Magyar Sütők Lapja, 1935 (33. évfolyam, 1-24. szám)
1935-01-01 / 1. szám
4. oldal. MAGYAR SÜTÖK LAPJA 1935 január 1 A Löwenbach-féle sajtóper folytatólagos tárgyalása Nem rendelte el szakértő meghallgatását a törvényszék „34 filléres lisztből lehet 33 filléres kenyeret adni" — vallotta a „központ titkára — 200 pengő Steiner László büntetése Lapunk legutóbbi számában közöltük a Löwenbach Benedek által ellenünk indított sajtóper tárgyalásának lefolyását, amely az egész ország sütőiparosságának figyelmét felkeltette. A december 20-iki tárgyaláson a bíróság tovább folytatta a tanúkihallgatásokat, amelyeknek során az alábbi vallomások hangzottak el: Kardos János makói sütőmester: Löwenbach több mint egy évtizede árromboló tevékenységet fejt ki és ezáltal a többi makói sütőiparost úgyszólván egzisztenciájában támadta meg. A kenyeret állandóan a lisztár alatt árusítja és ezáltal az árakat annyira leveri, hogy a sütők tisztességes megélhetését ezzel megakadályozza. Több ízben próbálkoztunk már vele valami megállapodásra jutni az árak tekintetében, azonban a megkötött megállapodásokat minden skrupulus nélkül azonnal megszegte. Ma is a lisztár alatt árusítja a kenyeret és sehogysem lehet megértetni vele, hogy az éles konkurrencia valamenynyiünket tönkretesz. Wiener Antal: Én már nem vagyok makói pék, de a háború utáni időben Makón volt pékségem. Péküzletemet éppen Löwenbach rendkívül éles konkurrenciája miatt voltam kénytelen ott hagyni és Makóról elköltözni. Löwenbach állandóan árromboló volt, mindig a lisztáron alul árusított és miután a veszteséges termelést már nem bírtam, elköltöztem Makóról. Árak tekintetében vele megállapodni nem lehetett, hiába kértük, hogy olyan árakat tartson, amely mellett megélni is lehet. Egy ízben sikerült Löwenbachal megállapodni, de ezt már másnap felrúgta és a régi olcsó és veszteséges árak mellett tett közzé újsághirdetéseket. Egyszer aztán kiderült, hogy Löwenbach süteményei kisebbek voltak az előírtnál; én ebben látom olcsó árainak titkát. Löwenbach csődben is volt és hosszú időn keresztül nem is volt iparigazolványa, hanem a felesége nevén ment az üzlet. Klein Dezső: „Az úgynevezett „Központ“ egyik alapítója voltam és innen ismerem Löwenbachot. Ma már szégyenlem és szeretném letagadni, hogy a központ alapításában részt vettem. Löwenbachnak egy ízben szemrehányást tettem egy makói újságban megjelent és kezeimbe jutott hirdetése miatt, mert az ott hirdetett ár feltűnően alacsony és az akkori lisztárak mellett feltétlenül ráfizetés volt. Megmondtam neki, hogy mint a „központ“ elnökének fokozottabb kötelessége volna, hogy ilyen rendkívül alacsony árral ne támasszon a többi makói péknek konkurrenciát. Löwenbach erre azt válaszolta, hogy nem hagyja magát“. Krebsz Jenő dr. ügyvéd kérdésére Klein Dezső kijelenti, hogy a „központ“ összejöveteleinek főtárgya mindig a Steinerék elleni személyes támadás volt, amelyben Löwenbach is állandóan élesen részt vett. Ezek a személyes élű támadások annyira elfajultak, hogy egy ízben határozatot hoztak, hogy a „központ“ ne személyeskedéssel, hanem az ipar érdekében történő munkával foglalkozzék. „Kiléptem a „központ“-ből — mondotta Klein Dezső — mert az komolytalanná vált és velem együtt kiléptek a legtekintélyesebb alapítók, akik a „központ“ működését éppúgy komolytalannak és nem közérdeket szolgálónak tartották, mint én“. Bédy József, Nagy Benő és Kotrobay Nagy Mór egybehangzóan vallották, hogy a „központ“ megbízottai állandóan a legélesebb személyeskedést fejtették ki és a Szövetséget sohasem tárgyilagos érvekkel támadták, hanem Steiner Gyula, a Szövetség elnöke ellen intrikáltak, amely személyes élű támadások csak arra voltak alkalmasak, hogy megzavarják a sütőipar egységét. Ezek a támadások a sütők túlnyomó többségében igen nagy visszatetszést keltettek. A Löwenbach által bejelentett tanúk, mint Lauer Miklós, Tatár Dénes az ügy érdemére lényegtelen vallomást tettek. Nem úgy Gracza János, aki ugyan a makói viszonyokat részletesen nem ismerte, azonban a kenyérárak tekintetében mégis olyan vallomást tett, amely, ha a magyar sütők egyetemét, akiknek az ő központjához nem sok közük van, nem is érdekli, de bizonyára érdekli azokat, akik még az ő hívei. Schadl elnök kérdésére azt a kijelentést tette Gracza János, hogy ő nem agitál sem a Szövetség, sem Steinerék ellen. Gracza János láthatóan előre felkészülve, hoszszas elbeszéléshez fogott, amit Schadl tanácselnök, miután egy ideig nyugodtan hallgatta „hallgasson, vagy térjen a tárgyra“ felszólítással volt kénytelen félbeszakítani. A makói viszonyok tekintetében azt vallotta, hogy nincs tudomása arról, hogy Löwenbach árromboló tevékenységet fejtett volna ki, sem pedig arról, hogy Löwenbach a Szövetség ellen intrikát folytatott volna. Krebsz Jenő dr. megállapítja, hogy ebben a sajtóperben Löwenbach konkrét hirdetéseiről van szó, amelyeket, ha a tanú nem ismer, nem tudhat nyilatkozni abban a tekintetben, hogy ezek a hirdetések árrombolások voltak-e vagy sem. Az ilyen általánosságokban mozgó vallomásoknak semmi értelmük nincs, itt az a kérdés, hogy a lisztár alatt lehet-e kenyeret árusítani vagy nem. Arra a kérdésre válaszoljon a tanú — folytatta Krebsz dr. — hogy lehet-e a lisztáron alul árusítani a kenyeret. Ezt a tanúnak, mint állítólagos szakembernek feltétlenül tudnia kellene.