Molnárok Lapja, 1911 (18. évfolyam, 1-51. szám)
1911-01-07 / 1. szám
azt, aminek malomipari téren meg kellett volna történnie, de tényleg nem történt meg. Erről különben is már múlt számunkban szóltunk és itt csak ismételhetjük, hogy gazdasági életünkben nincsen példa arra, hogy egy ipari ágat annyira elhanyagolna a kormány, mint ezt a malomiparral teszi. Évek óta egyetlen intézkedés sem történt, amely malomiparunkra nézve valami vívmányt jelentene. Ölbe tett kézzel nézi a kormány, hogy pusztul az ország legrégibb és legnagyobb ipara : a malomipar. Ha ez így megy tovább, akkor igazán még sokáig írhatunk majd olyan újévi visszapillantásokat, amilyet a föntemlített levél kíván tőlünk, s egyszerűen évrőlévre le fogjuk nyomtatni az előző évi visszapillantást, amely fölsorolja majd, hogy a malomipar terén mi mindennek kellett volna történnie, de hogy mi minden nem történt meg. * * * Dicséret. Jól eső örömmel tölt el bennünket az a garmadaszámra érkező dicsérő levél, melyekkel karácsonyi számunk megjelenése óta keresnek fel bennünket. olvasóink. Van ezen dicsérő levelek között olyan lelkes magasztaló írás is, hogy ezt eltesszük emlékül, így azt írja egy vidéki kedves barátunk, hogy ő állandóan járatja a világon 4 nyelven megjelenő legnagyobb malomipari szaklapokat, de hogy karácsonyi számunk a legnagyszerűbb malomszaklap száma, amely valaha kezébe került. „Soha ehhez fogható gazdag, érdekes és tanulságos tartalommal malomipari szaklapot még nem adtak molnárok kezébe.“ — Ezt írja a levél. Nos, ezt a dicséretet magunk is resteljük, mert ilyet még igazán nem hallottunk. Bár e tekintetben egy tavaly nálunk járt angol malomipari újság szerkesztőjétől is meglepő dolgokat hallottunk, mert megtudtuk, hogy az illető két magyar munkatársat tart csak azért, hogy azok neki hétrőlfordhssák a „Molnárok Lapja“ fontabb közleményeit. Ami a karácsonyi számot leli, igaz örömünkre szolgál, hogy az olvasók anyira méltányolták munkánkat és különösen trendünk annak, hogy minden egyes elismeréveiből kitűnik, hogy a karácsonyi számban mindenki részére voltak érdekes közlemények. Minden rendű és rangú olvasó talált ez ünnepi számban őt érdeklő közleményeket, így tehát megkaptuk a nagy munkáért a legszebb elismerést: az olvasók megelégedését. # * * Az amerikai malomipar. Múlt számunkban már szóltunk az angol lisztpiac eseményeivel kapcsolatban az amerikai lisztimport tetemes csökkenéséről, amely 2 év óta kb. 50%-ra rúg. Most pótlólag még szólnunk kell az amerikai malomiparban néhány év óta végbemenő, de tavaly érdekesen folytatódott eltolódásról. Már néhány év óta rendkívüli mérvben csökken az Egyesült Államok gabona- és lisztkivitele. Érdekesen nyilatkozott erről a minap Hill James, az amerikai vasútkirály. Szerinte az utolsó 5 évben több mint 40%-kal csökkent az Unió gabona- és lisztkivitele. E csökkenés oka nem az, mintha csökkent volna a gabonatermelés, hanem Amerikában olyan óriási mérvben növekedett a belfogyasztás, hogy a gabonatermelés és a malomipar már csak nehezen tudják ellátni a belfogyasztást. Csoda, hogy még egyáltalán van Amerikában gabona- és lisztkivitel és bizony néhány esztendő kérdése, hogy ha az Egyesült Államok megmaradnak a mostani vámtarifa mellett, teljesen meg fog