Magyar Textiltechnológusok Lapja, 1931 (12. évfolyam, 2-9. szám)
1931-01-31 / 2. szám
XII. ÉVFOLYAMt No /1 / 01/V BUDAPEST, 1931 JANUÁR 31. 1 . *•,# 2. SZÁM. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Redaktion und Administration. BUDAPEST, I. MŰEGYETEM Mechanikai Technológiai Intézet. Megjelenik évenként tízszer. Erscheint Jährlich zehnmal. Szerkesztő Redakteur: Dr. techn. SZALÓKI ZOLTÁN Egyesületi tagok a lapot a tagdíj fejében kapjék. Nem tagok részére előfizetési díj: 1 évre........................................ 10 pengő Jahresabonnement . . . lő pengő MAGYAR TEXTILTECHNOLOGUSOK LAPJA A Magyar Textiltechnologusok Egyesületének hivatalos közlönye Fachorgan des Vereines Ungarischer Textiltechnologen A SZAKSAJTÓ SZEREPE A MAGYAR TEXTILIPARBAN Felolvasta: Tábori Lajos, a Pesti Tőzsde szerkesztője Egyesületünk 1931. évi január 22-iki választmányi ülésén. Méltóságom Elnök Úr! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor előadásomat megkezdem, szükségét érzem -imák, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki Misángyi professzor úr őméltóságának, azért a lekötelező szívességéért, amellyel lehetővé tette, hogy előadásomat itt megtarthassam. Előadásom tárgyául a szaksajtó szerepét a magyar textiliparban választottam és pedig azért, mert ebben a körben élem az életemet, ez az élethivatásom. Engedtessék meg nekem, hogy előbb történelmi visszapillantást tehessek olyan eseményekre, amelyek már ismeretesek ugyan, de mégis érdekesnek tartom ezeket újból felidézni. A legrégibb írott feljegyzések textíliák készítéséről az O-testaimentumban találhatók, amely foglalkozik a szövés elméletével, a festésével és a ruhák elkészítési módjával is. A bibliának erre vonatkozó részét a magyar textilipar egyik kiválósága kutatta ki 20 évvel ezelőtt és annak idején erről írt értekezésével az egész világ érdeklődését hívta fel. Feljegyzéseket találunk a régi görög, valamint a római irodalomban is. A középkorig a textiliák gyártásáról, valamint azok értékesítéséről úgyszólván semmiféle feljegyzések nem maradtak. A középkorban, de leginkább a céhrendszer megalapításakor, Németországban maradtak erről a korról igen értékes feljegyzések. Felsorolták annak idején az egyes cikkeknek előállítási módját, amely tulajdonképen a céhek titkát képezte. De feljegyzések maradtak még szociális témákról is. Ugyanis a régi céhkönyvekben a takácsok munkaidejének korlátozásáról írásban értekeztek, majd egymás között írásban fektették le az értékesítés módját, az árszabályozást, de feljegyzéseket találunk arról is, hogy milyen védelmi intézkedéseket léptettek életbe a rablólovagok támadásainak a meghiúsítására. A wormsi takácscéh feljegyzése szerint minden végposztó után egynegyed tallért kellett lefizetni a védőrség szolgálataiért. Franciaországban a takácsoknak súlyos fejtörést okozott még az a probléma is, hogy különös remiszabályokat léptessenek életbe, mert a szekérről leesett áru annak a földbirtokosnak a tulajdonába került, akinek földjén ez megtörtént. Az akkori rossz útviszonyok miatt igen sok esetben megtörtént, hogy a vásárra induló takács kocsija széjjel esett és az áru a földbirtokos tulajdonába került. XIV. Lajos orvosolta a takácsok sérelmeit és eltörölte a földbirtokosoknak ezt a kiváltságos jogát. Ez a jog a földbirtokosokat Magyarországon is megillette, de Nagy Lajos eltörölte. A British Museum 1760-ból származó nyomdai terméket őriz, amelyet a manchesteri takácsok tagjaiknak a tájékoztatása céljából adtak ki időnként. Ez az évtized különben is gazdag volt az ipar technikai újdonságaiban. 1764-ben mutatták be a fonókeréken alapuló Jenny-gépet, 1769-ben pedig megjelent a rokkán alapuló fonógép (Water). Az előbbit Wood, az utóbbit Crompton módosította. Megállapítást nyert, hogy ezek a feljegyzések nem a takácsoktól származnak, hanem a takácscéhek már annak idején íródeákokat alkalmaztak, akik gondolataikat, kívánságaikat és mesterségükre vonatkozó egyéb szakirodalmi és szakírói munkálatokat elvégeztek. Ebből arra lehet következtetni, hogy ezeknek az íródeákoknak munkálkodásából alakult ki az ipar érdekképviseleti rendszere és hogy ők voltak a textil-szakíróknak az ősei. 1813-ban, ugyanazon a napon, amikor Napóleon megnyeri a liitzi csatát, május 13-án, rendeletet adott ki, amelyben megvédi Jacquard találmányát, védelmére kel és elrendeli Lyon város kormányzójánál, hogy teremtsen rendet a takácsok között. Ezek ugyanis felháborodva utasították vissza Jacquard korszakalkotó gépét és úgy védekeztek az újítás ellen, hogy az első gépet a város főterén elégették és Jacquardot megverték. Nagyon jellemző a nagy hadvezérre, hogy márakkor felismerte a textilipar fontosságát és azt, hogy mit jelent a kézimunkának géppel való helyettesítése. Napóleon már akkor a francia ipar fejlesztése érdekében, az angol árura magas behozatali vámot léptetett életbe. A Jacquard találmánya még ma is nagyjelentőségű Lyon szempontjából, mert annak köszönheti Lyon városa, hogy a selyemiparban vezető szerepet tölt be s hogy a divat irányítására döntő befolyást gyakorol. Fontosnak tartom megemlíteni már most, hogy bár Lyon a vezető szerepet főleg Jacquardnak köszönheti, a magyar selyemipar mégis elérte már Lyon niveauját. Bár Napóleonnak Jacquardot védő rendelete megjelent, a jó lyoni takácsok között a háborúskodás nem szűnt meg. Két pártra szakadtak. Megindult a vita a Jacquard-gépről. A két párt véleményét írásba foglalta és ezzel tulajdonképen megszületett az első textil szaklap, amely a selyemiparral foglalkozott. A szaksajtó tulajdonképeni megindítása szorosan összefügg a gőzgép feltalálásával. Ez a korszakalkotó találmány olyan hatással volt a textiliparra, hogy fokozatosan megkezdődött az ipar mechanizálása. De még ezt megelőzőleg Angliában, amikor Crompton először megkonstruálta a fél mechanikai szövőgépet, Angliában ebben az időben indult meg az első szaklap, amely a gyapjúfonást, szövést és kikészítést tárgyalta. Ez a lap kéthavonként jelent meg. A mai értelemben vett textil szaksajtó alapját tulajdonképen Németország fektette le. Nagyon jellemző ez a németekre, akik, mint ismeretes, kiváló organiza