Magyar Közgazdaság, 1940 (10. évfolyam, 1-47. szám)

1940-01-04 / 1. szám

X. évfolyam, I. szánt­ó vkr Technológiai M .Kív-tára 40 fü­tér CCONOM­E NATIONALE HONGROIJE-UNGARISCHE VOLKSWIRTSCHAFT ECONOM­A NATIONALE UNGHERESE • HUNGARIAN ECONOMY Megjelenik minden csütörtökön Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Bálvány­ utca 13 Telefon: 1-249*59, 1-282-22 Főszerkesztő: Dr. PETHEŐ KÁLMÁN Budapest, 1040 január 4. Előfizetési éra Magyarországon: félévre 10 P, egy évre 20 P _____Postatakarékpénztári csekkszámla . 25571 ÚTÉPÍTÉS Irta: Alsótakáchi Farkas Elemér Befordultunk az 1940-es évbe, az európai háború minden nyomasztó érzésével, má­zsás súlyával és fekete gondjaival lelkün­kön. A szorongó érzéstől megszabadulni nem tudunk, ha a vész haragja el is ke­rülte eddig határainkat. Mégis elevenen él mindannyiunk szívében a bizakodó remény, hogy az újév meg fogja hozni biztosan a népek számára a nagy lelki megbékélést, a közös emberi munkára való összefogást, anélkül, hogy az 1920-as év szörnyen ke­serves, rövidlátó és igazságtalan diktátumai újból elvetnék egy újabb háborús katakliz­ma magvát. Szeretnék remélni, hogy az új esztendő a népek s hazánk számára is a belátás, az emberszeretet s a józan igazság­tevés és összefogás esztendeje lesz. Itt állunk az újév küszöbén, súlyos gondjainkkal terhelten Meg kell őszült­én állapítanunk, hogy kormányzatunk bölcs és józan gesztusai, előrelátása, a maximu­mát nyújtotta eddig mindannak, amit az ország ezekben a vérzivataros időkben s­­ hi­hetetlenül kényes és nehéz helyzetében, el­érhet. Tagadhatatlan az is, hogy a nemzet imponáló egységgel s a napi politika kicsi­nyes kérdéseit félretéve, összefogással s jó­zan türelemmel vállalkozik az áldozatvise­­­ésie s a kormányzat munkájának támoga­tására. A gazdasági élet pedig a kormányzattal egybefogva igyekszik nemcsak az adott ne­héz helyzethez való alkalmazkodásra, ha­nem a közeli s távolabbi jövő problémái­nak megoldására is. Ezek a problémák pe­dig nem kicsinyek, s nem könnyűek. Nem beszélünk most a háború által előidézett kérdések mérhetetlen súlyosságáról és fon­tosságáról, de előttünk vannak még az or­szágnak olyan problémái is, amelyek még a háborútól függetlenül is sürgős meg­oldásra várnak, úgy honvédelmi, mint gaz­dasági és szociális szempontból. Ezek kö­zül is csak egyet ragadunk ki , ezúttal, a az útépítések kérdését, amely egyikévé vált immár a legégetőbb gazdasági problémáknak. Jól látja ezt a kormányzat is, a szűkösen rendelkezésre álló anyagi eszközök keretein belül, a leg­nagyobb súlyt kívánja erre a problémára vetni. Örömmel olvasta mindenki, aki az útépítések gazdasági jelentőségével tisztá­ban van, hogy illetékes köreinek a kérdés nagy horderejénél fogva, már az 1910-es évre is nagyarányú és átfogó koncepcióval kívánják­ az útépítéseket előbbre vinni. Az útépítések és a jó utak fontosságát, honvédelmi­­ szempontokból nem kell bő­vebben ecsetelnünk. A most folyó háború eseményei és történései azokat igazolják, akik katonai szempontból a jó úthálózatot, a felszerelés­­ tökéletességével és a legfel­sőbb vezetés jóságával egyenértékűnek te­kintik. Nem marad hátra e szempont mögött a jó úthálózatnak gazdasági, szociális és kul­turális jelentősége sem. Az egyiptomi pira­misok sohasem épültek volna meg, ha Ci­cops háromezer évvel Kr. e. az óriási mészkőtömbök szállítására megfelelő uta­kat nem épített volna. A római Via Appia Kr. e. 312 évvel kezdődött és Diocletian császár idejében már 85 ezer km hosszú­ságban szolgálta a birodalom katonai és gazdasági érdekeit. Tudott volna-e Francia­­ország oly magasra emelkedni, ha a XVI. század közepe óta nem építette volna ki útjait, ha IV. Henrik és utódai nem tartot­ták volna mindennél fontosabbnak az út­építést. Napóleon sikerének