Molnárok Lapja, 1911 (18. évfolyam, 1-51. szám)

1911-01-07 / 1. szám

azt, aminek malomipari téren meg kellett volna történnie, de tényleg nem történt meg. Erről különben is már múlt számunkban szóltunk és itt csak ismételhetjük, hogy gazdasági életünk­ben nincsen példa arra, hogy egy ipari ágat annyira elhanyagolna a kormány, mint ezt a malomiparral teszi. Évek óta egyetlen intézke­dés sem történt, amely malomiparunkra nézve valami vívmányt jelentene. Ölbe tett kézzel nézi a kormány, hogy pusztul az ország legrégibb és legnagyobb ipara : a malomipar. Ha ez így megy tovább, akkor igazán még sokáig írhatunk majd olyan újévi visszapillantásokat, amilyet a fönt­­említett levél kíván tőlünk, s egyszerűen évről­­évre le fogjuk nyomtatni az előző évi vissza­pillantást, amely fölsorolja majd, hogy a ma­lomipar terén mi mindennek kellett volna tör­ténnie, de hogy mi minden nem történt meg. * * * Dicséret. Jól eső örömmel tölt el bennünket az a garmadaszámra érkező dicsérő levél, melyekkel karácsonyi számunk megjele­nése­ óta keresnek fel bennünket­­. olvasóink. Van ezen dicsérő levelek között olyan lelkes magasztaló írás is, hogy ezt eltesszük emlékül, így azt írja egy vidéki kedves barátunk, hogy ő állandóan járatja a világon 4 nyelven megjelenő legnagyobb malomipari szaklapokat, de hogy karácsonyi számunk a legnagyszerűbb malom­szaklap száma, amely valaha kezébe került. „Soha ehhez fogható gazdag, érdekes és tanulságos tartalommal malomipari szaklapot még nem adtak molnárok kezébe.“ — Ezt írja a levél. Nos, ezt a dicséretet magunk is resteljük, mert ilyet még igazán nem hallottunk. Bár e tekintetben egy tavaly nálunk járt angol malomipari újság szerkesztőjétől is meglepő dolgokat hallottunk, mert megtudtuk, hogy az illető két magyar munka­társat tart csak azért, hogy azok neki hétről­­ford­­h­ssák a „Molnárok Lapja“ fon­tabb közleményeit. Ami a karácsonyi számot leli, igaz örömünkre szolgál, hogy az olvasók anyira méltányolták munkánkat és különösen trendünk annak, hogy minden egyes elismeré­­­veiből kitűnik, hogy a karácsonyi számban mindenki részére voltak érdekes közlemények. Minden rendű és rangú olvasó talált ez ünnepi számban őt érdeklő közleményeket, így tehát megkaptuk a nagy munkáért a legszebb elis­merést: az olvasók megelégedését. # * * Az amerikai malomipar. Múlt számunkban már szóltunk az angol liszt­­piac­ eseményeivel kapcsolatban az amerikai lisztimport tetemes csökkenéséről, amely 2 év óta kb. 50%-ra rúg. Most pótlólag még szólnunk kell az amerikai malomiparban néhány év óta végbemenő, de tavaly érdekesen folytatódott eltolódásról. Már néhány év óta rendkívüli mérvben csökken az Egyesült­ Államok gabona- és lisztkivitele. Érdekesen nyilatkozott erről a minap Hill James, az amerikai vasútkirály. Szerinte az utolsó 5 évben több mint 40%-kal csökkent az Unió gabona- és lisztkivitele. E csökkenés oka nem az, mintha csökkent volna a gabonatermelés, hanem Amerikában olyan óriási mérvben növekedett a belfogyasztás, hogy a gabonatermelés és a malomipar már csak nehezen tudják ellátni a belfogyasztást. Csoda, hogy még egyáltalán van Amerikában gabona- és lisztkivitel és bizony néhány esztendő kér­dése, hogy ha az Egyesült Államok megmarad­nak a mostani vámtarifa mellett, teljesen meg