szűnni Amerikának úgy gabona- mint lisztkivitele. A jelenlegi vámtarifa ugyanis 25 cent vámmal sújtja bushelenként a búzát, ennek ötszörösével ? lisztet. Érthető tehát, hogy évek óta az amerikai malomiparosok követelik a külföldi búza behozatalának engedélyezését, azaz őrlési forgalmat valamely formában. * * * A kanadai búza. Az amerikai malomipar ezen törekvése most újból aktuális lett. Hétről-hétre közöl az amerikai malomipari szaksajtó czikkeket, melyek sürgetik a kanadai búzának mérsékelt vám mellett, esetleg teljes vámmentes bebocsátását. Az összes újságczikkek hivatkoznak arra, hogy az Egyesült Államokkal szomszédos Kanada óriási búzatermése szinte önmagától felkínálkozik arra, hogy azt az amerikai malomipar javára felhasználja. Tényleg a kanadai mezőgazdaság, de különösen a búzatermelés oly óriási haladást mutat, mely még Argentinia e téren tapasztalt rohamlépéseit is túlszárnyalja. Csak a napokban jutott kezünkbe egy statisztika, amely ezt élénken igazolja. Az 1909/1910-iki gabonakampányban ugyanis az amerikai gabonapiaczok közül már nem Minneapolisban került a legtöbb gabona forgalomba, hanem a kanadai Winnipegben, ahol Kanada gabonakereskedelmének zöme összpontosul. Minneapolisban ugyanis az év összes gabonaforgalma 81, Winnipegben ellenben 88 millió bushel volt. Érdekes, hogy a megelőző kampányhoz képest Winnipeg gabonaforgalma 50 %-kal emelkedett. Szinte kiszámíthatatlan, hogy hova fog még fejlődni Kanada gabonatermelése, miután ott még olyan óriási terjedelmű szűzföld áll a gabonatermelés rendelkezésére. * * * Mezőgazdasági Kanadában a legmodernebb alamátorok, pon űzik ugyanis a földmivelést. Az ottani farmerek szakítanak az ósdi termelési eljárásokkal és minden tekinben a legmodernebb mezőgazdasági üzemet folytatják, így például a kanadai farmokról kezdenek eltűnni az igás állatok, mert az egész megművelést és szállítást a farmokon motorikus erővel végzik. Különösen nagy mennyiségben alkalmaznak apró petróleum-motorokat, ezek hajtják az összes gépeket és vontatják a terményeket hordó kocsikat. A petróleum-motorok ezen alkalmazása olyan nagy mérveket öltött a kanadai mezőgazdaságban, hogy Winnipegben máris 30 angol motorgyáros nyitott fiókot. Nem csoda, ha az amerikai molnárok, akik az Egyesült Államokbeli gabonatermelés elégtelensége miatt annyit szenvednek, most követelik a kanadai gabonának hozzáférhetővé tételét. Erre nézve igen érdekes az a vezérczikk, melyet legutolsó számában közöl minneapolisi laptársunk, a „Northwestern Miller.“ Azt írja a lap, hogy az Egyesült Államok malomipara nem tud többé meglenni a kanadai búza nélkül, de hogy erre szüksége van az amerikai fogyasztónak is, aki ma még drága áron sem képes elég kenyeret kapni. Valamely formában tehát meg kell engedni a kanadai búzabehozatalt, esetleg még azon áron is, hogy a vámmentes búzabehozatallal kapcsolatban megengednék a vámmentes lisztbehozatalt. Úgy látszik, az 1911. évben az Egyesült Államok létesítik az őrlési forgalmat, holott a magyar malmok hiába sürgetnek minden lisztkiviteli kedvezményt. * * * Enzym-liszt. Ilyen név alatt hozzák forgalomba a legújabb malomipari csalást. Állítólag ez a különlegességi liszt olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket a gabonából a csirával együtt eltávolítunk, de amelyek az egészséges lisztben okvetlenül szükségesek. Ezeket mondja természetesen az enzym-liszt feltalálója. Szerinte ha 1/2°/o enzum-lisztet keverünk bármely lisztbe, akkor ez természetesen megjavítja a liszt minőségét és sokkal kiadósabbá teszi a tésztát. Egészségügyi szempontból sem lehet — a feltaláló szerint — kifogásolni e különlegességi lisztet, de mégis annak szétküldése a gyár körlevelei szerint olyan diskréten történik, hogy bátran rendelhet belőle minden malom. Úgy látszik , a malomipari csalásoknak sohasem lesz vége. Miután éveken át csalták a külföldi malomiparosokat a halványítással, most ilyen lisztkülönlegességekkel próbálják elszedni garasaikat. Óva intünk minden malmot, amelynek birtokába jutna az enzym-lisztet feldicsérő körlevél, hogy ilyen kotyvalékot vásároljon, mert annak úgyszólván semmi értéke nincs. Egy vegyelemzés megállapította, hogy a legtöbb alkatrész—56°/o— ammoniaksavas foszfát, a többi 37% pedig liszt, illetőleg keményítő, azután egyéb értéktelen anyag, tehát, a lisztnek értéke tulajdonképen semmi. Hogy pedig az élelmiszerhamisítás szempontjából mennyire lehet e liszt keverése kifogásolható, azt bizonyítja „a diskrét szétküldés.'' Jó lesz tehát óvakodni a legújabb lisztspeczialitástól. Érdekes kúriai döntvények. Az eladó a vevő által nála az ő hozzájárulása nélkül ott hagyott zsákokért rendszerint nem felelős. (2186/1910. — 1910. szeptember 27.) A tőzsdei szokványoknak az a határozmánya, hogy a fedezeti vétel legkésőbb a második köznapon eszközlendő, csupán azt eredményezi, hogy a későbbi födözeti vétel nem tekinthető az eladóra kötelezőnek, de azért a piaczi avagy tőzsdei árkülönbözetet a vevő az utóbb eszközlött födözeti vétel esetében is igényelheti. (580/910. — 1910. okt. 5.) A közvetítő a valóban létrejött, de csak részben perfectuált ügyletben az egész mennyiség után igényelheti a megállapított közvetítési díjat. (493/910. — 1910. szeptember 15.) Valamely gyárban alkalmazott mérnök törvényes fölmondási ideje egy év. (457/910. — 1910. szeptember 21.) Ha a biztosítási szerződésben nincsen tüzetesen meghatározva, hogy a helyváltozást hol kell bejelenteni, akkor a helyi ügynöknél történt bejelentés is joghatályos. (662/1910. — 1910. november 3.) Midőn a biztosítási ajánlatot tevő az ajánlatban foglalt kérdésekre nem ad választ, hanem a válasz helyét vonással keresztülhúzza, ez az eljárása a kérdésre adott tagadó felelettel egy jelentőségűnek nem tekinthető, hanem annyit jelent, hogy a biztosított ezekre kérdésekre feleletet egyáltalán nem adott. Ily esetben nem lehet szó a közlési kötelesség megsértéséről. Annak a megítélésénél, hogy váljon az elhallgatott körülmény a biztosítás elvállalására fontos-e, nem az a lényeges, hogy az illető biztosító a kérdéses körülménynek minő súlyt tulajdonít, hanem az, hogy az elhallgatott körülménynek a forgalmi élet általános fölfogása szerint a biztosítás elvállalására, vagy annak föltételére befolyással leírható jelentősége van-e (Objektiv fontosság). (443/910. — 1910. október 19.) WOHANKA fejj NYERSOLAJ AM benzinMOTOROK . és G.©(K@fó)@@0IL®l&OEM TŰZVESZÉLYES, HEM ROBBANÓ! 1 n FŐBB ÜZEM 1 0 V M BERENDEZÉSEK * MOLNÁROK LAPJA Budpest, 1911. január 7.