Molnárok Lapja, 1908 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

mm Budapest, 1908 január 4. (Telefonszám: 66—66.) szám Előfizetési árak: Egy évre 8 K. - félévre 4 K. ■ EBJELENIK MINDEN SZOMBATON. Visszapillantás. Az alábbi nagyérdekü nyilatkozatokat malom­iparunk egyik legelső kitűnősége bocsájtotta lapunk rendelkezésére. Valóban nem kezdhetnők meg méltóbban az uj évben a hazai malomipar javát szolgáló működésüket, mint midőn ez új­évi számunk vezetőhelyén a legnagyobb magyar malomtelep vezérigazgatóját engedjük szóhoz jutni. Langfelder Ede, az Első budapesti gőz­malom-részvénytársaság és az ezzel egyesitett Pesti molnárok és sütők gőzmalom, valamint a Eujza-gőzmalom r.-t. igazgatóságának vezető tagja, oly büszkesége malomiparunknak, hogy az ő nyilatkozataihoz kommentárt fűzni merő­ben fölösleges szószaporitásnak tűnnék. Ezért megjegyzés nélkül adjuk közre az alábbi nagy­érdekü nyilatkozatokat: Az 1907-lki malomüzlet. Az 1907. év malomipari története a legkedvezőbb kilátások közepette kezdő­dött. Az 1906. évi rendkívül sikerült ter­més oly olcsó búzaárakat hozott felszínre, hogy malomiparunk igen alacsony és konvenábilis árak mellett tudott lisztet termelni. Malmaink olcsó lisztjegyzései az első félév egész tartama alatt az összes lisztpiaczokat tetemes vásárlásokra ösztö­nözték. Liszt volt állandóan az aránylag legolcsóbb élelmiszer, szinte az egyedüli, melyet az általános áremelkedés meg­kímélt. Daczára az olcsó lisztáraknak, a malmok megfelelő őrlési nyereséggel dol­goztak, úgy, hogy az első félévben kielé­gítő nyereséggel zárult a malomüzlet. A silány termés folytán és az ezzel kapcso­latosan felmerült túlmagas búza- és liszt­árak nyomán — sajnos — az év máso­dik felében kedvezőtlen fordulat állott be a malomüzletben. A lisztüzlet vontatott lett, Ausztria felé pedig megnehezült az üzlet, miután ott aránylag jó volt a ter­més és az ottani lisztfogyasztást az osztrák malomipar olcsóbban tudta ellátni, mint mi. így malmaink az év második felében nem tudtak nyereségre szert tenni és csupán ama malmok zárják most kedve­zően évi mérlegeiket, akik elég óvatosak voltak az első félév folyamán tett liszt­eladásaik fedezete fejében a megfelelő buzavételekröl gondoskodni. Nehézségek. Néhány példával igazolható, minő nehéz­ségekkel kellett a tavalyi kampány alatt is megküzdenie malomiparunknak. Az egész évben, de kiváltképen az utolsó négy hónapban még sohasem észlelt for­galmi zavarokkal kellett megküzdeni a MÁV. forgalmában. Napirenden voltak a szállítási kalamitások, a kocsihiány és forgalombeszüntetések minden irányban. Ezek a botrányos forgalmi zavarok — úgy látszik — már állandóan befészkelték magukat a MÁV. intézményébe. Szinte hihetetlen, hogy az őszi idény alatt a malmoknak hány lisztküldeménye kallódott el egyáltalán a MÁV. vonalain; egyes kocsik hónapok múltán megkerültek ismét. A rossz kiegyezés. Sajnálattal kell konstatálni a vámkül- fóldre irányuló lisztüzlet teljes pangását. Szinte érthetetlen, hogyan egyezhetett bele a kormány abba, hogy az örlésforgalom az uj vámszerzödés értelmében tiz évre kikapcsoltassék gazdasági életünkből és hogy ezzel szemben a lisztkivitel másoldalu biztosítására nem történt semminemű intéz­kedés sem. A kormány ezenfelül a kiegye­zésben feláldozta az ala-i átmeneti for­galmat. Most már biztos, hogy ezzel az intézkedéssel elveszítjük majd egyik hü lisztpiaczunkat, pedig a kormánynak kö­telessége lett volna gondoskodni arról, hogy a déltiroli lisztpiaczot más olcsó útirány igénybevételével elérhessék malmaink. A kormány jóakarata. Hogy milyen engedményeket tesz a jelenlegi kormány malomiparunknak, éppen az alai forgalom bizonyítja legtanulságo­sabban. MÁV. kétségbeejtő forgalmi zava­rait szem előtt tartva, aggodalmak