Malomujság, 1938 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

1938. január 1. MALOMÚJSÁG 3. NYÍLT levél Nagy Mihály mérnök, malomtulajdonos urnák. Alap Ivartársam súlyos követ dobott a sima tükrír tóba, ne csodálkozzék hát rajta, hogy a víz felülete erős gyűrűződést mutat. Sokkal jogosabbnak látszik a mi csodálkozásunk, ha most egyoldalú pa­rancsszóval akarja a további gyűrűk hullámképződését megszüntetni. Helytelennek és károsnak tartom, hogy a nagyjelentőségű elvi vita sze­mélyes vonatkozásokat kapott, de még ez a körülmény sem indokolja, hogy Ön egyoldalúan lezárja a vitát, mint végleg­ eldöntötték. Ez a vita­­még nincs eldöntve és szerény véleményem szerint olyan irányban, ahogy azt kartársam megkísérli, soha nem is lehet eldöntve, mert az igazság a másik oldalon van. Két súlyos ellentmondásra kell itt rámutatnom. Az első, hogy Ön mér­nök-ember létére, aki az exakt tudomá­nyok emlőin nőtt fel, konkrét adatok és érvek helyett, amelyek pörölycsapá­sokként zúznák össze az ellentétes ál­lításokat, újból csak megismétli felál­lított tantételét, amelynek beígért bi­zonyítása helyett hivatkozik egyetlen olyan tünetre, amelynek beállítása sem helyes, de ettől eltekintve is csak a kérdéskomplexu­mak egyetlen kis rész­letére mutat rá. Ne tessék tehát el­zárkózni az adatok és érvek elől, ha­nem ellenkezőleg, gyűjtse össze azokat mind egy szálig és egyenként cáfoljon rá valamennyire. Akkor, de csakis ak­kor igazolta be megismételt állításának helyességét. A másik súlyos ellentmondás, hogy bár elzárkózik az elindított vita foly­tatása elől, mégis zászlót akar bontani és a kis vámmolnárok külön érdekeit a nagyokéval szemben egyelőre isme­retien módon megvédelmezni. Meg va­gyok győződve róla, hogy kartársam szentül hisz az igazságban, de a zászló­­bontás igazolására ez még nem elég. Ennek az igazságnak köztudatbavitelé­hez a meggyőzés eszközeire is szükség van, ezek a »harci« eszközök pedig csak a nagy nyilvánosság előtt való megvita­tás hevében edződ­hetők ki elég kemé­nyekké és élesekké, hogy a közjó szol­gálatában felhasználhatók legyenek. Azt mondja kartársam, hogy a fel­vetett kérdésnek, a kis- és nagyobb mal­mok között fennálló érdekellentétnek lényegét nem látom helyesen, mert a dolgokat nagymalm­os­ szemmel nézem. Hát mindenekelőtt azt kérdem, me­lyek azok a malmok, amelyek a kiseb­bek és a nagyobbak kategóriájába so­­rolandók ? Mert ennek a kérdésnek megnyugtató szabályozóm nélkül egy lépést sem mehetünk előre. Nagyapám is, apám is molnárok vol­tak egész életükben, még­pedig tipiku­san kismolnárok. Míg nagyapám még alulcsapó vízikerékkel dolgozott, apám a 80-as évek elején gőzüzemre rendez­kedett be, de annak dacára, hogy ugyanezen évben tudtommal Somogy­ban elsőnek hengerszéket állított be malmába, a síkszitáig nem jutott el. Amikor nekem 1913-ban negyven éves molnárkodás után átadta malmát, biz’ az csak ötjáratú kotyogó volt. Ekkor, ugyancsak mondhatnám, elsőként So­mogyban, a cser­re való áttérés szán­dékával, kétemeletes modern épületbe telepítettem át a malmot és így let­tem »nagymalmos«. De kérdem kartársamtól, van-e oly­an malom az országban, amelyet apáról­­fiúra szállva, nem javítottak, nagyob­­bítottak volna, amint a viszonyok, a kereset, vagy a hitel útján szerzett lehetőség ezt megengedték. Meddig kis­malom hát a malom s mikor válik nagymalommá ? Szerény véleményem szerint a banktőkével, részvénytársasági alapon, tehát személytelenül létesített malomvállalatokat figyelmen kív­ül hagy­va, a magánkézen vagy családi keze­lésijén levő, apáról-fiúra szálló külön­böző teljesítőképességű vidéki malmok között nehéz volna megállapítani a ha­tárt, amelyen innen kismalom, túl nagy­malom a kérdéses telep, mert hiszen vámőrléssel mindegyik egyformán fog­lalkozik. A végzett őrlés mikéntje ugyancsak nem szabhat határt. Az 1900-as évek elején —" jól emlékszem rá — volt még olyan község környékünkön, amelynek lakossága nem őröltetett »szitára«, ha­nem csak a francia köveken »paraszt­ra«. A 21-eseken való simaőrlést fel­váltotta a félmagas őrlés és ma már az a malom, amelynek meghajtóereje a daráskövön kívül két-három akármilyen kicsi hengerjáratot elbír, már töreti a búzát és tisztítja a darát. Csak nem akarjuk hát a két kategóriát annak alapján megkülönböztetni, hány törető és kiőrlő járattal dolgozik? Vagy talán az orthodox jelentős malom képezze az egyik kategóriát és a cseremalom a másikat? Kartársam mostani cikkéből ilyenfajta szándékot lehet kiolvasni. Pedig ez a választó­víz ugyancsak alkalmatlannak fog bi­zonyulni. Vannak vidékek, ahol a cserét állí­tólag nem lehet bevezetni, mert az őrlő felek ragaszkodnak saját gaboná­juk megőrléséhez, így ismerek a Jász­ságban olyan malmot, amelyik évente 700 vágón vámőrlést végez kizárólag felöntéses alapon. Sorozzuk tehát ezt a kismalmok kategóriájába? Viszont a pár héttel ezelőtt Kaposváron megtar­tott megyei gyűlésen, ahol kb. 50 kis­molnár panaszolta el a 8 órás munka­idővel kapcsolatos sérelmeit és aggodal­mait, felállott az egyik igazán vérbeli kismolnár és előadta, hogy fél évvel ez­előtt nekidarálta magát és bevezette a csereőrlést. Az első időkben nem ment könnyen, de ma már ott tart, hogy aki ш ш KALMAN Rober-rend­szerű MEDIC­AGO TRIUMPHATOR egyetemes őrlő-és zúzógép magtisztító- és osztályozógép és az összes malomszükségleti cikkek előnyös beszerzési forrása­ . щ ' 9­9 műszaki- és gépkereskedő «ЛАМАМ JÓZSEF SSraiStISS&EL.--

Next