adott nehéz helyzethez való alkalmazkodásra, hanem a közeli s távolabbi jövő problémáinak megoldására is. Ezek a problémák pedig nem kicsinyek, s nem könnyűek. Nem beszélünk most a háború által előidézett kérdések mérhetetlen súlyosságáról és fontosságáról, de előttünk vannak még az országnak olyan problémái is, amelyek még a háborútól függetlenül is sürgős megoldásra várnak, úgy honvédelmi, mint gazdasági és szociális szempontból. Ezek közül is csak egyet ragadunk ki , ezúttal, a az útépítések kérdését, amely egyikévé vált immár a legégetőbb gazdasági problémáknak. Jól látja ezt a kormányzat is, a szűkösen rendelkezésre álló anyagi eszközök keretein belül, a legnagyobb súlyt kívánja erre a problémára vetni. Örömmel olvasta mindenki, aki az útépítések gazdasági jelentőségével tisztában van, hogy illetékes köreinek a kérdés nagy horderejénél fogva, már az 1910-es évre is nagyarányú és átfogó koncepcióval kívánják az útépítéseket előbbre vinni. Az útépítések és a jó utak fontosságát, honvédelmi szempontokból nem kell bővebben ecsetelnünk. A most folyó háború eseményei és történései azokat igazolják, akik katonai szempontból a jó úthálózatot, a felszerelés tökéletességével és a legfelsőbb vezetés jóságával egyenértékűnek tekintik. Nem marad hátra e szempont mögött a jó úthálózatnak gazdasági, szociális és kulturális jelentősége sem. Az egyiptomi piramisok sohasem épültek volna meg, ha Cicops háromezer évvel Kr. e. az óriási mészkőtömbök szállítására megfelelő utakat nem épített volna. A római Via Appia Kr. e. 312 évvel kezdődött és Diocletian császár idejében már 85 ezer km hosszúságban szolgálta a birodalom katonai és gazdasági érdekeit. Tudott volna-e Franciaország oly magasra emelkedni, ha a XVI. század közepe óta nem építette volna ki útjait, ha IV. Henrik és utódai nem tartották volna mindennél fontosabbnak az útépítést. Napóleon sikerének egyik nagy titka azok a nagyszerű stratégiai utak voltak, amelyeknek csodálatára járt az egész világ. Észak-Amerika sohasem tudott volna száz év alatt olyan gazdasági eredményeket elérni, ha valóban amerikai tempóban nem építette volna ki, az úttalan vadonokban, nagyszerű úthálózatát. A háború utáni nagy gazdasági versenyben, amelyet még élesebbé fog teszni az a körülmény is, hogy miként fognak a hadviselő államok a túldimenzionált hadiiparról a békegazdálkodásra áttérni, az lesz a győztes, aki a leggyorsabban és a legkisebb költséggel fogja tudni az árut a termelőtől a fogyasztóhoz eljuttatni. Ez fogja determinálni ezt a versenyt s ez elől mi sem dughatjuk fejünket a homokba. A legszemléltetőbb példát erre Németország és az ott folyó óriási útépítések adják. Az útépítések fontosságát felismerve, Németország nem ismer akadályt, amire jellemző, hogy az utóbbi három évben folyamatba tett útépítésekkel nem kevesebb, mint 80 millió m3 földet mozgósítottak, amely megfelel 135 ezer km hosszúságú gözkocsi vonatnak, vagyis oly hosszúságúnak, amely a földgömböt több mint háromszor átölelhetné. Ezeknél azút- és hídépítkezéseknél százezer m8 vasbetont, 150.000 tonna vasat és acélt használtak fel és az utak végrehajtása több mint 24 millió munkanapot igényelt. Csak ezen egyetlenegy adat is megmutatják, hogy milyen gazdasági kihatása van az útépítésnek, az egyes iparágak foglalkoztatására és a munkanélküliség leküzdésére. A német úthálózat kibővítése a közúti forgalmat két év alatt több mint 100%-kal felemelte. A német szakirodalom évi 270 millió márkára becsüli a megépített autóutak közgazdasági hasznát. Csupán üzemanyagban 30% megtakarítást mutatnak ki és napi 1 millió márkára becsülik az elkészítendő 7000 km autóútnak azon hasznát, amely az üzemköltség csökkenésében fog jelentkezni. Sokszorosan ki van mutatva, hogy ezek a számítások teljesen reálisak. Érdekes az is, hogy pl. az üzemanyagszükséglet homokos földúton háromszorosa az elsőrangú utakon felhasznált üzemanyagszükségletnek és, hogy 1 tonna súlyú áru 1 gallon benzinnel beton- vagy asztal tuton 9 km-re, földúton ellenben csak 4,5 km-re lehet szállítani, az abroncs kopása pedig 1000 km útra számítva: elsőrangú úton 236 grm, makadámpályán 1400 grm. Tény az is, hogy a makadámútoknak karbantartási költsége kilencszer akkora, mint a príma btrkolatoké. Mi a helyzet hazánkra nézve? A falusi bekötőutak szükségességéről felesleges beszélni. Nem lehet több termelésről, csatornázásról, telepítésről és földreformról beszélni addig, amíg falaink belefulladnak a sárba és a kisember nem képes áruit kihozni a termelőhelyről. Jól jegyezzük meg, Jugoszlávia és Románia súlyos milliókat áldoz utainak gyors tempóban való megépítésére. A román és szerb gyümölcs, tojás, zöldségféle