Magyar Üveg- és Agyagujság, 1910 (10. évfolyam, 1/215-24/238. szám)

1910-01-01 / 1. (215.) szám

külföldi agyagipar jelentősebb eseményeinek minden eseményét. Hasonló érdeklődéssel figyeltünk üvegipari életünkben történő minden változást, s nem szűntünk meg az egyesület életét figyelemmel kísérni. Nagy agitácziót fejtettünk ki, hogy az üvegbiztosítás, valamint a nyílt piacokon és vásárcsarnokokban történő eladások ügye érdekeinknek megfelelően szabályoztassanak. A legnagyobb fontosságú volt azonban a selejtakció körül folytatott nagy agitáczió, — amelyet tudvalevőleg az agilis tóvárosi Fischer Emil vezetett és vetett felszínre — s amely lapunk révén az egész ország érdekeltségét sorompóba állította. — Még egy fontos mozzanat volt e lap életében, hogy még ez évben a fazekas ipart is felvette működési körébe, sőt annak azóta és ma is külön rovatot és nagy figyelmet szentel. A harmadik esztendőben a lap czíme különböző személyi és tárgyi okok folytán Magyar Üveg- és Agyagújság lett, amely változás természetesen a legtávolabbról sem érintette a lap programmját s eddigi magatartását. A selejtakczió ebben az évben került eldöntésre a híres karlsbadi gyűlésen, amelynek előkészítésében Haiti Tivadar és Fischer Emil mellett mi is tevékeny részt vettünk s amelyről — a dolog elsőrendű fontosságára való tekintettel — lapunk bő és kimerítő tudósítást hozott. Hasonlóképen szorgalmaztuk az üvegbiztosítás tető alá jutását is s megelégedéssel köszöntöttük az egyesületnek a Mannheimi biztosító társasággal tíz évre kötött szerződését, amely az üvegbiztosítást a szakma érdekeinek megfelelően szabályozta. Másrészről lankadatlan buzgalommal dolgoztunk az agyagipari rész színvonalának emelésén, amelynek bizonyítékául elég, ha megemlítjük, hogy hónapokon át dr. Wartha Vincze elismert elsőrendű, szakavatott tollából a külföldi és magyar agyag-, fayence- és kőedényipar fejlődéséről írt czikkeit hoztuk lapunk hasábjain. A negyedik évfolyamot a házalás megszorítása, szabályozása érdekében indított mozgalmunk vezeti be. Nyílt levélben, majd küldöttségileg is Rudnay Bélához, az akkori főkapitányhoz fordultunk ez ügyben, s nem a mi buzgó agitálásunkon múllott, hogy e kérdésnek a főkapitány által történt és közmegelégedést kiváltó rendezése a belügyminiszter által nem hagyatott jóvá. — Megpendítettük egyebek között fóvárosi Fischer Emil ötletéből egy állandó üvegipari mintaraktár létesítését is, amelynek fontosságát és szervezetének megalapozását hosszú időn keresztül ismertettük. — Hasonlóképen mi pendítettük meg a „Szakírók Egyesületeinek eszméjét is, amely azóta kezdeményezésünk alapján meg is alakult. A legjelentősebb mozzanat azonban ama ténykedésünk volt, hogy lehetővé tettük az első magyar népszerű fazekasmunka, Örley János „Útmutató fazekasok és kályhások részére“ czímű könyvének megjelenését, s mint a tapasztalat mutatta, a saját kiadásunkban megjelent munka valóban hézagpótló volt a fazekas szakmában. E szüntelen munka közepette érkeztünk el 1905. márcziusában lapunk fennállásának 5-ik évfordulójához, mely alkalommal az egész szakma részéről igaz szerencsekivánatokkal és elismeréssel halmoztattunk el. Mintegy feleletül ezekre a kitüntetésekre, nem szűnő szeretettel és lelkiismeretes munkával igyekeztünk a szakma ügyeinek továbbra is hasznára lenni, s míg egyrészről mozgalmat indítottunk karöltve az egyesület vezetőségével az egyesület saját