egyik nagy titka azok a nagyszerű stratégiai utak vol­tak, amelyeknek csodálatára járt az egész világ. Észak-Amerika sohasem tudott volna száz év alatt olyan gazdasági eredményeket elérni, ha valóban amerikai tempóban nem­ építette volna ki, az úttalan vadonokban, nagyszerű úthálózatát. A háború utáni nagy gazdasági verseny­ben, amelyet még élesebbé fog teszni az a körülmény is, hogy miként fognak a had­viselő államok a túldimenzionált hadiipar­ról a b­ékegazdálkodásra áttérni, az lesz a győztes, aki a leggyorsabban és a legkisebb költséggel fogja tudni az árut a termelőtől a fogyasztóhoz eljuttatni. Ez fogja determi­nálni ezt a versenyt s ez elől mi sem dug­hatjuk fejünket a homokba. A legszemlélte­­tőbb példát erre Németország és az ott folyó óriási útépítések adják. Az útépíté­sek fontosságát felismerve, Németország nem ismer akadályt, amire jellemző, hogy az utóbbi három évben folyamatba tett út­építésekkel nem kevesebb, mint 80 millió m3 földet mozgósítottak, amely megfelel 135 ezer km hosszúságú gözkocsi vonat­nak, vagyis oly hosszúságúnak, amely a földgömböt több mint háromszor átölel­hetné. Ezeknél az­­út- és hídépítkezéseknél százezer m­8 vasbetont, 150.000 tonna vasat és acélt használtak fel és az utak végrehaj­tása több mint 24 millió munkanapot igé­nyelt. Csak ezen egyetlenegy adat is megmutatják, hogy milyen gazdasági kiha­tása van az útépítésnek, az egyes iparágak foglalkoztatására és a munkanélküliség le­küzdésére. A német úthálózat kibővítése a közúti forgalmat két év alatt több mint 100%-kal felemelte. A német szakirodalom évi 270 millió márkára becsüli a megépített autóutak közgazdasági hasznát. Csupán üzemanyagban 30% megtakarítást mutat­nak ki és napi 1 millió márkára becsülik az elkészítendő 7000 km autóútnak­­ azon hasznát, amely az üzemköltség csökkenésé­ben fog jelentkezni. Sokszorosan ki van mutatva, hogy ezek­ a számítások teljesen reálisak. Érdekes az­ is, hogy pl. az üzemanyagszükséglet homo­kos földúton­­­­ háromszorosa az elsőrangú utakon felhasznált üzemanyagszükséglet­nek és, hogy 1 tonna súlyú áru 1 gallon benzinnel beton- vagy asztal tuton 9 km-re, földúton ellenben csak 4,5 km­-re lehet szál­lítani, az abroncs kopása pedig 1000 km útra számítva: elsőrangú úton 236 grm, makadámpályán 1400 grm. Tény az is, hogy a makadámútoknak karbantart­ási költsége kilencszer akkora, mint a príma bt­rkolatoké. Mi a helyzet hazánkra nézve? A falusi bekötőutak szükségességéről felesleges be­szélni. Nem lehet több termelésről, csatorná­zásról, telepítésről és földreformról be­szélni addig, amíg falaink belefulladnak a sárba és a kisember nem képes áruit ki­hozni a termelőhelyről. Jól jegyezzük meg, Jugoszlávia és Románia súlyos milliókat áldoz utainak gyors tempóban való megépí­tésére. A román és szerb gyümölcs, tojás, zöldségféle és élőállat konkurrenciájával a háború után nagyon is kell számolnunk és ez a körülmény már maga elkerülhe­tetlenné teszi ezen problémák megoldá­sát.­­ Rá szeretnék mutatni még egy szem­pontra. Anglia a háború dacára sem íratta fel a londoni—kalkuttai internatioma­ils út megépítésének tervét. Ezen az úton — számításuk szerint —­9 nap alatt lehet majd eljutni Angliából Indiába. A másik megépítendő útterv, illetőleg elágazás Da­­maskusztól a Szentföldön,­­ a Szuez-csator­­nán keresztül Cairóba, onnan a Níluson fel Egyiptomon és Szudánon át Chartumig és onnan Johannesburgon át Capetownig ve­zetne. Tervbe volt véve az északi államok részéről — mint a közeljövő programja — az út kiépítése Stockholmtól Oslóig és on­nan Helsinkin, Leningrádon, Revalon át Rigáig, majd onnan Litvánián és Kelet- Poroszországon keresztül Berlinig és Var­sóig. Ezt a tervet természetesen pillanatnyi­lag keresztülhúzta a mostani háború. Kép­zeljük el, hogyha kiépül az út Magyar­­országon keresztül, Románián át a Fekete­tengerig, milyen gigantikus forgalma lesz ennek az útnak és képzeljük el annak ösz­­szes gazdasági kihatásait. Nem álomkép ez, amit itt adunk. Hazánk centrális fekvése Budapestet a keleti forgalom elosztó állo­másául jelölte ki. Milyen lehetőségek kínál­koznak itt közgazdaságilag, ha az ország bele tud kapcsolódni ebbe az óriási tervbe.