és élőállat konkurrenciájával a háború után nagyon is kell számolnunk és ez a körülmény már maga elkerülhetetlenné teszi ezen problémák megoldását. Rá szeretnék mutatni még egy szempontra. Anglia a háború dacára sem íratta fel a londoni—kalkuttai internatiomails út megépítésének tervét. Ezen az úton — számításuk szerint —9 nap alatt lehet majd eljutni Angliából Indiába. A másik megépítendő útterv, illetőleg elágazás Damaskusztól a Szentföldön, a Szuez-csatornán keresztül Cairóba, onnan a Níluson fel Egyiptomon és Szudánon át Chartumig és onnan Johannesburgon át Capetownig vezetne. Tervbe volt véve az északi államok részéről — mint a közeljövő programja — az út kiépítése Stockholmtól Oslóig és onnan Helsinkin, Leningrádon, Revalon át Rigáig, majd onnan Litvánián és Kelet- Poroszországon keresztül Berlinig és Varsóig. Ezt a tervet természetesen pillanatnyilag keresztülhúzta a mostani háború. Képzeljük el, hogyha kiépül az út Magyarországon keresztül, Románián át a Feketetengerig, milyen gigantikus forgalma lesz ennek az útnak és képzeljük el annak öszszes gazdasági kihatásait. Nem álomkép ez, amit itt adunk. Hazánk centrális fekvése Budapestet a keleti forgalom elosztó állomásául jelölte ki. Milyen lehetőségek kínálkoznak itt közgazdaságilag, ha az ország bele tud kapcsolódni ebbe az óriási tervbe. Végül még egy körülmény, amelyet jó lenne azoknak is megszívlelni, akik még mindig nem látják be az útépítkezések szociális jelentőségét. Az útépítkezések költségeinek mintegy 75%-a a munkabér és ez az összeg a mérnökökön és szakmunkásokon kívül a leginkább rászoruló napszámosbirknak és mezőgazdasági munkásoknak kubikosoknak biztosít, az év legnagyobb részében, kenyeret. Az sem lényegtelen, hogy ez a munkabér majdnem kizárólag fogyasztási adóval terhelt cikkekre adatik ki, úgyhogy könnyen elképzelhető, hogy ezen öszszegekből mennyi folyik adó formájában vissza a kincstár kezeibe. Helyesen cselekszik tehát a kormányzat amikor az útépítések kérdését felszínen tartja és helyesen járnak el azok is, akik a kérdés fontosságát nem szűnnek meg hangoztatni. A belső kölcsön új trancheának kibocsátására rövidesen sor kerül. Ez ügyben most folynak megbeszélések a belső kölcsönt átvevő, érdekelt csoportok körében. Az új tranche átvétele ugyanolyan keretek között történik, mint az elmúlt évben. A pénzintézetek és az iparvállalatok az ügyben megbeszéléseket folytattak már s természetesen semmi akadálya nincs a reájuk eső rész átvételének. Január közepén érkezik hazar Kacsóh Bálim árkormánybizos (Az G3 tudósítójától.) Kacsóh Bálint árkormánybiztos szabadságát Görögországban tölti. Arról értesülünk, hogy rövidesen hazaérkezik s előreláthatóan január 15-én veszi át újból hivatalának vezetését. Itt említjük meg, hogy az árkormánybiztosságon több fontos áru ügyében igen jelentős árszabályozó munka folyik most, amelyek az árellenőrzés új elveit, a rugalmasabb árpolitikát is érvényesíteni fogják. Pősch Gyula a Giro- és Pénztáregylet új elnöke (AzB tudósítójától.) A Budapesti Giro- és Pénztáregylet legutóbb, tartott igazgatósági ülésén dr. báró Madarassy Beck Marcel, a Leszámítoló Bank elnöke bejelentette, hogy lemond elnöki tisztségéről. Az igazgatóság egyhangúlag dr. Posch Gyulát, a Pénzintézeti Központ vezérigazgatóját választotta utódjává. Báró Madarassy-Beck Marcel közel egy évtizedig töltötte be az elnöki tisztséget. Az igazgatóság működéséért teljes elismerését fejezte ki. Megváltoztatta cégét a Danuvia Iparés Kereskedelmi R.T. (Az R tudósítójától.) A Danuvia Iparés Kereskedelmi Rr. T. a napokban tartotta rendkívüli közgyűlését, amelyen a közgyűlés az igazgatóság indítványára a vállalat a cég szövegét megváltoztatta és több új cikk gyártását vette programba. Az új bejegyzés folytán a vállalat a jövőben ,,Danuvia Fegyver- és Lőszergyár R. T." céggel fog műküdn Új vezérigazgatót kapott a Schuler József R.T. (Az R tudósítójától.) Mint értesülünk, Hajós Mann,a, Schuler József R. T. vezérigazgatója e tisztségéről ,lemondott és utódja Pichler,az eddigi műszaki igazgató lett, aki már évtizedek óta működik a vállalatnál nagy, eredménnyel. Megmarad a bankokban az inspekjációs szolgálat (Az M9 tudósítójától.) A bankokban általában szokásos volt a vikendkor, ünnepnap estén — az inspekciószolgálat. Az új szociális rendelkezésekkel kapcsolatban kétséges volt, hogy ezt a rendszert miképpen lehet a jövőben alkalmazni. Értesülésünk szerint most sikerült tisztázni a kérdést és a bankok ,váltó: is mit tarthatnak inspekciós szolőrlalot. Természetesen azok a tisztviselők, akik az inspekcióban foglalkoztatottak, az rutin kö-vetkező napon kapják meg szünetüket.