Magyar textílipar, 1907 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
II. ÉVFOLYAÍM 1. SZ. ELLENŐRIZVE 1 9£3H 1. /“IfIQTR TEXTILIPAR FOLYÓIRAT. A GYAPOT- GYAPJÚ-, LEN-, KENDER-, SELYEM-, JUTAIPAR ÉS KERESKEDELEM KÖZLÖNYE, MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-ÉN ÉS 15-ÉN. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ÚJVIDÉK. TÁVBESZÉLŐ 110.idksL . , FELELŐS SZERKESZTŐ : DEUTSCH KÁLMÁN. KIADJA: A ,,MAGYAR TEXTILIPAR" KIADÓVÁLLALAT. LAPUNK KÖZLEMÉNYEI CSAKIS A BORRÁS TELJES MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÁT. Hogyan fejlesszük textiliparunkat, — Rejtő Sándor. — Minthogy önálló vámterületünk nincs, iparunkat csakis a vállalatok anyagi és erkölcsi támogatásával fejleszthetjük. Ezt az iparfejlesztő eszközt azonban különféle módon alkalmazhatjuk. Újabbkori iparfejlesztésünk első időszakában a meglevő ipari műhelyek és gyárak fejlesztésére fektették a fősúlyt. Ez a mód bár lassú, eredményében biztos s oly ipart honosít meg a melynek éltető gyökere a hazai talajban van s a melynek haszna köztünk marad. Ily irányú támogatásnak köszönik fejlődésüket a következő nagyipari vállalatok: a késmárki Wein-féle lenszövőgyár, a szegedi kender fonógyár, a kassai és a váci kötszövőgyárak, a gácsi, a brassói és a beszterczebányai posztógyárak. A támogatott vállalatok lassú fejlődése türelmetlenné tette közgazdáinkat s bizalmatlanná a tőkét és már már elterjedt az a hír, hogy viszonyaink iparfejlesztésre alkalmatlanok s hogy nálunk a textilipart meghonosítani nem lehet. Ily körülmények között találta néhai Baross Gábor minister iparunkat, miért is első és legfontosabb feladata e balvélemény eloszlatása volt. E czélból gyorsan kellett versenyképes nagyipart létesítenie, amit csak külföldi tőkével, külföldi szakemberekkel s részben külföldi munkásokat lehetett elérnie. A megingott bizalom az első gyárak felállítása után sem szilárdult meg, miért is Baross rendszerét mostanáig kellet alkalmazni, mely időszak az újabbkorú iparfejlesztés második időszakának nevezhető. Ezen időszakban, csakhogy a nagy czél, a bizalom megszilárdulása eléressék fel kellett áldozni nemcsak a hazai műszaki erők, a hazai L / munkások és a tőke jogos igényeit, de még az ipar nemzeti jelegét is. E nagy áldozatok eddig indokoltak voltak, most azonban már nem, mert a bizalom helyre állt s mert az eddigi eredmények fényesen igazolják, hogy a textilipar nálunk is ép oly versenképesen űzhető, mint a nyugati államokban. Itt az ideje, tehát hogy az eddig feláldozott jogos igények figyelembe vétessenek, hogy iparfejlesztésünk újabb korszaka kezdetét vegye. Ennek az újabb korszaknak azaz újabbkori iparfejlesztésünk harmadik időszakának hajnalát az iparnak adandó kedvezményekről szóló legújabb törvényünk jelzi. Ebben már a magyar munkások és a kereskedelmi alkalmazottak jogos igényei kielégítést nyertek, amennyiben ki van mondva, hogy nemcsak a munkásoknak hanem a hivatalnokoknak is egy tekintélyes része kell, hogy magyar legyen. A műszaki képzettséggel bírók jogos igényei azonban e törvénynyel oltalmat még nem nyernek. Azzal ugyanis, hogy a törvény a hivatalnokok pldára kiköti a magyar állampolgárságot, csak a kereskedelmi alkalmazottak igényei elégíttetnek ki. A gyári vállalatok ugyanis, nehogy a külföldről magukkal hozott művezetőktől s igazgatóktól megválni legyenek kénytelenek, a törvény rendelkezésének azzal tesznek majd eleget, hogy az irodai munkákra csupán ide valót alkalmaznak. Ennek azután az lesz a következménye, hogy a munkásokkal közvetlen érintkezésben álló műszaki személyzet ezentúl is az idegenek sorából kerül ki. A műszaki alkalmazottak jogos igényeinek figyelembe vételét pedig az ipar nemzeti jellege is szükségessé teszi. Az ipar nemzeti jellegére külföldön is nagy súlyt helyeznek. Hogy mily következetességgel és ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre . . 12 K. Külföldre . ■ 16 K. Fél évre . . 6 K. Külföldre . . 8 K. Egyes fickiány ára 50 fillér. IS) У ’ i ------------------------------------уУ / j /мл/---------------------------------------------------7---------------jiuá Yii шщшшшшл у