Magyar Posta, 1935 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám

776/ ~ 210~ IX. ÉVFOLYAM BUDAPEST, 1935. JANUÁR HQ. 1. SZÁM ^0^ MAGYAR POSTA MEGJELENIK ÉVENKINT TÍZSZER » SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ELŐFIZETÉSI AR ÉVI 8 PENGŐ A I. KER., KRISZTINA-KÖRUT 12. SZÁM MŰSZAKI MELLÉKLETTEL 12 PENGŐ * BUDAI POSTAPALOTA IV. EM. 426 TELEFON: AUT. 50-5-97. — MŰSZAKI ÜGYEKBEN 56—7—11. SZERKESZTI ÉS KIADJA A M. KIR. POSTAVEZÉRIGAZGATÓSÁG MEGBÍZÁSÁBÓL A M. KIR. POSTA JOGÁSZ- ÉS MÉRNÖK TISZTVISELŐI ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK SZERKESZTŐ-BIZOTTSÁGA. FŐSZERKESZTŐ: DR.FORSTER KÁROLY M. KIR. POSTAFŐIGAZGATÓ FELELŐS SZERKESZTŐ: * TÁRSSZERKESZTŐ: Dr. NAGY SÁNDOR 4 PETRINEK JÓZSEF , KIR. P­OSTAIGAZGATÓ.­­ M. KIR. POSTA MŰSZAKI TANÁCSOS Mit hozhat a jövő a táviró számára? Irta: Dr. HAVAS FERENC, m. kir. postaigazgató. Quel est le sort que le télégraphe attend. Par le docteur Francois Havas, directeur des postes. Constatant d’apres les données statistiques la diminution presque constante du trafic télégraphique dans les différents pays du monde, l’auteur expose les causes de cette diminution. II fait connaitre les efforts et les différents moyens, employés dans les derniéres années par les administrations et les compagnies télégraphiques exploitantes ainsi que par le C. C. I. T. pour le développement de la télégraphie et cherchant d’augmenter la rentabilité de ce service. II reléve le fait que par ces efforts la situation du service télégraphique reste encore supportable dans les pays interessés plus spécialement dans le trafic ä longue distance et ce ne sont que les pays peu interessés dans ce trafic, qui se ressentent le plus de la concurrence du téléphone. Finalement il souligne la grande importance du service et des installations télégraphi­ques pour la défense nationale. Az egész világ táviróigazgatásait és távirótársaságait már hosszú idő óta minden más kérdésnél jobban egy húsba és vérbe vágó kér­dés izgatja. Mit hozhat a jövő a táviró számára? E kérdés felvetése már a világháborút megelőző években indokolt volt, mert már akkor meg lehetett állapítani, hogy a táviróforgalom gyengülést mutat, ille­tőleg nem fejlődik abban az ütemben, mint ahogyan azt az érdekelt igazgatások és társaságok várták. A táviróüzemnek ez a nyomottsága attól az időtől kezdve válik érezhetővé, amikor a távbeszélő forgalom már számottevő. A közvetlen érintkezést biztosító távbeszélő ugyanis már kezdettől fogva igen nagy vonzó erőt gyakorolt a hírközvetítésre utalt közönségre. A világháború vérzivataros évei elodázták e kérdéssel való fog­lalkozás szükségességét, mert a háború hadműveletei és a vele kapcso­latos üzleti élet annyira igénybe vették az összes távközlési közleke­dési ágakat, hogy egyiknek sem volt oka panaszra, sőt örülni kellett, ha azok elégségesek voltak a forgalom felvételére és lebonyolítására. A távírót a háborús években a forgalomhiány már csak azért sem bánthatta, mert a hadvezetőségek közleményei, amelyekkel a távoli harctereken működő csapatokat igazgatták, már természetüknél fogva

Next