Molnárok Lapja, 1908 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-04 / 1. szám

Budapest, 19(8 január 4 MOLNÁROK LAPJA 11 lett is, kizártnak tekinthető, már pedig, hogy milyen nehéz feladat az elvesztett külföldi fo- gyaszlópiaczoknak a külföldi versenytől újból való elhóditása, úgy hogy lisztünket, amely eddig az egész világpiaczon a legmagasabb érté­kelésben részesült, áldozatok nélkül újból be­vezethessük : ez e helyütt nem szorul bővebb bizony Ugatásra. Difficile est satiram non scribere. Igaz ugyan, hogy — netáni tarifális akadá­lyoktól eltekintve — szabad forgalmunk Ausz­triával szemben további 10 évre biztositva marad, de ezen vívmány, amelyek alapvető jelentőségét korántsem ismerjük félre, pusztán a legelemibb, múlhatatlan következménye az általunk Ausztria összes iparczikkcinek nyújtott vámmentességnek. Miért is kellett az 1917 után megteremtendő önálló vámterület előkészítésének ezen uj idő­szakát azzal inaugurálnunk, hogy lisztexpor­tunkat, amely nélkül nagy búzatermelésünknek annak idején leendő kedvező értékesítése el sem képzelhető, önkezünkkel agyonüssük? Vagy talán mérvadó helyen még mindig nem ismerték fel azt a tényt, hogy még rossz termésű években is több finomlisztet gyártunk, mint amennyit Ausztria egymagában átvenni képes? Még most is, noha az ország összes nagyobb malmai augusztus közepe óta hetenkint átlag csak 5 napig őrölnek — az összes többi liszt­fajtáknak csaknem teljes hiánya mellett — 050,000 métermázsa (25 millió koronányi ér­tékű) finomliszt-készlet (0, 1, 2) nyomása alatt nyögünk; további 500.000 q (19 millió korona értékben) ilyen fajtájú lisztet a bizományi raktárak dús dotálása által levezettünk és igy könnyen megérthető, hogy a 0—6-ig terjedő egyes lisztfajták közötti árkülömbözet, amely egykor 1—2 koronát tett, métermázsán- kint 40, azaz negyven fillérre szorult össze: valósággal gúnyszámba megy ez a világhírű magyar műmalmászatban, de sőt tekintve a kenyérlisztfajtáknak önhibánkból keletkezett mér­téktelen megdrágulását, valósággal antiszocziális szörnyűség előtt állunk, amelyet semmiféle adó­mentes létminimummal nem lehet jóvá tenni és amely ilyen fejletlen iparú, a kivándorlás átkától sújtott országban semiképen nem menthető. Hogy miképen orvosolhatnék ezt az eredendő bajt — amelynek megszüntetése nélkül sem a magyar, sem az osztrák malomiparnak állandó virágzása nem képzelhető — ezzel a problé­mával alkalom adtán külön czikkben behatóan fogunk foglalkozni. Az 1907 január— júliusi 7 hónapos időszak­ban lisztexportunk volt: Az 1906. év ugyan­azon időszakában : Ausztriába és Boszniába 4,515.467- q 3,813.067 q Vámkülföldre 412.648 q 419.321 q összesen 4,928.115 q 4,232.388 q ennek egyenértéke búzá­ban kifejezve 6,570.820 q 5,643.184 q Az uj aratási Campagne augusztus—novemberi 4 hónapos időszakában lisztkivitelünk volt: 1906. ugyanazon idő­szakában : Ausztriába és Boszniába 2,026.753 q 2,762.583 q Vámkülföldre 166.587 q 277.472 q összesen 2,193‘340 q 3,040.055 q ennek egyenértéke búzá­ban kifejezve 2,924.453 q 4,053.406 q Tehát lisztkivitelünk az uj Campagne első 4 havában 1,128.954 q buzaegyenértéknek meg­felelő mennyiséggel csökkent; szintúgy a buza- kivitel is 957,891 q-val csökkent. A budapesti malmok buzaőrlése következőleg alakult: 1907 1906 1905 január—julius 4,820.659 q 4,420.332 q 3,550.000 q aug.—decz, kb. 3,000.000 q 3,650.000 q 3,657.000 q január—decz. kb. 7,820.659 q 8,070,332 q 7,207.000 q Nagyobbára a 0, 1, 2 számú finomlisztfajták­ból álló lisztkészletekben a redukált üzem daczára, nemcsak hogy nem állott be jelen­tékeny apadás, hanem csodálatos módon 300.00 Mm.