Magyar Vaskereskedő, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
MAGYAR VAStáSKEDO A MAGYARORSZÁGI VASKERESKEDŐK, A VAS-, ■MÍ.ÁGITÁSI IPAR ÉRDEKEIT FELÖLELŐ SZAKLAP. ........................ ■ A MAGYAR VASKERESKEDŐK ORSZ. MEGJELENIK MINDEN VASÁU.XAP. ii riuiueteti a r : Negyedévre 4 kor. | Félévre $ kor. | Egész évre «------t-:»vre« s/.ám ár» 30 * ■¡ ^G$S EGYESÜLETÉNEK hivatalos közlönye. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 10apest, V. ker., Váczi-körut 80. szám, I. emelet. TELEFON-SZAB?: 318. n? -y ^ tftjELŐS SZERKESZT^ 1 ,, , - 1 IUDÁKMilN. III. évfolyam. ^ ^ Budapest, 1903. január 4. KIADJA : lj . A SZERVESZTŐSÉG. Utalva lapunk más helyén közölt előfizetési felhívásunkra, tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy az előfizetési díjakat beküldeni kegyeskedjenek. Amennyiben pedig a lapra nem kívánnak előfizetni, úgy tessék jelen lapszámunkat ugyanazon borítékban visszaküldeni iparfejlesztés és kivitel. Az államhatalom nálunk az iparfejlesztést fontos kérdésnek tartja és semmi kétség nem férhet ahhoz sem, hogy jelenlegi kormányunkban sem hiányzik ez irányban a jóakarat. Hazai termék szállítását kötik ki minden nyilvános szállításnál, új iparvállalatoknak állami segélyt, adómentességet és egyéb kedvezményeket engedélyeznek ; az államhatalom jóakaratának csalhatatlan jele a beruházási programm is. Ha ennek daczára iparunk nem tud fejlődni, nem alakulnak kellő számban új vállalatok és a fennállók is nehéz küzdelmet folytatnak a létért, annak okát elsősorban abban kell keresni, hogy iparunk azon fölöslegét, amelyet nem emészt meg a belföldi fogyasztás, nem tudja kielégítő föltételek mellett a világpiacra vinni, szóval nincs igazi kivitelünk, amely nélkül lendületnek induló, erőteljes ipar nem is képzelhető. És épen ez volna a tér, ahol az államhatalom befolyása hasznosan érvényesülhetne az iparfejlesztés érdekében. Az állam az ő hatalmas eszközeivel sokkal többet tehet, mint a legcéltudatosabb társadalmi mozgalom vagy az egyes ipari tényezők még olyan áldozatkész és ernyedetlen törekvése, amelylyel külföldi piaczok meghódítására indulnak Az egyes ember nem tehet állandó vevőkörre szert idegen földön, ha a más állambeli versenytársa kedvezőbb körülmények között szállíthat oda; erőlködése, szárnypróbálgatása, áldozattal megszerzett egyes megrendelései sohasem emelkedhetnek a kísérlet színvonala fölé, ha bénító hátrányok akadályozzák versenyképességét, természetesen olyan hátrányokat értve, amelyeknek elhárítása a magánember hatáskörén kívül esik. Ilyen kivitelünket bénító akadályszámba mehetnek szállításig a vasipart érdeklő djjásstételeink, amelyeknek csak jó példáját akarjuk e helyen idézni. A hozzánk legközelebb fekvő Németország, a világpiacon legerősebb versenytársunk óriási előnyben van e tekintetben velünk szemben, mert az ottani vasutak a kivitelre olyan olcsó díjtételeket szabtak, hogy már a szállítási díj maga kiegyenlíthetetlen különbségeket teremt a német verseny javára. Így például Ratiborból Hamburgba 764 kilométer távolságnál 98 márka a díjtétel vagyononként, ami a pénzünkre átszámítva tehát 1lő filér 100 kgonként, amivel szemben Salgótarjánból Fiuméba 722 kilométer távolságnál mi 160 fillér, Német-Bogsánról Fiuméba 878 kilométer távolságnál 190 fillér és Krompachról Fiuméba 924 kilométer távolságnál 210 fillér fuvart fizetünk. A német tarifa arányában Salgótarjánból csupán 109 fillérnek, Német- Bogsánról 182 fillérnek, Krompachról 189 fillérnek szabadna a díjtételnek lennie Fiuméba, az egyetlen magyar kikötővárosba. Ezek szerint egy 51, 58, illetőleg 71 filléres viszonylagos és egy 45, 75, illetve 95 filléres abszolút fuvarkülönbözet mutatkozik, amelylyel a Fiumén keresztül exportált magyar vas szükségképen drágább a németnél egészen egyenlő termelési viszonyokat feltételezve. A kivitelnek ezen a szárazföldi útvonalakon való hathatós támogatásával arányban áll a német hajózási vállalatok áldozatkészsége is; egyik a másikat kiegészíti az exportot föllendítő díjtételek megalkotásával és így aztán megérthető az a furcsának látszó körülmény, hogy a német vasipar még a természet szerint, földrajzi fekvésüknél fogva reánk utalt külföldi piacokon, a Keleten is sikerrel versenyezhet velünk, a távolabbi tengeren túli vidékekről pedig egészen kizár bennünket. Íme Ratiborból Hamburgon át a Levante kikötőibe a német vas a mi pénzünk szerint 270 fillér fuvart fizet métermázsánként, amivel szemben Fiumén át Salgótarjánból a fuvar a Levante tengermellékére 430 fillért, Német- Bogsánról 464 fillért és Krompachról 480 fillért leszen ugyancsak 100 kg.-onként és ezen rémesen drága tételekből csak nagyon is nagy kötéseknél lehet csekélyke engedményeket elérni, pedig hát az említett három Felhívás: rfffS EUINORIZYZ