Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1910 (5. évfolyam, 3-50. szám)

1910-01-30 / 3. szám

A BUDAPESTI LAKATOSIPARTESTÜLET ÉS A LAKATOSMESTEREK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. TERÉZ-KÖRÚT 18. SZ TELEFON 24-04. MEGJELENIK MINDEN VALARNA ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 12 К — Negyedévre 3 К Félévre 6 К — Egyes szám 30 fill. Iparosok szervezkedése. A magyar ipar s igy közte a lakatosipar is, csak tengődik. Hasztalan van ma már munka is, haszon nem igen akad mellette. Az anyag drága, a munkabér nemkülömben. A ház- és mühelybér negyedről-negyedre emelkedik s megdöbbentő arányokat ölt. Azonkívül az adó, pótadó s a jó ég tudja mi címen kivetett fi­zetni való, soha nem tudni mennyire nő. Hát még az illetékek, járulékok régiója, amely mind rettenetesen nyomorgatja az iparost! Ezzel szemben a mi munkánk ára, értéke nem emel­kedik, sőt esik s nincs egy csöppet sem arányban a megélhetés mai nehéz viszonyaival. A magyar iparos jó adóalany, jó voks, jó médium mindenre, ahol arról van szó, hogy valakit ki kell zsákmányolni. Velünk szemben a méltányosságnak hajszálnyi mértékét sem tanúsítja senki. Itt van, hogy tovább ne men­jünk, a balesetbiztosítási és munkásbetegpénz­­tári törvény. A baleseti járulékokat fizetnünk kell önmagunknak, holott áldásait segédeink élvezik, ha baleset éri őket. A munkásságról tehát gondoskodik az állam. Segítő módot nyújt nekik betegségükben, istápolja családju­kat, gondoskodik azok megélhetésükről még az esetben is, ha a családfentartó beteg, munkaképtelen lesz vagy ha meg is hal, szóval neveli a gyermekeket mindaddig, amíg szár­nyukra nem bocsájthatók. És mindezen bene­­ficiumokhoz a mi, a mesterek pénzén jutnak munkásaink családostól. Ez humánus dolog, az tagadhatatlan, de ezzel szemben mi, mesterek úgy állunk, hogy csak az igát húzzuk, bár ha pénzünk van is, az áruban, vállalkozásunkban fekszik s netalánt betegség esetén senki ve­lünk nem törődvén, akár el is pusztulhatunk. Sem orvos, sem orvosság, sem betegpénz avagy baleseti kártalanítás minket meg nem illet, sem családunkról nem gondoskodik senki, ha a ha­lál elvágja életünk fonalát. Így van az, mert az iparost csupán arra valónak tekintik miná­­lunk, hogy vele, általa fedeztessenek olyan kiadások, amelyeket megtagadni, beszüntetni nem lehet. A munkások egyetértésük, szervezkedésük által érték el azt, amivel ma bírnak. Előttünk a példa, hogy mire lehet jutni erős akarattal, tudatos szervezkedéssel. Követ­nünk kell a példát a politikai téren is. Velünk nem törődik senki, önmagunknak kell tehát magunkkal törődnünk. A kormányok egymást váltogatják, de azért a mi­ helyzetünk nemhogy javulna, ellenkezőleg folyton rosszabbodik. De ugyan hogy is ne rosszabbodnék, mikor nincs olyan fórum, amelynél szószólónk volna. Sem ipari, sem politikai befolyásunk nincs. De ugyan hogyan és miként is­ lehetne, amikor mi magunk nem törődünk a saját ügyes-bajos dolgainkkal ? Ha azt akarjuk, hogy helyzetünk javuljon s ha szavunknak súlyt, önmagunknak és ipa­runknak némi tekintélyt akarunk kölcsönözni, akkor minden erőnkkel oda törekedjünk, hogy politikailag is szervezkedjünk s úgy a gazda­sági, ipari, mint a közhatósági intézményekben és politikailag is elfoglaljuk azt a helyet, amely minket megillet, mert különben nem vesznek tudomást rólunk, mivelhogy a néma gyermek­nek az anyja sem érti a szavát. A lakatosmesterek erős oszlopai a társa­dalomnak is, az államnak is. A társadalom csak akkor vesz róluk tudomást, ha adakozásról, a lakosság segítségéről van szó. Az állam pe­dig csak akkor, ha az adókat szedi. Föl kell végre is ébrednünk ebből a tespedtségből s elfoglalnunk azt a helyet úgy a társadalomban, mint a politikai életben, amely minket megillet. Ily irányú szervezkedésünk most már csak annál is inkább keresztül vihető, mivel Szövet­ségünk már van s az együvétartozás, össze­tartás szelleme már áthatott bennünket. Ez a szellem hasson át minket akkor is, amidőn po­litikai célú szervezkedésünkről van szó. Erre annál nagyobb szükségünk van, mivel ha ön­magunk nem igyekszünk előre jutni, más nem segít minket oda s hátra maradunk.

Next