Magyar textílipar, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1907-01-01 / 1. szám

II. ÉVFOLYAÍM 1. SZ. ELLENŐRIZVE 1 9£3H 1. /“IfIQT­R TEXTILIPAR FOLYÓIRAT. A GYAPOT- GYAPJÚ-, LEN-, KENDER-, SELYEM-, JUTAIPAR ÉS KERESKEDELEM KÖZLÖNYE, MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-ÉN ÉS 15-ÉN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ÚJVIDÉK.­­ TÁVBESZÉLŐ 110.idksL . , FELELŐS SZERKESZTŐ : DEUTSCH KÁLMÁN. KIADJA: A ,,MAGYAR TEXTILIPAR" KIADÓVÁLLALAT. LAPUNK KÖZLEMÉNYEI CSAKIS A BORRÁS TELJES MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÁT. Hogyan fejlesszük textil­iparunkat, — Rejtő Sándor. — Minthogy önálló vámterületünk nincs, iparun­kat csakis a vállalatok anyagi és erkölcsi támo­gatásával fejleszthetjük. Ezt az iparfejlesztő eszközt azonban külön­féle módon alkalmazhatjuk. Újabbkori iparfejlesztésünk első időszakában a meglevő ipari műhelyek és gyárak fejlesztésére fektették a fősúlyt. Ez a mód bár lassú, ered­ményében biztos s oly ipart honosít meg a mely­nek éltető gyökere a hazai talajban van s a melynek haszna köztünk marad. Ily irányú támogatásnak köszönik fejlődésüket a következő nagyipari vállalatok: a késmárki Wein-féle len­szövőgyár, a szegedi kender fonógyár, a kassai és a váci kötszövőgyárak, a gácsi, a brassói és a beszterczebányai posztógyárak. A támogatott vállalatok lassú fejlődése türelmetlenné tette köz­gazdáinkat s bizalmatlanná a tőkét és már már elterjedt az a hír, hogy viszonyaink iparfejlesz­tésre alkalmatlanok s hogy nálunk a textilipart meghonosítani nem lehet. Ily körülmények kö­zött találta néhai Baross Gábor minister iparun­kat, miért is első és legfontosabb feladata e bal­vélemény eloszlatása volt. E czélból gyorsan kel­lett versenyképes nagyipart létesítenie, a­mit csak külföldi tőkével, külföldi szakemberekkel s részben külföldi munkásokat lehetett elérnie. A megingott bizalom az első gyárak felállítása után sem szilárdult meg, miért is Baross rendszerét mostanáig kellet alkalmazni, mely időszak az újabbkorú iparfejlesztés második időszakának nevezhető. Ezen időszakban, csakhogy a nagy czél, a bizalom megszilárdulása eléressék fel kellett ál­dozni nemcsak a hazai műszaki erők, a hazai L­­ /­­ munkások és a tőke jogos igényeit, de még az ipar nemzeti jelegét is. E nagy áldozatok eddig indokoltak voltak, most azonban már nem, mert a bizalom helyre állt s mert az eddigi eredmé­nyek fényesen igazolják, hogy a textil­ipar nálunk is ép oly versenképesen űzhető, mint a nyugati államokban. Itt az ideje, tehát hogy az eddig felál­dozott jogos igények figyelembe vétessenek, hogy iparfejlesztésünk újabb korszaka kezdetét vegye. Ennek az újabb korszaknak azaz újabbkori ipar­­fejlesztésünk harmadik időszakának hajnalát az iparnak adandó kedvezményekről szóló legújabb törvényünk jelzi. Ebben már a magyar munká­sok és a kereskedelmi alkalmazottak jogos igényei kielégítést nyertek, a­mennyiben ki van mondva, hogy nemcsak a munkásoknak hanem a hivatal­nokoknak is egy tekintélyes része kell, hogy magyar legyen. A műszaki képzettséggel bírók jogos igényei azonban e törvénynyel oltalmat még nem nyer­nek. Azzal ugyanis, hogy a törvény a hivatalno­kok p­l­dára kiköti a magyar állam­polgárságot, csak a kereskedelmi alkalmazottak igényei elégít­­tetnek ki. A gyári vállalatok ugyanis, nehogy a külföldről magukkal hozott művezetőktől s igaz­gatóktól megválni legyenek kénytelenek, a törvény rendelkezésének azzal tesznek majd eleget, hogy az irodai munkákra csupán ide valót alkalmaz­nak. Ennek azután az lesz a következménye, hogy a munkásokkal közvetlen érintkezésben álló műszaki személyzet ezentúl is az idegenek so­rából kerül ki. A műszaki alkalmazottak jogos igényeinek figyelembe vételét pedig az ipar nemzeti jellege is szükségessé teszi. Az ipar nemzeti jellegére külföldön is nagy súlyt helyeznek. Hogy mily következetességgel és ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre . . 12 K. Külföldre . ■ 16 K. Fél évre . . 6 K. Külföldre . . 8 K. Egyes fick­iány ára 50 fillér. IS) У ’ i ------------------------------------уУ / j /мл/---------------------------------------------------7---------------­jiuá Yii шщшшшшл у

Next