Magyar textílipar, 1911 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

VI ÉVFOLYAM 1. SZ. ELLENŐRIZVE 1963 1911. JAfíUÁÍ^ 1. MAGYAR TEXTILIPAR” FOLYÓIRAT. UNGARISÖlE TEXTILINPÜSTRIE sTs 'm/ FACHZEITSCHRIFT. ' A PAMUT-, GYAPJÚ-, SELYEM-, LEN- KENDERES JUTA IPARI ÉS KERESKEDELMI KÖZLÖNYE MEGJELENIK>miDÉM'btÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. s? M Ш L49QbS^f/oo SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VII. Szobi-utca 5. sz. és ÚJVIDÉK. DEÜ-TSOM KÁLMÁN^ _Ca ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évre . 12 K. — Fél évre . 6 K. ABONNEMENTS PREISE: Innland . . • ..................................12 К. I m Ausland..........................................18 К E gyes példány ára 60 fillér. A lapot a szerkesztőség adja ki. LRPüNK KÖZLEMÉNYEI CSAKIS R FORRÓS TELJES MEGNEVEZÉSÉVEL VEHETŐK ÓT. fiz óbudai kartonnyomógyárak munkásairól. Irta: Kemény Lajos, colorista-vegyész (Budán). Hazánk négy kartonnyomógyára közül há rom Ó-Budán van, miért is az ember joggal azt. gondolhatná, hogy Ó-Buda munkásai lőleg tex­tilmunkásokból állanak. Azonban nem úgy van, mert a térti munkások nagyobb része malmok­ban, a hajó és téglagyárban, női munkásai pedig a dohánygyárban és varróműhelyekben dolgoznak. Igazi textil munkás tehát kevés de állí­tólagos futó textil munkás nagyon sok van. Nincsen Ó-Budán oly munkás de még polgári család sem, melynek egy-egy tagja nem dolgo­zott volna már a textilgyárak egyikében. A tex­til gyárak kénytelenek többször befogadni oly hely­beli munkásokat is, kikről tndja hogy vagy hasz­navehetetlenek, vagy nem állandók. Befogadja őket, mert reájuk van utalva. De reá vannak utalva a közeli és távoli falvakból Budapestre ke­rülő mezei munkásokra is, kik oly jól ösmerik az itteni textilgyárak szomorú helyzetét, hogy időszakonként az érkező-pályaudvarokról csopor­tosan egyenesen Ó-Budára a textil gyárak elé jönnek és ottan várják felvételüket, mely min­den időben és minden csalódás nélkül meg is történik. Az ilyen mezei munkások természetesen nem állandók, mert hiszen családjuk hátrahagyá­sával jönnek el a munkába. Különben a jó ma­gyar paraszt, ha »nem ide valósi«, évente nyolc­szor megy haza falujába illetve családjához: husvétra, pünkösdre és karácsonyra, aratásra, szüretre és disznótorra, »lakzira« és temetésre’ Ilyenformán alig van néhány hétig a gyárban és már megint haza kell utaznia. Vannak falvak melynek munkásai egészen rendszeresen űzik az ilyen ide oda utazásokat. Különösen kedvelik ezt Török Szent Miklós, Bars-Fűs, Verebély és Tur- keve munkásai. Feltűnően szeretik a gyárakat meglátogatni Pomáz munkásai. Bátran mondhatjuk tehát, hogy Ó-Budá- nak vannak textilgyárai, de nincsenek magyar textil munkásai. A magyar munkást háromféle okból nem lehet jelenleg véglegesen textilmunkássá kiképezni azaz itten letelepíteni. Az első ok, hogy aratási szerződése köti föld- birtokos gazdájáház. Az aratási szerződéssel a föld- birtokosnak munkásai biztosítva vannak, ki a szer­ződésnek érvényt is tud szerezni, mint tudjuk, ha ' kell csendőrszuronynyal is. Nem igy van ez a gyári munkásnál, kivel szemben mindenféle szerződés teljesen meddő maradna, már csak azért is, mert a szolgabiró úr csendőrei többet tudnak érvényre juttatni, mint a budapesti kerületek elöljáróságai. Különben sem volna haszna a gyárnak az erő­szakolt munkából. A mig tehát az aratási szer­ződések érvénynyel bírnak, addig a magvar mun­kásból nem lehet ipari munkást nevelni. Esért törölni kell as aratási ssersődéseket. A második ok, hogy nem talál megfelelő hajlé­kot családja részére. A lakás viszonyok itten igen rosszak. Olcsó, tiszta hajlékot alig talál egy mun- I kás család. A lakások drágák, dacára annak, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents