Magyar Sütők Lapja, 1935 (33. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-01 / 1. szám

4. oldal. MAGYAR SÜTÖK LAPJA 1935 január 1 A Löwenbach-féle sajtóper folytatólagos tárgyalása Nem rendelte el szakértő meghallgatását a törvényszék „34 filléres lisztből lehet 33 filléres kenyeret adni" — vallotta a „központ titkára — 200 pengő Steiner László büntetése Lapunk legutóbbi számában közöltük a Löwen­­bach Benedek által ellenünk indított sajtóper tár­gyalásának lefolyását, amely az egész ország sü­tőiparosságának figyelmét felkeltette. A december 20-iki tárgyaláson a bíróság to­vább folytatta a tanúkihallgatásokat, amelyek­nek során az alábbi vallomások hangzottak el: Kardos János makói sütőmester: Löwenbach több mint egy évtizede árromboló tevékenységet fejt ki és ezáltal a többi makói sütőiparost úgy­szólván egzisztenciájában támadta meg. A ke­nyeret állandóan a lisztár alatt árusítja és ez­által az árakat annyira leveri, hogy a sütők tisz­tességes megélhetését ezzel megakadályozza. Több ízben próbálkoztunk már vele valami meg­állapodásra jutni az árak tekintetében, azonban a megkötött megállapodásokat minden skrupulus nélkül azonnal megszegte. Ma is a­ lisztár alatt árusítja a kenyeret és sehogysem lehet megér­tetni vele, hogy az éles konkurrencia valameny­­nyiünket tönkretesz. Wiener Antal: Én már nem vagyok makói pék, de a háború utáni időben Makón volt pékségem. Péküzletemet éppen Löwenbach rendkívül éles konkurrenciája miatt voltam kénytelen ott hagy­ni és Makóról elköltözni. Löwenbach állandóan ár­romboló volt, mindig a lisztáron alul árusított és miután a veszteséges termelést már nem bír­tam, elköltöztem Makóról. Árak tekintetében ve­le megállapodni nem lehetett, hiába kértük, hogy olyan árakat tartson, amely mellett megélni is lehet. Egy ízben sikerült Löwenbachal megálla­podni, de ezt már másnap felrúgta és a régi ol­csó és veszteséges árak mellett tett közzé újság­hirdetéseket. Egyszer aztán kiderült, hogy Lö­wenbach süteményei kisebbek voltak az előírt­nál; én ebben látom olcsó árainak titkát. Löwen­­bach csődben is volt és hosszú időn keresztül nem is volt iparigazolványa, hanem a felesége nevén ment az üzlet. Klein Dezső: „Az úgynevezett „Központ“ egyik alapítója voltam és innen ismerem Löwen­­bachot. Ma már szégyenlem és szeretném leta­gadni, hogy a központ alapításában részt vettem. Löwenbachnak egy ízben szemrehányást tettem egy makói újságban megjelent és kezeimbe jutott hirdetése miatt, mert az ott hirdetett ár feltűnően alacsony és az akkori lisztárak mellett feltétle­­nül ráfizetés volt. Megmondtam neki, hogy mint a „központ“ elnökének fokozottabb köteles­sége volna, hogy ilyen rendkívül alacsony árral ne támasszon a többi makói péknek konkurren­­ciát. Löwenbach erre azt válaszolta, hogy nem hagyja magát“. Krebsz Jenő dr. ügyvéd kérdésére Klein De­zső kijelenti, hogy a „központ“ összejöveteleinek főtárgya mindig a Steinerék elleni személyes tá­madás volt, amelyben Löwenbach is állandóan élesen részt vett. Ezek a személyes élű támadá­sok annyira elfajultak, hogy egy ízben határo­zatot hoztak, hogy a „központ“ ne személyeske­déssel, hanem az ipar érdekében történő munká­val foglalkozzék. „Kiléptem a „központ“-ből — mondotta Klein Dezső — mert az komolytalanná vált és velem együtt kiléptek a legtekintélyesebb alapítók, akik a „központ“ működését éppúgy komolytalannak és nem közérdeket szolgálónak tartották, mint én“. Bédy József, Nagy Benő és Kotrobay Nagy Mór egybehangzóan vallották, hogy a „központ“ megbízottai állandóan a legélesebb személyeske­dést fejtették ki és a Szövetséget sohasem tár­gyilagos érvekkel támadták, hanem Steiner Gyu­la, a Szövetség elnöke ellen intrikáltak, amely személyes élű támadások csak arra voltak alkal­masak, hogy megzavarják a sütőipar egységét. Ezek a támadások a sütők túlnyomó többségében igen nagy visszatetszést keltettek. A Löwenbach által bejelentett tanúk, mint Lauer Miklós, Tatár Dénes az ügy érdemére lé­nyegtelen vallomást tettek. Nem úgy Gracza Já­nos, aki ugyan a makói viszonyokat részletesen nem ismerte, azonban a kenyérárak tekintetében mégis olyan vallomást tett, amely, ha a magyar sütők egyetemét, akiknek az ő központjához nem sok közük van, nem is érdekli, de bizonyára érdekli azokat, akik még az ő hívei. Schadl el­nök kérdésére a­zt a kijelentést tette Gracza Já­nos, hogy ő nem agitál sem a Szövetség, sem Stei­nerék ellen. Gracza János láthatóan előre felkészülve, hosz­­szas elbeszéléshez fogott, amit Schadl tanácsel­nök, miután egy ideig nyugodtan hallgatta „hall­gasson, vagy térjen a tárgyra“ felszólítással volt kénytelen félbeszakítani. A makói viszonyok te­kintetében azt vallotta, hogy nincs tudomása ar­ról, hogy Löwenbach árromboló tevékenységet fejtett volna ki, sem pedig arról, hogy Löwen­­bach a Szövetség ellen intrikát folytatott volna. Krebsz Jenő dr. megállapítja, hogy ebben a sajtóperben Löwenbach konkrét hirdetéseiről van szó, amelyeket, ha a tanú nem ismer, nem tudhat nyilatkozni abban a tekintetben, hogy ezek a hirdetések árrombolások voltak-e vagy sem. Az ilyen általánosságokban mozgó vallomá­soknak semmi értelmük nincs, itt az a kérdés, hogy a lisztár alatt lehet-e kenyeret árusítani vagy nem. Arra a kérdésre válaszoljon a tanú — folytatta Krebsz dr. — hogy lehet-e a liszt­áron alul árusítani a kenyeret. Ezt a tanúnak, mint állítólagos szakembernek feltétlenül tudnia kellene.

Next