Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1911 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Főmunkatársak: CSERJÉSI KÁROLY és FODÉL GYULA A Magyar Órások Országos Egyesü­letének és a Budapesti Órás-ipar­­testületnek hivatalos lapja. JOURNAL DES HOR- ::: ERCHZEITÜHÜ DER Előfizetési áraK : Egész évre..........................12 korona Fél évre .. . 6 Negyed évre __ - - - 3 „ Hirdetések jutányos áron számít­tatnak. A lapot illető mindennemű postai küldemény ide címzendő. Felelős szerkesztő: NAGY LÁSZLÓ Munkatársak : BALLA JÓZSEF dr., MARKOVITS LAJOS és SCHWARZ ZSIGM. LOGERS HONGROIS UtiGRRISCHEN UHRMACHER i A MAGYAR ÓRAIPAR ÉRDEKEIT KÉPVISELŐ SZAKKÖZLÖNY Megjelenik minden hó 1. és 15-én Erscheint am 1. u. 15. jeden Monats Offiziel. Organ der Budapester Uhrmacher- Gewerbekorporation und des Landes­verbandes ungarischer Uhrmacher. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, iü­ll.József­ utca 75. sz. Boldog újévet! Lapunk mai számával a XIII. évfolyamba lép. Az új esztendő első napján, a­mikor a Magyar Óvások Szaklapja a sajtó alól kikerül, hogy a szélrózsa minden irányában eljusson a maga olvasóközönségéhez,­­ enged­tessék meg nekünk, kik e lapot minden tudásunk­kal és igyekezetünkkel szerkesztjük -, hogy a XIII. évfolyam küszöbéről visszapillantást vessünk a letelt XII. évfolyamunknak nagy munkájára és kifejthessük pro­­grammunkat, a­melyet önmagunk elé tűztünk a bekö­szöntött új esztendőre! Büszke önérzet hatja át minden valónkat, mert a­mit csak a hazai óvástársadalom érdekében — mi, az órásság szellemi, irodalmi munkásai — megtehettünk, azt megalkuvást nem ismerő energiával megtettük. A toll­nak fegyverével harcoltunk, viaskodtunk szakadatlanul nagy érdekeink előbbre viteléért. Olyannyira,azonosította magát a letűnt esztendő során a Magyar Órások Szak­lapja az órásság követelményeivel, olyannyira törekedett mindenkor a szakma képviselőinek érdekeit istápolni és előbbre vinni, hogy szerénytelenség nélkül állíthatjuk, miszerint rászolgáltunk valóban arra, hogy lapunk a hazai órásság részéről az elismerésnek legalább is azzal a nemével találkozzék, a­mi minden más szakmánál régen meg van, t. i., hogy ne találkozzék órás ezen az áldott magyar földön, aki lapunkat nem járatja. Anyagi bajokkal terhelve félmunkát is végezni — már ehhez is a nemes vágynak, az újságírói ambíció­nak olyan vértezete szükséges, az igaz ügy diadalába vetett lelkes hitnek olyan foka kívántatik, a­milyennel igen ritkán lehet találkozni,, főleg a szellemi munkások rögös útjain. A Magyar Óvások Szaklapjának t. elő­fizetői — sajnos — még mindig sokkal kevesebbek, semmint ezt joggal elvárni lehetne. Az ember úgy vélné, hogy kulturáltamban, olyan országban, a­hol az önműve­lődés nemcsak regények és napilapok olvasása révén fokozódik, de kinek-kinek a maga szakmáját tárgyazó sajtója útján is: nincs többé mesterember, nincs többé iparos ifjú, a­ki a maga foglalkozásának megfelelő szak­lapot ne járatna! így is van ez minden iparágban, a­melynek követői a hivatásuk magaslatára tudnak emel­kedni, éppen csak az óvástársadalom tagjainak sorában tapasztaljuk, hogy számtalan az olyan nevesebb mester is, a­ki érthetetlen módon ott garasoskodik, ott spórol, a­hol a garasoskodásnak, a helytelen spórolásnak nem­csak értelme nincs, de egyenesen kárára van az egész­ iparágnak. Ezeket a szavakat keserűség nélkül írjuk, de el nem hallgathatjuk. Hinni akarjuk, hogy évről-évre csök­kenni fog a számuk és ezzel emelkedni a szaklapunk helyzete, a­melyet eddig végtelen buzgósággal, anyagi küzködéssel és így is csak úgy emelhettünk arra a nívóra, amelyen áll, hogy munkatársaink igazi önzetlen­séggel dolgoztak általános érdekeinkért. E helyen kiváló fáradozásuk, munkásságuk és önzetlenségükért igaz kö­­szönetünknek adunk kifejezést, egyben tisztelettel kérjük további nagybecsű támogatásukat részünkre a jövőre is, hogy a Magyar Órások Szaklapja terjedelemben és tar­talomban egyaránt méltó maradjon ahhoz a rendeltetés­hez, a­mely minden szaklapnak elsőrendű hivatása. Munkatársaink közül ki kell emelnünk egyeseket, a­kik rendszeresen táplálják lapunk hasábjait. Első­sorban Fógel Gyula főm­unkatársunk előtt hajt­juk meg elismerésünk zászlaját. Ő a „Bajainkról“ című rovatunk lelkes vezetője. És ez a rovat a legérdeke­sebb rovata a lapnak. Cikkei világítanak és gyújtanak s minden szavában ott ég iparának szinte rajongó szó­ ezüstárú gyári raktára és nagykereskedé­se Budapest, IV. ker., Koronaherceg­ utca 10, félemelet. 1910. november 1-től I. Városház­ utca 16, félemelet. ■■ ■■ mm ■ ■ ■ ■ ■■ Dús raktár mindennemű ezüst­áruban, sima és díszített evő­­eszközökben, ezüst, duble és arany bijouterie árukban. Telefon­: 27:01.

Next