-nyi gyarapodás és minthogy a hozzá kezdenek a faggatáshoz, hogy hogyan lehet­séges, hogy nincs egy garasom sem a házban, holott azelőtt a malomnak mindig volt őrleni valója, most meg napokig áll. Erre hozzáfogtam és elbeszéltem, hogyan volt azelőtt, amikor az emberek még olyan fekete kenyeren éltek, mint a föld és mégis minden molnár megelégedett volt. Elmondtam továbbá, hogyan kerültek ujitások a malmokba és hogyan győzték ezek a versenyt azon malmokkal szemben, amelyek kevésbbé jól voltak berendezve. — Ti nem emlékezhettek, de szüléitek tudják, hogy malmom 20 éven keresztül minden nap forgott, 4—5 órai utat tettek meg, hogy csak az én malmom­ban őrölhessenek, gyakran levelezőlapon jelezték, hogy előbb sorra kerüljenek. A féltékenység a más szerencséje iránt, nem hagyja azonban nyugodni az embereket. Akiknek halvány sejtelmük nincs a malomról, malmokat építettek mindenfelé. Most, mikor már annyi a malom, mint a pelyva, egyiknek sincs őrleni valója. Ez arra hajtotta a molnárokat, hogy kocsikon járják be a falvakat, hogy igy kolduljanak össze egy kis őrlendőt. Ha ezeket szemléli az ember, a középkorban kell, hogy érezze magát, amikor még javában dúlt a rabló­világ. Ahogy akkoriban utaztak a kereskedők áruikkal, úgy jár most a molnár kocsija faluról-falura. A kü- lömbség azonban az, hogy mig akkoriban a keres­kedő egy bizonyos dij lefizetése után kellő védelmet nyert a rablólovagokkal szemben, mig most a sze­gény molnár elől minden őrleni valót elcsen a jobb- módú, aki jobban bírja a csuvározást, pedig az állam­nak hasznára sincsen. Sőt úgy látszik, hogy ezt tét­lenségével támogatja is, ahelyett hogy törvényes uton- módon üldözné ; talán azért, hogy az ilykép gyak­rabban gazdát cserélő malom átiratási és egyéb ille- téki kiadásokkal jövedelme szaporodjék ? Micsoda igazságtalan az a törvény, mely halál­büntetés terhe alatt tiltja, hogy agyonüssem a kocsizó molnárt, de ugyanakkor megengedi, hogy az utolsó falat eleséget is kivegye a számból és én kénytelen legyek éhen halni ? A mi okos törvényhozóink gondoskodnak róla, hogy ha egy törvényt hoznak, hálul egy kapu ha- gyassék, melyen keresztül az egész elől kibújni le­hessen. Én legalább nem tudok róla, hogy e tárgyban szaktanácskozmányt hivtak volna szakférfiakból egybe, hogy azok egyöntetű megállapodással határozhassa­nak. Meg vagyok győződve, ha az illetékes körök csak egynéhány embert kiildenének az országban szét, a dolgon segitve volna. Az állam gondoskodik, hogy szubvenczióval uj iparágakat honosítson, de nem gon­doskodik a meglevők erősitéséről. Milyen nagv segít­ség volna az, ha az állam a piszkos konkurrenczia elől védelmet nyújtana. Itten vendégeim megszakították beszélgetésemet. Amit elmondtam, igaznak tűnt fel nekik. Ók is cso­dálkoztak azon, hogy az állam mennyire megnehezíti a házalást, de ilyen piszkosság kiirtásához nem fog. — De miért is nem kezdtek ti valamit, miért nincs fogalmatok a tisztességről, amellyel egymás iránt tartoztok ? Mi magunk is beláttuk, hogy 10 °/o őrlő- dijért manapság nem lehet őrölni. Ti nem követel­hetitek az embertől, hogy mi menjünk hozzátok és megkérjünk titeket, hogy hát emeljétek fel az őrlés diját, hiszen ma mindennek dupla az ára, mint 20 évvel ezelőtt, amikor még 10°/o őrlőpénzt vettetek. Ha mi szólnánk igy hozzátok, kinevetne a világ. Hány molnár mondta már, hogy : huta paraszt, pedig hát látjátok — ti vagytok a buták. Bár te nem őrölsz olyan olcsón, mint a többiek, kivételt teszünk veled és ezentúl téged keresünk fel őrleményeinkkel. Most pedig köszönjük á vendég­szeretetedet. A pénzkölcsönzést pedig nem kell