Magyar Posta, 1929 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1929-01-01 / 1. szám

, V#'/ /'/// III. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1929. JANUÁR HÓ 1. SZÁM. MAGYAR POSTA MEGJELENIK ÉVENKINT NYOLCSZOR . SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ELŐFIZETÉSI AR ÉVI 8 PENGŐ I. KER. KRISZTINA-KÖRUT 12. SZÁM MŰSZAKI MELLÉKLETTEL 12 PENGŐ * BUDAI POSTAPALOTA IV. EM. 425. TELEFON: AUT. 500—25-NEK 54. SZ. MELLÉKÁLLOMÁSA. — MŰSZAKI ÜGYEKBEN AUT. 506—00. SZERKESZTI ÉS KIADJA A M. KIR. POSTAVEZÉRIGAZGATÓSÁG MEGBÍZÁSÁBÓL A M. KIR. POSTA JOGÁSZ- ÉS MÉRNÖK TISZTVISELŐI ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁGA. FŐSZERKESZTŐ: D­R. A­L­K­Á­R SÁNDOR M. KIR. POSTAFŐIGAZGATÓ FELELŐS SZERKESZTŐ, . TÁRSSZERKESZTŐ: Dr. NAGY SÁNDOR PETRINEK JÓZSEF M. KIR. POSTATANÁCSOS.­T M. KIR. POSTAFŐMÉRNÖK. A nemzetközi rádiójog bölcsője. Irta: DIMÉNY MÓZES m. kir. postafőigazgató. Mint távirda építési gyakornok, 1897 tavaszán a bánhida—brucki távirda és távbeszélő vonal évi általános javítási munkálataiban vet­tem részt. Egyik este olvastam, hogy Marconi feltalálta a drótnélküli táviratozást. Ezt másnap reggel újságoltam a szakaszos vonalfelvigyá­zónak, azzal a megjegyzéssel, hogy ezentúl már nem lesz szükség táv­iró vezetékekre, távbeszélő áramkörökre s így mi ebben a szakmában feleslegesekké válunk. A becsületes és kötelességtudó vonalfelvigyázó, aki egész életét a szóban lévő vezetékek misztikus rendeltetésének tu­datában töltötte, meglepődve hallgatta híremet, de természetesen még nagyobb hatást tett rá az újsághírhez fűzött megjegyzésem. Látszott rajta, hogy a szóban lévő drótok céljairól egész élete folyamán kiala­kult felfogását megzavartam, kérdő, majd elgondolkozó tekintettel nézett reám. Kétségtelen volt, hogy tamáskodott a hír valódiságában, mire komolyan ismét hangoztattam, hogy a hír az újságokban tény­leg megjelent és kifejeztem azt a véleményemet is, hogy a drótnélküli táviratozást nem tartom lehetetlennek. Erre az öreg drótos azt felelte: „A talián tegye bolonddá az öregapját, hogy lehet elhinni tekintetes úr azt, hogy az áram kiinduljon Budapestről, aztán vezeték nélkül jöj­jön a vasút mellett, bemenjen Győrbe, a városi táviróhivatalba s ha azt megjárta, kijöjjön megint a pályaudvarra s így menjen tovább a vasút mellett Bécsbe ?“ Azóta alig múlt el 30 esztendő és már bárhol az utolsó kunyhó is rádió útján bekapcsolódhatik az egész világ hírszolgálatába és szó­rakoztató kultúrájába. A rádiónak e nagy elterjedése, teljes köz­kinccsé válása tulajdonképpen csak 1922-ben kezdődött, amikor a gyárosok és kereskedők, valamint az egyesületek vezetői Angolor­szágban megalakították az első rádió-hírszóró társaságot, amely aztán

Next