helyiségének felállítására, másrészről kimerítő czikkekben foglalkoztunk a tisztességtelen verseny ügyéről, majd az üveges segédek sztrákja alkalmából a munkaadók és alkalmazottaik közötti viszony rendezéséről, az egyesületi közgyűlés és a kongresszus előkészítéséről stb. Agyagipari czikkekről és azoknak jelentőségéről pedig nemcsak a szakkörök, hanem a nagy napisajtó ismételten foglalkozott. Az 1906-os esztendő a lap életében két lényeges változást jelent: az egyik, hogy tóvárosi Fischer Emil egy ideig a lap felelős szerkesztője lett Illés József szerkesztő mellett, a másik pedig az, hogy az év vége felé lapunk körülbelül másfél évig megszűnt az egyesületnek hivatalos lapja lenni. Nem akarjuk most a múltnak egy és más ezzel összefüggő eseményeit bolygatni, mert azóta már úgyis elintézést nyertek. A „Fazekas Ipar“ rovatunk 1907-ben már annyira megizmosodott, hogy közleményei, de különösen „Népszerű fazekas-czikkei“ úgyszólván közszükségletet pótolnak. Nemkülönben közérdekkel bírtak az osztrák táblaüvegkartel felbomlása és annak kapcsán a magyar szakkörök állásfoglalása körül itt és a napisajtó által is leközölt czikkeink is. Másrészről azonban minden számunkban bőven foglalkoztunk szakczikkeken kívül az akkor még czéljatévesztett egyesületi vezetéssel, s ebbeli folytonos agitácziónk nem kis mértékben járult hozzá az egyesület elkövetkezett újjászervezéséhez és megerősödéséhez. Ebben az évben gyászos csapás ért bennünket: a lapnak alapítója, sok éven át kiadója és munkatársa Tóth Ignácz váratlanul elhunyt. Benne a szakmának, de főleg lapunknak egy érdemes munkatársát vesztettük el, — de a gyászból az egyesületet is megillette egy rész, mert hiszen az elhunyt ennek is egyik alapítója volt. Az iránta érzett igaz kegyelet és hálának csak egy kis részét róttuk le, midőn síremlékére lapunk gyűjtést indított s azt az 1909. év folyamán szép ünnepség keretében fel is állította. Az 1908. év óta lapunk újból mint az egyesület hivatalos lapja szerepel. Erre az együttműködésre annál nagyobb szükség volt, mert ebben az évben zajlott le a nagyfontosságu porczellán-selejtáru-mozgalom, mely szintén fontos működése volt e lapnak. Természetes, hogy mi ezt az egész ügyet, az osztrák gyárosok szószegését, a magyar és osztrák kereskedők együttes mozgalmát a legutolsó fázisig a legnagyobb részletességgel ismertettük, de amellett olvasóinkat az ipari események aktualitásán kívül minden üveg- és agyaipari szakdolgokról is állandóan a legelső szaktekintélyek tollából informáltuk. Az 1909. év történetéből csak azt a változást akarjuk kiemelni, amely a lap szerkesztésében állott elő az által, hogy a lap felelős szerkesztője Roóz Rezső lett, míg főszerkesztők továbbra is Zsolnay Miklós és Illés József maradtak. Az új szerkesztő — régi ismert munkája a napisajtónak — továbbra is abban a szellemben fogja a lapot vezetni, amelyet mint programmot a lap alapítói annak tűztek ki maguk elé: az üveg- és porczellánkereskedelem jóvolta, felvirágzása és gyarapodásáért való szüntelen küzdelem, a legális kereskedőosztály és az üveg-agyagipar érdekeinek szigorú megvédése. Még csak lapunknak eddigi munkatársait s mindazoknak neveit óhajtom felsorolni, akik közleményekkel gazdagították a lapot tízesztendős fennállása óta abban a sorrendben, amelyben e czikkek megjelentek. Dr. Moskovicz István, Görög István, Róna Lajos, fóvárosi Fischer Emil, Kollár Gyula, Singer József.