Magyar Üveg- és Agyagujság, 1906 (6. évfolyam, 1/120-24/143. szám)

1906-01-01 / 1. (120.) szám

VI. évfolyam. Budapest, 1906. január 1­­1. (120.) szám Előfizetési ár: Negyed évre ..................... Fél évre .............................. Egész évre .......................... MEGJELENIK MINDEN HÓ l|po­la-ÉN. Főszerkesztő : Felelős írerkesztő : ZSOLNAY MIKLÓS . ILLÉS­ JÓZSEf ykudi * megrendeléseknél árengedmény. Magyar Üveg- és Agyagújság IAA­A A n l"iun/l An a n.... ---------­/CV'3 (MAGYAR ÜVEG- ÉS AGYAGIPAR) A MAGYARORSZÁGI ÜVEG-, AGYAG-, PORCZELLÁN- ÉS KERÁMIA-IPAR SZAKKÖZLÖNYE. A MÁRVÁNY-, KŐ- ÉS TÉGLAIPAR MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ SZAKLAP AZ ÜVEG- ÉS PORCZELLÁNKERESKEDŐK ÉS ÜV^E&Ello^RSZ. EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAI -------------------------—------------------------- //ts / b\ i \ ÓA KESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: ipest, VII., Kerepesi­ ut 54. sz. 4 korona 8 16 Tisztelettel kérjük azokat az előfizetőket, akiknek előfizetésük dec­ember hó végével lejárt, hogy a zavartalan szétküldés érdekében az előfize­tés megújítása dolgában sürgősen intézkedni szíves­kedjenek. Helybeli előfizetőknek előfizetési nyugtát kézbesít a kiadóhivatal. Táblaüveg. Lapunk mai számának hírrovatában adjuk közre azt a megbízható kézből eredő értesülé­sünket, hogy 1906. január elsejével az osztrák táblaüveggyárosok Budapesten, a magyar főváros­ban létesítenek központi irodát. A­ hazai tábla­­ü­vegkereskedőket sok mindenféle vonatkozásban igen közelről fogja érdekelni ez a feltűnést keltő hír és annak idején, talán már lapunk legköze­lebbi számában az erre vonatkozó kommentárral és bővebb értesítéssel nem is fogunk késni. Ezúttal­­ennek a hírnek egy másik vonat­kozását fogjuk szóvá tenni, mely fontosságát illetőleg megérdemli a hazai üvegiparral foglal­kozók teljes figyelmét. Amikor évekkel ezelőtt az osztrák tábla­üveggyárosok karteljének még hire-hamva sem volt és így nem egyesülve, hanem külön-külön ostromolták meg a magyar táblaüvegkereskedel­­met, a magyar táblaüveggyártás nemcsak hogy állta a versenyt, hanem erős fejlődésnek indult. A hazai kereskedőknek még minőség tekinteté­ben sem volt okuk mellőzni a hazai gyártmányt, ár dolgában pedig az osztrák gyárak külön­­külön nem kellemetlenkedtek a magyar gyáro­soknak. Ámde a kartel létesülésével egyszeriben meg­változtak a viszonyok. A szoros kapcsolatban álló osztrákok egységes árakat állapítottak meg, még­pedig olyanokat, hogy azokkal a még min­­dig gyenge lábon álló hazaiak versenyezni csak romlásuk árán voltak képesek. A nagy verseny­ben, illetve az egységesen megállapított kartel­­árak ugyan tetemes veszteséget okoztak az osz­trák gyáraknak is, a különbség csak az volt, hogy a már évtizedek óta jól fundált osztrákok a sleiderozásnak ezt az egy-két évi tartamát bőségesen bírták, amire a hazai gyárak kép­teleneknek bizonyultak. Így történt, hogy ma már hazai táblaüveg­gyártásról jóformán komolyan beszélni sem lehet, noha a viszonyok a táblaüveg-árakra vonatkozó­lag azóta tetemesen javultak, amennyiben honi verseny híjján a kartel ma olyan árakat állapí­tott meg, amilyen neki tetszik. Hogy milyen kiválóan jól prosperáló üzlet a táblaüveg, különösen Magyarországon, legin­kább kitűnik abból, hogy immár az osztrák gyárosok érdemesnek találták itt Budapesten egy központi irodának a létesítését. A hazai üveggyárosok, akik az öblösüveg és palac­k­­gyártás terén elég sikeresen versenyeznek az osztrák iparral itthon, sőt a külföldön is, nem-e látják elérkezettnek az időt arra nézve, hogy a táblaü­veggyártást is meghonosítsák? Az a szívósság, kitartás, hozzáértés és keres­kedelmi szellem, amit a hazai üveggyárak körül alkalmunk van tapasztalni, győzné már a tábla­üveggyártást és az ezzel járó osztrák versenyt. Csak hozzá kell látni, de minél előbb. A magyarországi porczellánföldek. Irta: Petrik Lajos. (Folytatás.) Azt hiszem, hogy a felsorolt közleményeimben eléggé kimerí­tően ismertettem a fontosabb, eddig feltárt hazai porczellánföldeinket és egyúttal arra is utaltam, hogy mily módon volnának ezek értékesíthetők. A könyvtárak­ban heverő munkálataimat úgy látszik azóta elfelejtették, mert csak azzal magyarázhatom, hogy, mint a központi agyagipari műhely volt vezetője, azt az utasítást kap­tam, hogy a porczellángyártásra szolgáló nyersanyagokat gyűjtsem össze, vizsgáljam meg és azokból mindenféle porczellánkeveréket állítsak elő s a jónak bizonyultakból legalább néhány tuc­at mindenféle használati edényt készítsek. Fazekas-Ipar­­czimü mellékletünket a 4. oldalon találja az olvasó.

Next