Magyar Vaskereskedő, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

MAGYAR VAStáSKEDO A MAGYARORSZÁGI VASKERESKEDŐK, A VAS-, ■MÍ.ÁGITÁSI IPAR ÉRDEKEIT FELÖLELŐ SZAKLAP. ........................ ■ A MAGYAR VASKERESKEDŐK ORSZ. MEGJELENIK MINDEN VASÁU.XAP. ii riuiueteti a r : Negyedévre 4 kor. | Félévre $ kor. | Egész évre «------t-:»vre« s/.ám ár» 30 * ■¡ ^G$S EGYESÜLETÉNEK hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1­0­apest, V. ker., Váczi-körut 80. szám, I. emelet. TELEFON-SZAB?: 318. n? -y ^ tftjELŐS SZERKESZT^ 1 ,, , - 1 IUD­ÁKMilN. III. évfolyam. ^ ^ Budapest, 1903. január 4. KIADJA : lj . A SZERVESZTŐSÉG. Utalva lapunk más helyén közölt előfizetési felhívá­sunkra, tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy az előfizetési díjakat beküldeni kegyeskedjenek. Amennyiben pedig a lapra nem kívánnak előfizetni, úgy tessék jelen lap­számunkat ugyanazon borítékban visszaküldeni iparfejlesztés és kivitel. Az állam­hatalom nálunk az iparfejlesztést fontos kérdésnek tartja és semmi kétség nem férhet ahhoz sem, hogy jelenlegi kormányunkban sem hiányzik ez irányban a jóakarat. Hazai termék szállítását kötik ki minden nyilvános szállításnál, új iparvállalatoknak állami segélyt, adómentességet és egyéb kedvezményeket enge­délyeznek ; az államhatalom jóakaratának csalhatatlan jele a beruházási programm is. Ha ennek daczára ipa­runk nem tud fejlődni, nem alakulnak kellő számban új vállalatok és a fennállók is nehéz küzdelmet foly­tatnak a létért, annak okát első­sorban abban kell keresni, hogy iparunk azon fölöslegét, a­melyet nem emészt meg a belföldi fogyasztás, nem tudja kielégítő föltételek mellett a világpiac­ra vinni, szóval nincs igazi kivitelünk, a­mely nélkül lendületnek induló, erőteljes ipar nem is képzelhető. És épen ez volna a tér, a­hol az államhatalom befolyása hasznosan érvényesülhetne az iparfejlesztés érdekében. Az állam az ő hatalmas eszközeivel sokkal többet tehet, mint a legc­éltudato­­sabb társadalmi mozgalom vagy az egyes ipari ténye­zők még olyan áldozatkész és ernyedetlen törekvése, a­melylyel külföldi piaczok meghódítására indulnak Az egyes ember nem tehet állandó vevőkörre szert idegen földön, ha a más állambeli versenytársa kedvezőbb körülmények között szállíthat oda; erőlködése, szárny­­próbálgatása, áldozattal megszerzett egyes megrende­lései sohasem emelkedhetnek a kísérlet színvonala fölé, ha bénító hátrányok akadályozzák versenyképességét, természetesen olyan hátrányokat értve, a­melyeknek elhárítása a magánember hatáskörén kívül esik. Ilyen kivitelünket bénító akadályszámba mehetnek szállítási­g a vasipart érdeklő djjásstételeink, a­melyeknek csak j­ó példáját akarjuk e helyen idézni. A hozzánk legközelebb fekvő Németország, a világpiac­on legerősebb versenytársunk óriási előnyben van e tekintetben velünk szemben, mert az ottani vas­utak a kivitelre olyan olcsó díjtételeket szabtak, hogy már a szállítási díj maga kiegyenlíthetetlen különbsége­­ket teremt a német verseny javára. Így például Rati­­borból Hamburgba 764 kilométer távolságnál 98 márka a díjtétel vagyononként, a­mi a pénzünkre átszámítva tehát 1lő filér 100 kgonként, a­mivel szemben Salgó­tarjánból Fiuméba 722 kilométer távolságnál mi 160 fillér, Német-Bogsánról Fiuméba 878 kilométer távol­ságnál 190 fillér és Krompachról Fiuméba 924 kilomé­ter távolságnál 210 fillér fuvart fizetünk. A német tarifa arányában Salgótarjánból csupán 109 fillérnek, Német- Bogsánról 182 fillérnek, Krompachról 189 fillérnek sza­badna a díjtételnek lennie Fiuméba, az egyetlen magyar kikötő­városba. Ezek szerint egy 51, 58, illetőleg 71 filléres viszonylagos és egy 45, 75, illetve 95 filléres abszolút fuvarkülönbözet mutatkozik, a­melylyel a Fiumén keresztül exportált magyar vas szükségképen drágább a németnél egészen egyenlő termelési viszo­nyokat feltételezve. A kivitelnek ezen a szárazföldi útvonalakon való hathatós támogatásával arányban áll a német hajózási vállalatok áldozatkészsége is; egyik a másikat kiegészíti az exportot föllendítő díjtételek megalkotásával és így aztán megérthető az a furcsának látszó körülmény, hogy a német vasipar még a természet szerint, földrajzi fek­vésüknél fogva reánk utalt külföldi piac­okon, a Keleten is sikerrel versenyezhet velünk, a távolabbi tengeren túli vidékekről pedig egészen kizár bennünket. Íme Rati­­borból Hamburgon át a Levante kikötőibe a német vas a mi pénzünk szerint 270 fillér fuvart fizet méter­mázsánként, a­mivel szemben Fiumén át Salgótarjánból a fuvar a Levante tengermellékére 430 fillért, Német- Bogsánról 464 fillért és Krompachról 480 fillért leszen ugyancsak 100 kg.-onként és ezen rémesen drága téte­lekből csak nagyon is nagy kötéseknél lehet csekélyke engedményeket elérni, pedig hát az említett három Felhívás: rfffS EUINORIZYZ

Next