Molnárok Lapja, 1904 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1904-01-02 / 1. szám
10 Ez utóbbi államokban olyan magas a lisztvám, hogy csak kitűnő minőségű magyar liszt bírja meg. Amerikában a földrajzi fekvésből kifolyólag nagy hátrányban vagyunk, mindamellett a brazíliai piacot, legalább részben, sikerült a mai napig megtartanunk. Ez a tény a mellett szól, hogy ha ,megfelelő összeköttetésünk volna a többi délamerikai, a középamerikai Államokkal és a nyugatindiai szigetekkel, még más piaczokat is szerezhetnénk. Most, hogy az Ausztro- Amerikána trieszt - középamerikai járatait berendezte, mentek is már szórványosan próbakezde menyek, de Közép-Amerikába porsze nem számíthatunk rá, hogy ez az osztrák vállalat különösebben támogassa a magyar lisztkivitelt. A magyar önálló összeköttetésről eddig, sajnos, szó sem esett. Kelet-Ázsiában, ahová az Unió immár több ■mint két millió méter mázsa lisztet exportál, szintén nincs kivitelünk, mert ide is tudvalevőleg osztrák vállalat közlekedik, amely horribilis fuvardíjakat szed. Ugyanez tartja fenn a Dél-Afrikával való összeköttetést. E piacra is több mint félmillió métermázsát exportálnak már az amerikaiak, mi úgyszólván semmit. Pedig Dél- Afrika fogyasztása évről-évre emelkedik. Még egy fontos piacról hiányoztunk: Ausztráliából, ide közvetlen összeköttetésünk egyáltalában nem lévén. Igaz, hogy az ausztráliai kontinens rendszerint maga is exportálni szokott, tavaly azonban a rosz termés folytán importra szorult. Az Unió malong-ipara sietett ott az előző évi 40.000 métermázsával szembeni félmillió métermázsát elhelyezni. Mi ezt a kiváló konjunktúrát nem használhattuk ki, mert a Bloyd átrakodási díjtételei olyan magasak, hogy egyszerűen kizárnak minden forgalmat. íme így bosszulja meg magát az, hogy magunkat idegen hajósválalatoknak kiszolgáltatjuk. Reméljük, hogy a múltakból okulást merítünk a jövőre s Ausztriával nem nyitjuk meg a jelenlegi hajózási szerződést, hanem önálló hajóvonalakat rendezünk be a Keletre. illetőte Sámuel. # Magyar búzák kiállítása. Az Orgo - mint évi jelentéséből látjuk - indokoltnak látta a búzakiállítás rendezését legalább két évre elodázni, amely idő alatt a szükséges adatok előreláthatólag egybe fognak gyűjtetni. Kimondta egyúttal azonban azt is, hogy a földmivelésügyi kormány által végezett ezen vizsgálatok nem elégségesek arra nézve, hogy az ország búzatermeléséről megfelelő képet adjanak, mert ezen kísérletek a rendes kereskedelmi árura nem terjeszkednek ki, mely pedig a legjobb tükre ez ország termelésének, ennélfogva a vizsgálatoknak az irányban való kiterjesztését is szükségesnek véli. E kísérletek ily módon való kiterjesztése akként válnék lehetővé, ha a földmivelésügyi kormány útján felkéretnék a budapesti tőzsdetanács, hogy a Budapesten eladásra kerülő mintegy 6,7 millió g. búzából mintákat gyüjtessen az egyes proveniencziáknak megfelelően, mely minták kereskedelmi szempontból is vizsgálat tárgyává tétessenek. Kívánatos volna egyúttal az is, hogy az úgynevezett kereskedelmi áruból szintén minták vétessenek a fontosabb piaczokon s ezek is kísérlet tárgyát képezték, aminek eredményéről az egyes vidékek gazdasági és kereskedelmi viszonyaira lehetne pontos következtetéseket vonni. MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1904. január 2. A kassai és felsőmagyarországi molnár-ezek. Irta : Jihárkodó. A