fog szűnni Amerikának úgy gabona- mint liszt­kivitele. A jelenlegi vámtarifa ugyanis 25 cent vámmal sújtja bushelenként a búzát, ennek ötszörösével ? lisztet. Érthető tehát, hogy évek óta az amerikai malomiparosok követelik a kül­földi búza behozatalának engedélyezését, azaz őrlési forgalmat valamely formában. * * * A kanadai búza. Az amerikai malomipar ezen törekvése most újból aktuális lett. Hétről-hétre közöl az amerikai malomipari szaksajtó czikkeket, melyek sürgetik a kanadai búzának mérsékelt vám mellett, esetleg teljes vámmentes bebocsátását. Az összes újságczikkek hivatkoznak arra, hogy az Egyesült Államokkal szomszédos Kanada óriási búzatermése szinte önmagától felkínálkozik arra, hogy azt az ame­rikai malomipar javára felhasználja. Tényleg a kanadai mezőgazdaság, de különösen a búza­termelés oly óriási haladást mutat, mely még Argentinia e téren tapasztalt rohamlépéseit is túlszárnyalja. Csak a napokban jutott kezünkbe egy statisztika, amely ezt élénken igazolja. Az 1909/1910-iki gabonakampányban ugyanis az amerikai gabonapiaczok közül már nem Minnea­­polisban került a legtöbb gabona forgalomba, hanem a kanadai Winnipegben, ahol Kanada gabonakereskedelmének zöme összpontosul. Minneapolisban ugyanis az év összes gabona­­forgalma 81, Winnipegben ellenben 88 millió bushel volt. Érdekes, hogy a megelőző kam­pányhoz képest Winnipeg gabonaforgalma 50 %-kal emelkedett. Szinte kiszámíthatatlan, hogy hova fog még fejlődni Kanada gabonatermelése, miután ott még olyan óriási terjedelmű szűz­föld áll a gabonatermelés rendelkezésére. * * * Mezőgazdasági Kanadában a legmodernebb ala­­mátorok, pon űzik ugyanis a földmivelést. Az ottani farmerek szakítanak az ósdi termelési eljárásokkal és minden tekin­­ben a legmodernebb mezőgazdasági üzemet folytatják, így például a kanadai farmokról kezdenek eltűnni az igás állatok, mert az egész megművelést és szállítást a farmokon motorikus erővel végzik. Különösen nagy mennyiségben alkalmaznak apró petróleum-motorokat, ezek hajtják az összes gépeket és vontatják a ter­ményeket hordó kocsikat. A petróleum-motorok ezen alkalmazása olyan nagy mérveket öltött a kanadai mezőgazdaságban, hogy Winnipeg­ben máris 30 angol motorgyáros nyitott fiókot. Nem csoda, ha az amerikai molnárok, akik az Egyesült­ Államokbeli gabonatermelés elégtelen­sége miatt annyit szenvednek, most követelik a kanadai gabonának hozzáférhetővé tételét. Erre nézve igen érdekes az a vezérczikk, melyet legutolsó számában közöl minneapolisi laptár­sunk, a „Northwestern Miller.“ Azt írja a lap, hogy az Egyesült­ Államok malomipara nem tud többé meglenni a kanadai búza nélkül, de hogy erre szüksége van az amerikai fogyasztónak is, aki ma még drága áron sem képes elég kenyeret kapni. Valamely formában tehát­ meg kell en­gedni a kanadai búzabehozatalt, esetleg még azon áron is, hogy a vámmentes búzabehoza­­tallal kapcsolatban megengednék a vámmentes lisztbehozatalt. Úgy látszik, az 1911. évben az Egyesült­ Államok létesítik az őrlési forgalmat, holott a magyar malmok hiába sürgetnek min­den lisztkiviteli kedvezményt. * * * Enzym-liszt. Ilyen név alatt hozzák forgalomba a legújabb malomipari csalást. Állítólag ez a különlegességi liszt olyan anya­gokat tartalmaz, amelyeket a gabonából a csi­rával