Magyar Lakatosmesterek Lapja, 1913 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-05 / 1. szám

­ BOLDOG ÚJ ÉVET! Ismét átléptünk egy esztendő határán s megállva az új év küszöbén, sóvárgó tekintettel nézünk az előttünk levő és sötét, átláthatatlan burokkal takart évre, vágyakozva annak tudására, megismerésére, hogy vájjon mit rejt magában az új év méhe? Már az emberi természet ma­gával hordja a tudás vágyát, azonban a Gondviselés nagy jótéteménye, hogy a jövendőbe nem adatott meg, hogy láthassunk, így — az emberi természet egy másik tulajdonságánál fogva — csupán reménykedünk, de biztosat nem tudunk. Ha valaha szükség volt a reményre, akkor arra most, ez új év küszöbén van nagy szük­ségünk, nehogy végképp elcsüggedjünk az elmúlt esztendő keserű csalódásai és a sok sors­csapás alatt. És abban rejlik a Mindenható végtelen nagy bölcsessége, hogy az embert s annak lelkét eltöltötte a teremtéskor már bizakodó reménységgel, ami fentartja hitét, erőssé teszi a küzdelemben s ellentállóvá a megpróbáltatások szomorú napjaiban. Amikor visszatekintünk az elmúlt esztendőre, annak eseményeire, csak akkor tudjuk kellő­képpen értékelni az emberiségnek nyújtott amaz isteni adományt, amely a keserűséggel megtelt szívekbe a reménység balzsamos csöppjeit gyógyító íz gyanánt csöpögteti. Bizony, nagy szük­sége van különösen a magyar iparnak most a reménységre, hiszen az elmúlt, letűnt év oly szörnyű megpróbáltatásnak tette ki a magyar iparosságot, amilyenben talán soha sem volt még része. Nemcsak munkahiány sújtotta általában a magyar ipart, de a mi iparunknak épületipari részét még az is, hogy számtalan esetben veszett el a megdolgozott s így megérdemelt munka­díja részben vagy egészben, a vállalkozóknál. Mindezekhez jött utóbb a pénzügyi nehéz helyzet, ami ma, az új év küszöbén sem enyhült, úgy, hogy nagy oka van a mai iparosnak legalább a reménységbe kapaszkodni, hogy bizalommal viseltessék a jövő iránt, amelyet nem ismer. Igaz , tagadhatatlan valóság, hogy az a helyzet, amely ez új év küszöbén is még mindig uralkodik, csöppet sem vigasztaló. Mindennek dacára azonban nem szabad elcsüggednünk, mert nem hiába tartja azt a közmondás, hogy borúra jön a derű, de a tapasztalás bizonyítja is e közmondás igaz voltát. Ne csüggedjünk tehát kortársak, hanem bízva bízzunk a jövőben, amely meg fogja hozni föltétlenül a jobb napokat is. Arra azonban, hogy ez bekövetkezzék, nekünk is törekednünk kell és nem szabad mindent a sorsra bízni. Azért a múltak tanúságait fölhasználva, igyekezzünk jövőnket úgy megalapozni, hogy a maihoz hasonló közgazdasági és pénzügyi krízis ne tudjon sorainkban oly pusztítást véghezvinni, aminőt előidézett most. Gondoskodjunk azért a jobb napokban már előre jövőnk biztosításáról, mert a reménység bár szükséges jó az emberiség részére, abból azonban meg­élni még nem lehet. Különösen arra legyen jövőben gondunk, hogy az egymás ellen való oktalan versenyzést túlságba ne vigyük, mert amily igaz, hogy a tisztességes versenyre szüksége van az iparnak, viszont az is igaz, hogy a túlságba hajtott verseny áldozatokat követel, áldozatokat szed s nyomában pusztulás terem. A túlságba vitt versenyzésnek nagy része van abban, ha ma sok iparos nem bírja ki a válságot, hanem becsukja műhelyét s elmegy vagy munkásnak vagy más kereseti forrás után néz. Erre kényszeríti a nincsetlenség, a keresethiány. Holott, ha a munkabő években úgy vállalt volna, amint vállalni kell: haszonra, akkor félre rakhatott volna s ma — ha szerényebb életmód mellett is — kibírná a válságot. A túlságba hajtott versenynek oka egyedül az, hogy nincs meg közöttünk a megfelelő, a szükséges egyetértés és összetartás, ami nélkül — most már beláthatják a kartársak — retgálni nem lehet. Ha összetartás, egyetértés s különösen ha kartársi szeretet vezetett volna bennünket a most elmúlt esztendőben, akkor ezt a mostani nehéz helyzetet is sokkal könnyebben tudná elviselni a lakatosipar s a lakatosmesterek is. A kartársi jóérzés, a szeretet alapja az egyetértésnek, az összetartásnak. A mostani nehéz idők talán megtanították a kartársakat erre az igazságra, amely igazság fölismerése és követése egy oly jövőt biztosít a kartársaknak, melyért érdemes lesz dolgozni. Az új esztendőben azt kívánjuk kartársainknak, hogy fölismerve az összetartásban, egyetértésben lakozó nagy erőt, azt a saját előnyükre fölhasználják. A LAKATOSMESTEREK SZÖVETSÉGÉNEK ÉS A BUDAPESTI LAKATOS IPARTESTÜLETNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VIL. ALMÁSSY­ TÉR 8. TELEFON : 24.04. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR HETI KRÓNIKÁVAL EGYÜTT POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA: 27010. EGÉSZ ÉVRE . . 12 Ą I FÉL ÉVRE .... . .. I NEGYED ÉVRE . . 3 Ą EGYES SZÁM 50 FILL

Next