mai gőzzel, villanynyal haladó világ előtt sem lesz talán érdektelen, ha egy pár perczet szentel — visszatekint velem együtt a kétszáztizennyolcz évvel ezelőtti időkbe, mikor még jobban, mint ma - a német volt az úr hazánk egy részében, míg a másik felében a török igyekezett megkeseríteni a magyar életét. Kassa városa, mint Felsőmagyarország főhelye, nemcsak katonai szempontból birt nagy jelentőséggel, hanem ipari s kereskedelmi tekintetben is; a város erős falai kellő biztonságot nyújtottak a polgároknak úgy vagyonukat, mint életüket tekintve s ha a Caraffák és Robbok eszébe nem juttatják oly sűrűn a magyaroknak, hogy hontalanok a saját hazájukban, utóbb még el is hitték volna, hogy ..extra Hungáriam non est vita . . .“, így azonban — az osztrák vitéz generálisok jóvoltából — egyedüli társadalmi érintkezésük, ahová a szoldateszka nem igen dugta be orrát, csupán a czéhbeli összejövetelekre szorítkozott, ahol ,.tanácskozás“ ürügye alatt sűrűn összejöttek a czéhbeliek s nem egy bus magyar kerítette el az áldóját a gyönge szüzek vesszőzésében, gyámoltalanok, védtelenek kirablásában, zsarolásában vitézkedő császári katonaságnak, kezdve a generálison s végig áldva az egész idegen rablócsordát. Míg a külföldön ebben a korban már kezdett a czéhrendszer hanyatlani, addig nálunk éppa kettős ellenség túlkapásainak ellensúlyozására ekkor élte virágkorát. A czéh-alkotás valóságos létfentartási szükségletet képezett s nemcsak az iparosok, kereskedők, de még az orvosok, sebészek, sőt más tudósok is ezeket képeztek, mivel nemcsak érdekeiket látták ez által jobban megóva, hanem a társadalmi érintkezés lehetősége is csak ez által volt elérhető. Bécs s magyarországi hóhérai — a császári tábornokok — gyanúsnak láttak minden embert, minden összejövetelt. Nádasdy, Frangepán s az utolsó Zrínyi vére még párolgott Bécs-Ujhely, illetve a császárváros piaczán s a kamarilla nagyon jól tudta, hogy a hóhérbárd nyomán fakadt vérből a szabadság rózsái szoktak Magyarországon kinyílni s ettől való félelmében minden összejövetelt szigorúan eltiltott. Az iparos- és kereskedő-ezéheknek azonban nem tiltotta meg a czéhösszejöveteleket, mert hisz’ ez a két osztály volt még széles e hazában, amelyekből valamit ki lehetett préselni; a többi , köztük a birtokos nemesség is már teljesen ki volt szipolyozva. A különböző iparosezédek között talán a legtöbb kiváltsággal bírt a molnárok ezéhe, amely sok tekintetben országos törvényekkel is védve volt, így, hogy csak a legnevezetesebbet említsük, fel voltak a malmok mentve a katonabeszállásolás alól, ami pedig abban a korban az egyiptomi hét csapással egyet jelentett, lévén a beszállásolt katona a teljhatalmú úr a házban s a gazda egyszerű eszköz, hogy avitéz ki legyen szolgálva. A malmok képezték akkor az egyedüli helyet, ahol a külömböző vidékről való emberek összejöhettek, híreket, üzeneteket válthattak s az eltiprott szabadság helyreállitásán konspirálhattak vagy sóhajtozhattak. S a molnárok jó hazafiak voltak már abban a korban is. S mert több szabadságuk volt mint másoknak, jobban is vágytak még több után s igy a szabadság iránti mozgalmak hálás talajra találtak a hazafias érzelmű molnároknál. