Magyar Textiltechnológusok Lapja, 1931 (12. évfolyam, 2-9. szám)

1931-01-31 / 2. szám

XII. ÉVFOLYAMt No /1 / 0­1/V BUDAPEST, 1931 J­ANU­ÁR 31. 1 . *•,­#­­ 2. SZÁM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Redaktion und Administration. BUDAPEST, I. MŰEGYETEM Mechanikai Technológiai Intézet. Megjelenik évenként tízszer. Erscheint Jährlich zehnmal. Szerkesztő Redakteur: Dr. techn. SZALÓKI ZOLTÁN Egyesületi tagok a lapot a tagdíj fejében kapjék. Nem tagok részére előfizetési díj: 1 évre........................................ 10 pengő Jahresabonnement . . . lő pengő MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK LAPJA A­ Magyar Textiltechnologusok Egyesületének hivatalos közlönye Fachorgan des Vereines Ungarischer Textiltechnologen A SZAKSAJTÓ SZEREPE A MAGYAR TEXTILIPARBAN Felolvasta: Tábori Lajos, a Pesti Tőzsde szerkesztője Egyesületünk 1931. évi január 22-iki választmányi ülésén. Méltóságom Elnök Úr! Mélyen tisztelt Hölgyeim­ és Uraim! Amikor előadásomat megkezdem, szükségét érzem -imák, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki Misángyi professzor úr őméltóságának, azért a lekötelező szíves­ségéért, amellyel lehetővé tette, hogy előadásomat itt megtarthassam. Előadásom tárgyául a szaksajtó szere­pét a magyar textiliparban választottam és pedig azért, mert ebben a körben élem az életemet, ez az élethiva­tásom. Engedtessék meg nekem, hogy előbb történelmi visszapillantást tehessek olyan eseményekre, amelyek már ismeretesek ugyan, de mégis érdekesnek tartom ezeket újból felidézni. A legrégibb írott feljegyzések textíliák készítéséről az O-testaimentumban találhatók, am­ely foglalkozik a szövés elméletével, a festésével és a ruhák­ elkészítési módjával is. A bibliának erre vo­natkozó részét a magyar textilipar egyik kiválósága kutatta ki 20 évvel ezelőtt és annak idején erről írt ér­tekezésével az egész világ érdeklődését hívta fel. Fel­jegyzéseket találunk a régi görög, valamint a római irodalomban is. A középkorig a textiliák gyártásáról, valamint azok értékesítéséről úgyszólván semmiféle fel­jegyzések nem maradtak. A középkorban, de leginkább a céhrendszer megalapításakor, Németországban ma­radtak erről a korról igen értékes feljegyzések. Felso­rolták annak idején az egyes cikkeknek előállítási módját, amely tulajdonképen a céhek titkát képezte. De feljegyzések maradtak még szociális témákról is. Ugyanis a régi céhkönyvekben a takácsok munkaidejé­nek korlátozásáról írásban értekeztek, majd egymás között írásban fektették le az értékesítés módját, az árszabályozást, de feljegyzéseket találunk arról is, hogy milyen védelmi intézkedéseket léptettek életbe a rab­lólovagok támadásainak a meghiúsítására. A wormsi takácscéh feljegyzése szerint minden vég­posztó után egynegyed tallért kellett lefizetni a védőrség szolgála­taiért. Franciaországban a takácsoknak súlyos fejtörést okozott még az a probléma is, hogy különös remisza­bályokat léptessenek életbe, mert a szekérről leesett áru annak a földbirtokosnak a tulajdonába került, aki­nek földjén ez megtörtént. Az akkori rossz útviszonyok miatt igen sok esetben megtörtént, hogy a vásárra in­­duló takács kocsija széjjel esett és az áru a földbirto­kos tulajdonába került. XIV. Lajos orvosolta a taká­csok sérelmeit és eltörölte a földbirtokosoknak ezt a kiváltságos jogát. Ez a jog a földbirtokosokat Magyar­­országon is megillette, de Nagy Lajos eltörölte. A British Museum 1760-ból származó nyomdai terméket őriz, amelyet a manchesteri takácsok tagjaiknak a tájékoztatása céljából adtak ki időnként. Ez az évtized különben is gazdag volt az ipar technikai újdonságai­ban. 1764-ben mutatták be a fonókeréken alapuló Jenny-gépet, 1769-ben pedig megjelent a rokkán alapuló fonógép (Water). Az előbbit Wood, az utóbbit Cromp­ton módosította. Megállapítást nyert, hogy ezek a feljegyzések nem a takácsoktól származnak, hanem a takácscéhek már annak idején íródeákokat alkalmaztak, akik gondola­taikat, kívánságaikat és mesterségükre vonatkozó egyéb szakirodalmi és szakírói munkálatokat elvégeztek. Eb­ből arra lehet következtetni, hogy ezeknek az íródeá­koknak munkálkodásából alakult ki az ipar érdekkép­viseleti rendszere és hogy ők voltak a textil-szakírók­nak az ősei. 1813-ban, ugyanazon a napon, amikor Napóleon megnyeri a liitzi csatát, május 13-án, rendeletet adott ki, amelyben megvédi Jacquard találmányát, védelmé­­re kel és elrendeli Lyon város kormányzójánál, hogy teremtsen rendet a takácsok között. Ezek ugyanis fel­háborodva utasították vissza Jacquard korszakalkotó gépét és úgy védekeztek az újítás ellen, hogy az első gépet a város főterén elégették és Jacquardot megver­ték. Nagyon jellemző a nagy­ hadvezérre, hogy már­akkor felismerte a textilipar fontosságát és azt, hogy mit jelent a kézimunkának géppel való helyettesítése. Napóleon már akkor a francia ipar fejlesztése érdeké­ben, az angol árura magas behozatali vámot léptetett életbe. A Jacquard találmánya még ma is nagyjelentő­ségű Lyon szempontjából, mert annak köszönheti Lyon városa, hogy a selyemiparban vezető szerepet tölt be s hogy a divat irányítására döntő befolyást gyakorol. Fontosnak tartom megemlíteni már most, hogy bár Lyon a vezető szerepet főleg Jacquardnak köszönheti, a magyar selyemipar mégis elérte már Lyon niveauját. Bár Napóleonnak Jacquardot védő rendelete megjelent, a jó lyoni takácsok között a háborúskodás nem szűnt meg. Két pártra szakadtak. Megindult a vita a Jacquard-gépről. A két párt véleményét írásba fog­lalta és ezzel tulajdonképen megszületett az első tex­til szaklap, amely a selyemiparral foglalkozott. A szaksajtó tulajdonképeni megindítása szorosan összefügg a gőzgép feltalálásával. Ez a korszakalkotó találmány olyan hatással volt a textiliparra, hogy fo­kozatosan megkezdődött az ipar mechanizálása. De még ezt megelőzőleg Angliában, amikor Crompton először megkonstruálta a fél mechanikai szövőgépet, Angliá­ban ebben az időben indult meg az első szaklap, am­ely a gyapjúfonást, szövést és kikészítést tárgyalta. Ez a lap kéthavonként jelent meg. A mai értelemben vett textil szaksajtó alapját tu­lajdonképen Németország fektette le. Nagyon jellemző ez a németekre, akik, mint ismeretes, kiváló organiza­

Next