komo­lyan venned, csak tréfa volt. A bort, amit elfogyasz­tottunk, megfizettük, a vacsorát és a borovicskát pedig úgy akarjuk viszonozni, hogy vasárnapra, karácsony estére meghivtink téged a feleségeddel hozzánk ven­dégül. Egyikünk reggel eljön értetek a kocsijával és örülni fogunk, ha idősebb fiad is velünk tart felesé­gestül. Most pedig pihend ki magad, mert lehet, hogy holnap is ilyen kemény napod lesz. Jó éjszakát ! A vasárnapi viszontlátásra ! % j vámkülíöldi lisztexport teljesen megbénult, Cseh és Morvaországban a búzaárak bőséges kíná­lat mellett 3—372 koronával a budapesti ár- és fuvarparitás alatt maradnak, Galiczia ez idei nagyobb szükségletének többlete főleg az ország északkeleti malmainak esik javára, minthogy továbbá a buzakiaknázásnak 25—30 %-át képező takarmányezikkek (korpa és takarmányliszt) erős árcsökkenésével állunk szemben: az őrlési üzem további megszorításá­nak valószínűsége elkerülhetetlennek látszik, aminthogy tényleg az üzemnek heti négy napra leendő közös megszorítását ezélzó tárgyalások folyamatban vannak. Rozsból meglehetősen nagy mennyiségeket exportált Németország Csehországba, Sziléziába, Salzburgba, Tirolba és Galicziába is és a meny­nyiben a megcsappant fogyasztás daczára is később a búza importja is szükségessé válnék, úgy ezen import a lisztexport lehetetlensége foly­tán nem a budapesti imporlparitás alapján, hanem a hamburg-elbai útvonalon, esetleg Trieszten át directe Ausztriába fog irányulni, a hol azonban ezidőszerint a búzaárak még mélyen a budapesti fuvarparitás alatt vannak, úgy hogy a theoreticze egységes buzavédvám az osztrák gazdák kárára, ellenben azok hűséges szövetsége­seinek, a derék osztrák molnároknak gaudiu- mára és javára Ausztriában még sokkal kevésbbé érvényesül. A jövő évi terméscampag- neba való átmenet nehézségeit minden esetre jelentékenyen enyhíteni fogja az a körülmény, hogy a Campagne beálltával az összes ó-buza, ó-rozs és régi lisztkészletek teljesen fel lesznek emésztve. Világos, hogy az áprilisi és októberi búza és rozs árai között fennálló magas deportot tekintve (búzánál 43A, rozsnál 472 K 100 kilón­ként) még az uj termés megjelenése előtt egyrészt az utolsó szem búza és rozs is eladásra kerül, másrészt a molnárok, kereske­dők, pékek és fogyasztók mindmegannyian töre­kedni fognak az uj kampagneba készletek nél­kül átjutni. Noha a lejárt évnek rendkívül kedvező kon­junktúrái erősen csorbát szenvedtek a finomliszt- fájták nehézkes kelendősége révén, mindazonáltal a métermázsánkint 10—12 koronára rugó kor­szakos áremelkedés (vajmi ritkán visszatérő) al­kalmat nyújtott arra, hogy a malmok előzetes búzabé vásári ás utján túltehessék magukat a liszt- üzlet idönkinti nehézségein és az elkerülhetetlen árbeli áldozatokon. Azok a híresztelések, amelyek szerint több budapesti malom mérlege veszteség­gel zárul, aligha válnak valóra, sőt úgy halijuk, hogy azok legtöbbje igen jó, vagy legalább ki­elégítő eredtnénynyel dolgozott; a várható oszta­lékok a kővetkezők: Első Bpcstl 60 K (tavaly 6U K) Viktoria 36 K (tavaly 30J Hungária — (tavaly — ) Gizella 5 ", o (tavaly 3'32 °/o Erzsébet 5 °/o (tavaly 0) Concordia 5 °/o (tavaly 0 Hengermalom '? (tavaly 0) Az Első Budapesti malom égisze alatt dol­gozó Lujzamalom és Molnárok és Sütök malma, mint hírlik, szintén kielégítő eredményeket értek el és mérsékelt osztalékot fognak fizetni. A vidéki malmok mérlegeire nézve nem ren­delkezünk megbízható informácziúkkal, de úgy halljuk, hogy az eladatlan készletek értékének emelkedése révén azok legtöbbje is igen kielé­gítő eredményt ért el. Bacher Enni,

Next

/
Thumbnails
Contents