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy mikor az ifjú Késmárki gróf, a daliás kuruczkirály kibontotta harezrahivó zászlaját, mint a villám terjedt el a felkelés a Hernád, Latorcza, Bodrog, Sajó stb. folyók és patakok völgyein s mire a császári zsoldosok magukhoztértek, már jórészük ki volt perzselve a várakból. S hogy a Thököly fölkelése oly gyorsan terjedt, az a molnárok érdeme, akik a malom alatt beszélték meg jó eleve a teendőket s ezeknek a malom alatt való összebeszéléseknek nagy hasznát vette a kurucz-király; de később is, hogy csillaga kezdett mindjobban elhomályosodni, a molnárok közvetítették a kuruczkirály s hívei között az üzeneteket, -amig végre nem volt már kitől-kinek üzenetet vinni: az ifjú öreg Thökölynek s hőslelkü hitvesének nem jutott rengeteg birtokaikon egy fedél, ahová fejüket lehajtották, egy ölnyi föld, ahol hónukért, dobogó szivük örök nyugalmat talált, volna, nem volt már üzenni való. Mi is lett volna? . . . Messze tengereken túl, Kis-Ázsiában kaptak egy kis helyet a török padisah kegyéből; ott rótták egyik napot a másik után huszontalanságban, virágok között, a virágok mezején. Szépek, illatosak voltak azok, de Thököly nem ilyen virágok fakadását óhajtotta! Más formák nyíltak egykor az ős kuruezai kardja nyomán. Ha egy-egy kurucz bujdosó hazavetődött, csak a malom alatt húzta meg magát, elmondva apróra a bujdosók életét, s a malom is, mintha hallgatná, mintha búsulna, szomorúan kelepelte oda a szabadság. Addig-addig kelepelte, amíg végre is meghallották a „vitéz“ generálisok s gyors futárral küldték a jelentést föl Bécsbe Lipóthoz, az osztrákok „nagy“ császárához, hogy a molnárok a legnagyobb rebellisek, hát jó lesz valamit kiselekedni, nehogy a békésnek látszó lisztőrlő malmokból robbanó puskapor kerüljön elő. A bölcs bécsi tanács azután megrendszabályozta a molnárokat s elsősorban is a czéhszabályzatukon változtatott, a saját szájaize szerint. Ebből a rendeletből közlök egyet-mást, amit érdekesnek tartok : hogy az eredeti czéhszabályzat miként szólt, nem tudható, mivel adat nincs reá. A külsőségekre nézve a megfejelt szabályzatban olvashatjuk, hogy a molnárok ezébe, amelybe a mestereken kívül minden legény is tartozott, feltámadáskor és Űrnapján köteles volt saját zászlaja alatt az ünnepélyes körmenetben résztvenni s ha egy mester indokolatlanul elmaradt, három font, a legény pedig két font viaszgyertyát tartozott birságképen a plébániatemplom részére adományozni. Minden negyedévben köteles volt a molnár-ezéri misét szolgáltatni ,s a misén minden malomból egy ember megjelenni , zászlójukat a templomban kellett tartaniok. I B III.y PErr,V.,Váczi-Vörus 76. (Alapittatott 1866) Legnagyobb Naktau Hazai Gyártmányusigasorok és Emesék,Smirgli Korongokban A Vm/vghir in Nicholson féle Ríszelők Fc.x i’diím Klárusni él „Ili im‘’gyártmányoku Vi-:rsl.ny Nf.lkxVl.” Schindler féle Selyemszövetek! Bor--1 ■ «bei • : i l E.MC.ZCH r\ e, Cir-xtno Ásván/1 «e .fi Li mezek Gummi-- I ’-ji iA|f Tömlők liniT Henger -i n mii Tömlők MIAMI Bqlata X / Ah Gyűrűk U • Oliva - fl I K ÜVU“UK 1 MM TevESZCIR « |LIJnl\ SZELEPLK Ul\ll REPCZC - LHJUIV SZELEPEK IUI II II Pamut - U --------- Ütközök U ból Dynamo- w Útközök vA ból Valamennyi Vas ,Fém- «0 Fa Megmunkáló Gépek.Daruk, Szivattyúk, Kutak, Taligák „NETEK) 1V’OLVASZTO TeGELYEK.MtNDENFILE FELSZERELÉSEK VASBÓL r*. FÉMBŐL,SÜRITO AnYAGOK. -r - Varró Kot ö.,z,ljak Krnokeszijlékek lisztro Kó’cz,Pamut, sió,. • ^ lemezen Tomlok Gyűruk inOMI I.VARIM»’«*!) .KM 111 Szelepek Útközök LIMEZEK Tomlok Gyűrök Szelepek Útközök cn IN o: 2- ~P ^ 2. CD $