Magyar Vaskereskedő, 1903 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-04 / 1. szám

MAGYAR VAStaSKEDO A MAGYARORSZÁGI VASKERESKEDŐK, A VAS-, ■MÍ.ÁGITÁSI IPAR ÉRDEKEIT FELÖLELŐ SZAKLAP. A MAGYAR VASKERESKEDŐK ORSZ, ........................ ■ ^G$S EGYBSÜLETENEK hivatalos közlönye. MEGJELENIK MINDEN VASÁU.XAP. ii n? -y ^ tftíELŐS SZERKESZT^ 1 ,, , - 1 IUÖ ÁKMilN. KIADJA : lj . A SZEUUEHZTŐHÉG. riuiueteti a r : Negyedévre 4 kor. | Félévre $ kor. | Egész évre «------t-:»vve« s/.ám ár» 30 * ■> Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1 0 apest, V. kér., Váezi-körut 80. szám, I. emelet. TELEFON-SZAB?: 318. III. évfolyam. ^ ^ Budapest, 1903. január 4. Felhívás. rfffS Utalva lapunk más helyén közölt előfizetési felhívá­sunkra, ticztelettel kérjük olvasóinkat, hogy az előfizetési dijakat beküldeni kegyeskedjenek. Amennyiben pedig a lapra nem kívánnak előfizetni, úgy tessék jelen lap­számunkat ugyanazon borítékban visszaküldeni EUfNÖRIZYZ Iparfejlesztés és kivitel. Az állanihatalom nálunk az iparfejlesztést fontos kérdésnek tartja és semmi kétség nem férhet ahhoz sem, hogy jelenlegi kormányunkban sem hiányzik ez irányban a jóakarat. Hazai termék szállítását kötik ki minden nyilvános szállításnál, uj iparvállalatoknak állami segélyt, adómentességet és egyéb kedvezményeket enge­délyeznek ; az államhatalom jóakaratának csalhatatlan jele a beruházási programm is. Ha ennek daezára ipa­runk nem tud fejlődni, nem alakulnak kellő számban uj vállalatok és a fönnállók is nehéz küzdelmet foly­tatnak a létért, annak okát első sorban abban kell keresni, hogy iparunk azon fölöslegét, a melyet nem emészt meg a belföldi fogyasztás, nem tudja kielégítő föltételek mellett a világpiaczra vinni, szóval nincs igazi kivitelünk, a mely nélkül lendületnek induló, erőteljes ipar nem is képzelhető. És épen ez volna a tér, a hol az államhatalom befolyása hasznosan érvényesülhetne az iparfejlesztés érdekében. Az állam az ő hatalmas eszközeivel sokkal többet tehet, mint a legczéltudato- sabb társadalmi mozgalom vagy az egyes ipari ténye­zők még olyan áldozatkész és ernyedetlen törekvése, a melylyel külföldi piaczok meghódítására indulnak Az egyes ember nem tehet állandó vevőkörre szert idegen földön, ha a más állambeli versenytársa kedvezőbb körülmények között szállíthat oda; erőlködése, szárny- próbálgatása, áldozattal megszerzett egyes megrende­lései sohasem emelkedhetnek a kísérlet színvonala fölé, ha bénító hátrányok akadályozzák versenyképességét; természetesen olyan hátrányokat értve, a melyeknek elhárítása a magánember hatáskörén kívül esik. Ilyen kivitelünket bénító akadályszámba mehetnek szállítási y a vasipart érdeklő [jjüijiételeink. a melyeknek csak| ^példáját akarjuk e helyen idézni* A hozzánk legközelebb fekvő Németország, a világpiaczon legerősebb versenytársunk óriási előnyben van e tekintetben velünk szemben, mert az ottani vas­utak a kivitelre olyan olcsó díjtételeket szabtak, hogy már a szállítási dij maga kiegyenlithetetlen külömbsége- ket teremt a német verseny javára; Így például Rati- borból Hamburgba 764 kilométer távolságnál 98 márka a díjtétel vaggononként, a mi a pénzünkre átszámítva tehát llő fdlér 100 kgonként, a mivel szemben Salgó­tarjánból Fiúméba 722 kilométer távolságnál mi 160 fillér, Német-Bogsánról Fiúméba 878 kilométer távol­ságnál 190 fillér és Krompachról Fiúméba 924 kilomé­ter távolságnál 210 fillér fuvart fizetünk. A német tarifa arányában Salgótarjánból csupán 109 fillérnek, Német- Bogsánról 182 fillérnek, Krompachról 189 fillérnek sza­badna a díjtételnek lennie Fiúméba, az egyetlen magyar kikötő városba. Ezek szerint egy 51, 58, illetőleg 71 filléres viszonylagos és egy 45, 75, illetve 95 filléres abszolút fuvarkülömbözet mutatkozik, a melylyel a Fiúmén keresztül exportált magyar vas szükségképen drágább a németnél egészen egyenlő termelési viszo­nyokat föltételezve. A kivitelnek ezen a szárazföldi útvonalakon való hathatós támogatásával arányban áll a német hajózási vállalatok áldozatkészsége is; egyik a másikat kiegészíti az exportot föllenditö díjtételek megalkotásával és igy aztán megérthető az a furcsának látszó körülmény, hogy a német vasipar még a természet szerint, földrajzi fek­vésüknél fogva reánk utalt külföldi piaczokon, a Keleten is sikerrel versenyezhet velünk, a távolabbi tengeren túli vidékekről pedig egészen kizár bennünket. íme Rati- borból Hamburgon át a Levante kikötőibe a német vas a mi pénzünk szerint 270 fillér fuvart fizet méter­mázsánként, a mivel szemben Fiúmén át Salgótarjánból a fuvar a Levante tengermellékére 430 fillért, Német- Bogsánról 464 fillért és Krompachról 480 fillért leszen ugyancsak 100 kg.-onként és ezen rémesen drága téte­lekből esak nagyon is nagy kötéseknél lehet csekélyke engedményeket elérni, pedig hát az említett három

Next

/
Thumbnails
Contents