merül­tek fel az érdekelt malomvállalatok köré­ben, vájjon a tiroli lisztküldeményeket újév előtt lehetséges lesz-e még a fiúmé— velencze—ala-i útirányon Tirolba vitetni. Ezért megkérték a malmok a kormányt, hogy e forgalmat illetőleg valamely át­meneti rendszabályt léptessen életbe. Választ e kérelemre nem kaptak a malmok és igy vasúton direkte küldték útnak a tiroli liszteket. Megfizették inkább a tetemes fuvartöbletet, semhogy kitegyék magukat annak a veszélynek, hogy 1500 K vámot fizessenek kocsinként. Azóta az összes tiroli liszt már megérkezett. — Mos tutólag, decz. 29-én értesítette a pénzügyminisz­térium a malomegyesületet, hogy a decz. Sl-éig feladásra kerülő lisztnek Tirolba való vámmentes bevitelét biztosítja! Ugyanekkor a MÁV. ismét beszünteti a fiumei forgal­mat! így festenek a kormány konczesz- sziői a malomipar érdekében. A hanyatló lisztkivitel. A jövő kilátásai nem valami rózsásak. Az 1907-iki rossz termés folytán, nem- külömben a túlmagas árnivó miatt szinte el vagyunk zá,rva a vámkülföldi üzlettől. Az osztrák lisztpiaczot sem tudjuk ezidö- szerint kellőleg megközelíteni. így már ma állíthatjuk, hogy az idei év első fele nem lesz kedvező malomiparosainkra nézve. Az 1908. év termésétől függ, vájjon a malmok az első félév rossz üzletmene­tét kipótolhatják-e majd a második félév­ben. Időközben az Ausztriával kötött ki­egyezés szomorú következményeket teremt a magyar malomiparnak. Régi, sok éven át működött malomképviselöink hagyják oda a nekik kedvessé vált összeköttetést a magyar malommal és osztrák malmok szolgálatába szegődnek, ahogy ezt jelen­leg Tirolban tapasztaljuk. Az osztrák malomipar másról sem beszél, mint a lisztüzlet „kontingentatásáról.“ Felosztják egymás közt a fogyasztást és nagylelkűen a magyar malmoknak is juttatnak egyes területeket. Leplezetlenül hirdetik minden­felé, hogy ezt a rendezést remélhetőleg köszönettel elfogadja az a magyar malom­ipar, melynek helyzete a vámszerzödés folytán Ausztriában amúgy is megrendült. 1908. Szabad-e ilyen körülmények között so­kat remélnie a magyar malomiparnak az uj évtől? Ha a kormány mindazon kudar- czok után, melyek a tavalyi, 1907. évben érték malomiparunkat, nem látja be, hogy ezen egyetlen és legnagyobb nemzeti iparunk igen gyors és hathatós segítségre szorul, akkor az 1908. esztendő kevés örömet fog juttatni a malomiparosoknak. A magyar malomipar 1907-ben. — Utánnyomás tilos. — Azon körpálya, amelyet a búza- és a liszt- üzletre egyaránt emlékezetes 1907-iki naptári év _ megfutott, vajmi ritkán észlelt ellentétességgel magába zárja az árképződés mindkét pólusát, mert azt látjuk, hogy a búzaárak, amelyek da­czára az 1906. márczius 1-jén életbe lépett uj vámrendszernek, az exportparitás színvonalára sülyedtek, ez év folyamán elemi erejű kényszer hatása alatt az importparitás magaslatára szök­tek fel. A rekordszerü búzaterméssel megáldott 1906-i évet, amelynek buzahozamát hivatalosan 53’7 millió métermázsára becsülték, egy min­denképen áldatlan, káros márcziusi fagyok, tartós hidegek, rozsda és hőség következtében szerencsétlenül alakult termésév követte, amely az ország legfontosabb termővidékein tökéle­tesen, vagy részlegesen rossz termést hozott; az összes magyarországi termés a hivatalos becslés szerint (Horvát-Szlavonország kizárá­e ő2 millió Mm. rozsot teszen .1 pn „ Mm.-val szemben, iftefmés belevoná- :’e zp': <£5 7mllió Mm. rozs ;p5 f „ Mm.-val szemben. 3t az előző dús ter- mésévnek^S^r9 müliő métermázsára becsült feleslege csak részben ^egyenlíthetett ki, annál nagyobb jelentöségihjnert a kiilömben jó közép­termést behordott osztrák tartományok között is Galiczia, rozsban teljesen rossz terméssel, búzában pedig igen gyenge aratással áll szem­

Next

/
Thumbnails
Contents