Magyar Posta, 1929 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1929-01-01 / 1. szám

2 Dimény Mózes: A nemzetközi rádiójog bölcsője. Londonban felállította az első adóállomást. Amint tudjuk, a rádiónak ebben az irányban való felhasználása óriási sikerrel járt s úgy Ang­liában, mint más államokban is, egymásután állították és állítják fel a hírszóró állomásokat. Az üzemi vállalkozásokat természetesen nyomon követi a rádió­val kapcsolatos jogi kérdések rendezése is. E tekintetben a kezdemé­nyezést a franciák ragadják magukhoz. Nevezetesen a rádió nemzet­közi szabályozására, az ezzel kapcsolatos jogi, igazgatási és gazdasági kérdések rendezésére, a rádióra vonatkozó szabályok összegyűjtésére, közkinccsé tételére, békéltető és választott bíróságok létesítésére, kon­ferenciák és kongresszusok rendezésére Párisban ugyancsak 1922-ben megalakították a drótnélküli távíró nemzetközi alakulatát, a Comité International de la T. S. F.-et. Ennek az egyesületnek eddig három elnöke volt, nevezetesen Colin, a francia legfőbb bíróság tanácsosa, a párisi jogi fakultás cím­zetes tanára, a második Tirmán államtanácsos és a drótnélküli távíró érdekében szervezett francia miniszterközi bizottság elnöke, végül a harmadik Scialoja szenátor, ny. miniszter, a nemzetek szövetségének olasz delegátusa, aki az elnöki teendőket jelenleg látja el és aki tudva­levőleg Magyarországnak értékes barátja. Amint az egyesület címéből és az említett három elnök személyé­ből is kitűnik, a franciák a szóban lévő szervezetet nemcsak a saját országuk, hanem az egész világ számára létesítették s ezért arra töre­kedtek, hogy a Comité-ba az összes államokat bevonják az egyes álla­mok keretében létesített, illetőleg létesítendő úgynevezett nemzeti bizottságok (Comiték) útján. Ez az igyekezet már eddig is jelentős sikerrel járt, mert az államok egy részében már eddig is megalakultak ezek a bizottságok, más részében pedig most vannak megalakulóban. Ily módon a Comité­ban a múlt év végéig összesen 35 állam tömörült. Ami Magyarországot illeti, ennek nemzeti bizottsága megalakítása iránt is történtek lépések, de eddig még sikertelenül. Reméljük azon­ban, hogy a most folyamatban levő újabb activ eredménnyel jár s így a szóban lévő nemzeti bizottság nálunk is meg fog alakulni. Meg va­gyok győződve, hogy ennek az alakulatnak létrejövetele Magyar­­országnak is fontos érdeke, egyfelől azért, hogy a rádió jogi kérdések tárgyalásában, nemzetközi szabályozásában befolyását érvényesít­hesse, másfelől pedig azért, hogy e nemzetközi jogi érintkezési terü­leten is módjában legyen magának barátokat szerezni. Ilyen irányú törekvés annál is inkább indokolt, mert országunknak nemcsak a rádió adóállomása, hanem a rádióra vonatkozó jogviszonyok eddigi rendezése is a külföldiek által teljes elismerésben részesült. Ennek dokumentálására csak azt említem meg, hogy Rómában való tartózko­dásom alkalmával egyik francia delegátus a magyar rádiórendelet francia szövegét elolvasás után elkérte tőlem, hogy, amint ő mondotta, megmutathassa Párisban, hogy a náluk fehér terror és reakció hírében álló Magyarország milyen célszerűen rendezte a szóban lévő kérdé­seket. Amint az említett delegátus a napokban értesített, rádiórendele­­tünket a „Revue Juridique International de la Radio-Électricité“-ban közzé is fogják tenni.

Next