Magyar Órások Szaklapja és Magyar Ékszeripar, 1912 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1912-01-01 / 1. szám
2? *r £Z C/3 x; c/5 * 6 &)" S. *‚ H ■ ‚£· C o B 4^ Saját készítményű ékszerárú, brilliánsárú, modern lánc-karkötők, hosszú brocheok, colliék, melltűk stb. gazdag raktára. Javítások és átalakítások jutányosan és gyorsan eszközöltetnek. „„„ ” MAGYAR ÓRÁSOK SZAKLAPJA 1912. 1. szám. Szerkesztőnk üdvözlése. Abból az alkalomból, hogy szerkesztőnk súlyos betegségéből immár lábbadozik, Deutsch József a lap munkatársai nevében is a következő meghatóan meleg sorokat intézte szerkesztőnkhöz: Karcag, 1911 dec. 24. Igen tisztelt szerkesztő úr, kedves Nagy László barátunk! Hatóságoknál, erkölcsi testületeknél meghonosodott az a szép szokás, hogy az új esztendő első napján összegyűlnek az egy hivatalba, egy testületbe tartozók és korporatíve tisztelegnek az elnök előtt, kifejezést adván a személye iránti tiszteletnek, becsülésnek és őszinte jókívánságaiknak. Ennek a szép szokásnak hódol a te vezérleted alatt álló kis csoport tollforgató is, azzal a csekély eltéréssel csupán, hogy írásban fejezi ki az irántad táplált érzéseit és hogy az új esztendő első napja helyett, a szeretet ünnepének, szent karácsony napjának első óráit választja a maga tisztelgésének időpontjául, hogy ezzel is manifesztálja a szeretetet, amelyet részedre a jelenben és a jövőben a múltból áthozva fönntart, ápol és öregbít. Önzetlenül dolgozunk oldalad mellett az órástársadalom érdekében, az általad is megteremtett, életre hívott Szövetség védőszárnyai alatt. Azzal az önzetlenséggel, sőt áldozatkészséggel is, amelyet tőled láttunk, tanultunk, állunk melléd, hogy amennyiben szerény tudásunktól, erőnktől telik, egyesült erővel előbbre vigyük ennek a mi pusztulásnak indult, jobb sorsra érdemes pályatársainknak társadalmi és anyagi helyzetét, mert az a meggyőződésünk, hogy elégedett órások mozdíthatják csak elő az órásság megelégedését. Harcos tollforgatók voltunk mi mindannyian — a te katonáid — az órásság nagy érdekeinek harcában abban a viaskodásban, amelyből az eddigi esztendők kiteltek, s ha rámutathatunk egynémely sikerekre is, azoknak oroszlánrészéért téged illet meg az órásság követőinek babérja. Illethettek és illethetnek gáncscsal mindazok, akik között a te szigorú tárgyilagosságod és igazságszereteted éket vert, de mi ott vagyunk és ott leszünk melletted a pörölycsapások hullásánál, hogy dokumentáljuk azok felfogásával is azt, hogy osztozunk a téged ért igazságtalan bántalmazásban, mint ahogy osztozunk az örömödben. Nagy és veszélyes betegségből lábbadoztál fel e napokban. Tapasztalhattad, hogy úgy vettünk körül a megpróbáltatás nehéz napjaiban szeretettel, mint ahogy az a szerető családban történik meg, ahol a családfő jut válságos betegségbe. Imánkat meghallgatta a jóságos isten. Újra férfi vagy a mi mindannyiunk végtelen örömére és újra kezedbe veheted a tollat, folytatni azt a kitűzött célt, amelynek szolgálatában immár 13-ik esztendeje harcolsz: kivívni a hazai órásság jólétét minden módon. A te lakásod az órásságnak az az erős vára, ahonnan kiindult erre a jelszónk és ahová összefutnak az érdekeink szálai. Most még csak szóval, tollal tudjuk méltatni érdemeidet, azonban lesz még idő, amikor kőbe fogja vésni a magyar órásság a te nevedet és a József utcai 75. házszámbeli szerény lakásod, a te igénytelen hajlékod, mint a magyar órásság egykori sasfészke lesz megörökítve a foglalkozásunk krónikájában. Fogadd szent karácsony ünnepén az egyesített szeretetünk soha nem múló érzetének szívből jövő és szívhez adresszált kifejezését azzal a szeretettel, amelylyel mi téged körülövezünk. Boldog új évet! Munkatársaid nevében, irótársad Deutsch József. Bajainkról. Hát megint nyílik az ajtó ... új vendég érkezett — a többi elmehet . . .! Itt vagy ismét reményrügyeket fakasztó új esztendő! Gyerünk csak asztalhoz s igyunk a remény poharából s ha belerészegszünk . . . hadd nevessünk az egymás szemébe . . . Úgy szerettem így egyszer egy évben elhallgatni az én reményittas lelkem dalolását, panaszát, imádságát . . . Szeretne ilyenkor a gondolat fölrepülni világosságot, tudást, igazságot, szeretetet és lelki büszkeséget magára szedni ott fönt, hogy lehullassa, szétszórja az emberi önzés ködébe burkolt földre. Hiába hullsz, hiába itt az égi préda . . . hiába, hiába!! Görcsös nevetéssel kiáltom az új év misztériumába . . . hiába, hiába! Hallom a visszavert viszhangot: hiába, hiába! És belefárad a lelkem, mert hát a lélek remény nélkül olyan, mint a viharborotválta hegytető, sivár, kietlen, hideg! Miért ez a nagy pesszimizmus, a nagy tagadás a jövő hitében! reményében ?! A sok összetört reményromokon ilyen lelki világok fakadnak. Szeretem kérdezni, nincs-e igazam ? Hányszor fogtunk annyi jó dologba, amely mind előbbre vitte volna e mesterség szekerét. És mi lett a sok nekirugaszkodásból? Semmi, semmi! Új esztendő jön, a régit lezárjuk s bizony ránézve a mérlegünkre, reszelve kell eldugnunk azt . . . Vagy húsz-harminc olyan órás van e szép nagy országban, kiknek lelkében a tudás hite, ereje, büszkesége megvan, kik érzik, hogy az órásság elmaradt a többi ipar és iparosok mögött. Valamikor első volt az iparosok között az órás, kivált tudásával, műveltségével, intelligenciájával, és ma? Bizony nemcsak anyagilag, de belső lelki berendezkedés, intelligencia, műveltség, miegymás tekintetében az óvások fele hátrább áll, illetve kiválik a többi iparosok közül. Kemény, erős, de igaz szavak ezek, melyeket úgy érzem, meg kell hogy írjak, kivált épp ilyenkor, mikor egy új esztendő kilométerkövéhez értünk. UIt.VEISZ ! • nagykereskedő Budapest, VII., Dohány u. 5. (Kerepesi út 8.) Legjobb bevásárlási forrás ékszer-, arany- és ezüstárukban. — Kívánatra választékot küldök újdonságokból. — Első ügyletnél ajánlatok kivántatnak. — Megbízások gyorsan és francoro lrsa