együtt eltávolítunk, de amelyek az egész­séges lisztben okvetlenül szükségesek. Ezeket mondja természetesen az enzym-liszt feltalálója. Szerinte ha 1/2°/o enzum-lisztet keverünk bár­mely lisztbe, akkor ez természetesen megjavítja a liszt minőségét és sokkal kiadósabbá teszi a tésztát. Egészségügyi szempontból sem lehet — a feltaláló szerint — kifogásolni e különleges­ségi lisztet, de mégis annak szétküldése a gyár körlevelei szerint olyan diskréten történik, hogy bátran rendelhet belőle minden malom. Úgy látszik , a malomipari csalásoknak sohasem lesz vége. Miután éveken át csalták a külföldi ma­lomiparosokat a halványítással, most ilyen lisztkülönlegességekkel próbálják elszedni gara­saikat. Óva intünk minden malmot, amelynek birtokába jutna az enzym-lisztet feldicsérő kör­levél, hogy ilyen kotyvalékot vásároljon, mert annak úgyszólván semmi értéke nincs. Egy vegyelemzés megállapította, hogy a legtöbb al­katrész—56°/o— ammoniaksavas foszfát, a többi 37% pedig liszt, illetőleg keményítő, azután egyéb értéktelen anyag, tehát, a lisztnek értéke tulajdonképen semmi. Hogy pedig az élelmi­­szerhamisítás szempontjából mennyire lehet e liszt keverése kifogásolható, azt bizonyítja „a disk­rét szétküldés.''­ Jó lesz tehát óvakodni a legújabb lisztspeczialitástól. Érdekes kúriai döntvények. Az eladó a vevő által nála az ő hozzájárulása nélkül ott hagyott zsákokért rend­szerint nem felelős. (2186/1910. — 1910. szeptember 27.) A tőzsdei szokványoknak az a határozmánya, hogy a fedezeti vétel legkésőbb a második köznapon eszköz­­lendő, csupán azt eredményezi, hogy a későbbi födözeti vétel nem tekinthető az eladóra kötelezőnek, de azért a piaczi avagy tőzsdei árkülönbözetet a vevő az utóbb eszközlött födözeti vétel esetében is igényelheti. (580/910. — 1910. okt. 5.) A közvetítő a valóban létrejött, de csak részben per­fectuált ügyletben az egész mennyiség után­ igényelheti a megállapított közvetítési díjat. (493/910. — 1910. szep­tember 15.) Valamely gyárban alkalmazott mérnök törvényes föl­­mondási ideje egy év. (457/910. — 1910. szeptember 21.) Ha a biztosítási szerződésben nincsen tüzetesen meg­határozva, hogy a helyváltozást hol kell bejelenteni, akkor a helyi ügynöknél történt bejelentés is joghatá­lyos. (662/1910. — 1910. november 3.) Midőn a biztosítási ajánlatot tevő az ajánlatban fog­lalt kérdésekre nem ad választ, hanem a válasz helyét vonással keresztülhúzza, ez az eljárása a kérdésre adott tagadó felelettel egy jelentőségűnek nem tekinthető, ha­nem annyit jelent, hogy a biztosított ezekre kérdésekre feleletet egyáltalán nem adott. Ily esetben nem lehet szó a közlési kötelesség megsértéséről.­­ Annak a megíté­lésénél, hogy váljon az elhallgatott körülmény a biztosí­tás elvállalására fontos-e, nem az a lényeges, hogy az illető biztosító a kérdéses körülménynek minő súlyt tu­lajdonít, hanem az, hogy az elhallgatott körülménynek a forgalmi élet általános fölfogása szerint a biztosítás el­vállalására, vagy annak föltételére befolyással leírható jelentősége van-e (Objektiv fontosság). (443/910. — 1910. október 19.) WOHANKA fejj NYERSOLAJ AM benzin­­MOTOROK . és G­.©(K@fó)@@0IL®l&O­­­EM TŰZVESZÉLYES, HEM ROBBANÓ! 1 n FŐBB ÜZEM 1 0 V M BE­RENDEZÉSEK * MOLNÁROK LAPJA Budpest, 1911. január 7.

Next