­ Végül még egy körülmény, amelyet jó lenne azoknak is megszívlelni, akik még mindig nem látják be az útépítkezések szo­ciális jelentőségét. Az útépítkezések költsé­geinek mintegy 75%-a a munkabér és ez az összeg a mérnökökön és szakmunkáso­kon kívül a leginkább rászoruló napszámo­­sbirknak és mezőgazdasági munkásoknak kubikosoknak biztosít, az év legnagyobb ré­szében, kenyeret. Az sem lényegtelen, hogy ez a munkabér majdnem kizárólag fogy­asz­tási adóval terhelt cikkekre adatik ki, úgy­hogy könnyen elképzelhető, hogy ezen ösz­­szegek­ből mennyi folyik adó formájában vissza a kincstár kezeibe. Helyesen cselekszik tehát a kormányzat amikor az útépítések kérdését felszínen tartja és helyesen járnak el azok is, akik a kérdés fontosságát nem szűnnek meg han­goztatni. A belső kölcsön új trancheának kibocsátására rövidesen sor kerül. Ez ügyben most folynak megbeszélé­sek a belső kölcsönt átvevő, érdekelt csopor­tok körében. Az új tranche átvétele ugyan­­olyan keretek között történik, mint az el­múlt évben. A pénzintézetek és az iparvállalatok az ügyben megbeszéléseket folytattak már s természetesen semmi akadálya nincs a reá­juk eső rész átvételének. Január közepén érkezik hazar Kacsóh Bálim árkormánybiz­os (Az G3 tudósítójától.) Kacsóh Bálint ár­­kormánybiztos szabadságát Görögországban tölti. Arról értesülünk, hogy rövidesen haza­érkezik s előreláthatóan január 15-én veszi át újból hivatalának vezetését. Itt említjük meg, hogy az árkormánybiz­­tosságon több fontos áru ügyében igen je­lentős árszabályozó munka folyik most, amelyek az árelle­nőrzés új elveit, a rugal­masabb árpolitikát is érvényesíteni fogják. Pősch Gyula a Giro- és Pénztáregylet új elnöke (Az­B tudósítójától.) A Budapesti Giro- és Pénztáregylet legu­t­óbb, tartott igazgató­­sági ülésén dr. báró Madarassy Beck Marcel, a Leszámítoló Bank elnöke bejelentette, hogy lemond elnöki tisztségéről. Az igazgatóság egyhangúlag dr. Posch Gyulát, a Pénzinté­zeti Központ vezérigazgatóját választotta utódjává. Báró Madarassy-Beck Marcel kö­zel egy évtizedig töltötte be az elnöki tiszt­séget. Az igazgatóság működéséért teljes el­­ismerését fejezte ki. Megváltoztatta cégét a Danuvia Ipar­és Kereskedelmi R.­T. (Az R tudósítójától.) A Danuvia Ipar­és Kereskedelmi Rr. T. a napokban tartotta rendkívüli közgyűlését, amelyen a közgyű­lés az igazgatóság indítványára a vállalat a cég szövegét megváltoztatta és több új cikk gyártását vette programba. Az új bejegyzés folytán a vállalat a jövőben ,,Danuvia Fegyver- és Lőszergyár R. T." céggel fog műküdn Új vezérigazgatót kapott a Schuler József R.­T. (Az R tudósítójától.) Mint értesülünk, Hajós Mann,­a, Schuler József R. T. vezér­­igazgatója e tisztségéről ,lemondott és utódja Pichler,­az eddigi műszaki igazgató lett, aki már évtizedek óta működik a vál­lalatnál nagy, eredménnyel. Megmarad a bankokban az inspekjációs szolgálat (Az M9 tudósítójától.) A bankokban álta­lában szokásos volt a vikendkor, ünnep­nap estén — az inspekciószolgálat. Az új szociális rendelkezésekkel kapcsolatban kétséges volt, hogy ezt a rendszert mikép­pen lehet a jövőben alkalmazni. Értesülésünk szerint most sikerült tisz­­tázni a kérdést és a bankok ,váltó: is mit tarthatnak inspekciós szolőrlalot. Termé­szetesen azok a tisztviselők, akik az in­­­­spekcióban foglalkoztatottak, az r­­utin kö-­­­vetkező napon kapják meg szünetüket.

Next