Molnárok Lapja, 1914 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-03 / 1. szám

10 szomorúsággal konstatálják a malmok vezetői, hogy a lfolyt üzleti év igen kedvezőtlen anyagi eredmé­nyekkel zárult. Persze ilyenkor még a malomigazga­tók is inkább csak becslésekre vannak utalva a mérlegeredményeket illetőleg, mert hisz természet­szerű­en a tulajdonképeni évzárlati munkák csak újév után kezdődhetnek. Mégis majdnem kivétel nél­kül azt halljuk a malomigazgatóktól, hogy a lefolyt esztendőre alig tudnak majd nyereséget kimutatni. A részvénytársulati malmok közül is csak azok fognak osztalékot fizethetni, amely vállalatoknak a jó idők­ből fenmaradt busás tartalékalapok teszik ezt lehetővé. A közép- és kismalmok helyzete is az egész éven át igen kedvezőtlen volt. A mennyiségileg és minő­ségileg silány termést talán ezek a malmok érezték még fokozatosabban, mert a nagy malmok nyers­anyag-szükségletüket fedezhetik távolabbi vidékekről is, a kisebb malmok azonban e tekintetben igazán a közvetlen környékre vannak utalva és rájuk óriási áldozatokat ró az, ha vidékükön sem elegendő, sem megfelelő őrzés nincs. * * * Kedvezőtlen versenyviszonyok. Nem új keletű, hane­m ellenkezőleg : régi pa­nasz különben a malomkisipar körében, hogy a versenyviszonyok évről-évre rosszabbodnak. A vidé­ken még csak néhány évvel ezelőtt mégis voltak olyan megyék vagy járások is, ahol békességben tudtak a malmok egymás mellett megférni és ha történetesen egyszer egy sovány esztendő is követ­kezett, azért megvolt a malmoknak a biztos meg­élhetésük. Sajnos, azonban a versenyviszonyok ipa­runkban hihetetlenül megromlottak. Mi tudjuk ezt legjobban megítélni azon panaszokból, amelyek hoz­zánk garmadával érkeznek hétről-hétre az ország minden részéből. Mi sokszor megírtuk azon véle­ményünket, hogy a kortársak csak akkor fognak igazán észre térni, ha még sokkal rosszabbul fog folyni a dolguk és hogy ezen felfogásunkban meny­nyire igazunk volt, annak bizonysága, hogy az idén már mutatkoztak sok helyütt a kijózanodás első jelei. Különösen az ősz óta az ország igen sok vidékén malomkörzetek alakulnak azon kimondott c­­élzattal, hogy az iparunkban uralkodó lehetetlen verseny­­viszonyoknak véget vessenek. A megalakult körzetek egy része máris a legszebb eredményeket tudja fel­mutatni. E téren tehát a jövő igen biztató. A hazai malomkisiparosok értsék meg végre, hogy első­sorban önmaguknak ártanak azzal, ha iparunk tekintélyét és létalapjait aláássák az egymás elleni ' ' sál. Ha tehát a malomipari versenytnsz­­ud­juk javítani, akkor a javulás felé em eső jel­etőségteljes lépést. ^ * * * A gabonatőzsde esztendeje. Külön kál megemlékez­nünk a budapesti gabona­­tőzsde helyzetéről is a lefolyt évben, mert nem emlék­szünk reá, hogy hasonló súlyos hónapokat élt volna át gabonatőzsdénk, mint ezt az idén láttuk. Mindjárt az év elején szerencsétlenül indult az üzlet, mert a spekuláczió rávetette magát az új októberi búzára és annak árfolyamát az első napok alatt annyira fel­verte, hogy az októberi búzát drágábban jegyezték, mint a tavaszi határidőt. Hónapokon át azután szem­tanúi voltunk annak, hogy egy elbizakodott, mértéket nem ismerő spekulánshad minő visszaéléseket köve­tett el az árfelhajtás terén. Mi hétről-hétre óva intettük a malmokat attól, hogy felüljenek ezen játékosok manővereinek, mert tudtuk azt, hogy a mesterségesen felhajtott árak nem tarthatják magukat. A reakc­ió nem is maradt el és ha végigtekintünk az őszi ár­­devalváczión és az ennek nyomában járó össze­omlásokon, amelyek folyamán sok ezer ember vesz­tette el kenyerét és vagyonát könnyelmű gabona­tőzsdei spekulác­iókon, meg kell vallanunk, hogy ezt a sorsot megérdemelték azok, akik ezen krízis alatt tönkrementek. íme, most hónapok óta pang a budapesti gabonatőzsde üzlete. A malomüzletet pedig annyira sikerült megnyomorítani, hogy a nagy mal­mok még ősszel is csak redukált üzemmel tudtak dolgozni. Valóságos siralomház mostanában a buda­pesti gabonatőzsde,az ügynökök sz­öveszékeinek amiatt, hogy teljesen megszűnt a legitim üzlet és hogy csak a kulissz-spekulánsok napi filléres játéka csupán az, amely mesterségesen élesztgeti az üzletet. * * « 1914. Amint már fentebb mondottuk, az új esztendő kilátásai sem kecsegtetők, sőt mi nagyfokú aggodalommal nézünk a jövő elé. A nagy malmok szempontjából azért nem várunk az új esztendőtől sok jót, mert szinte lemondtunk már azon remény­ről, hogy a kormány a tönkrement lisztkivitel érdeké­ben fog egyáltalán tenni valamit. Tavaly ilyenkor még azt reméltük, hogy a beviteli jegyek intézmé­nyének meghonosítása nem késhet soká. A balkán kereskedelmi szerződések revíziója alkalmával —úgy reméltük — okvetlenül dűlőre fog jutni malomiparunk ezen életkérdése is. Azóta olyan események történ­tek, hogy lemondtunk ezen reménységről is. A ma­gyar mezőgazdák, eddigi leghívebb fegyvertársaink a beviteli jegyekért vívott harczunkban, hirtelen elle­nünk fordultak ezen kérdésben és most szinte bizo­nyosnak látszik, hogy a jelenlegi kereskedelmi szerződések lejártáig, azaz 1917-ig nem számíthatunk sem a beviteli jegyekre, következésképen tehát liszt­kivitelünk regenerálására sem. A törvényhozás mun­kásságától sem várunk az új esztendőben sok jót, mert úgy tapasztaljuk, hogy a jelenlegi kormány is teljesen elhanyagolja a malomipar legfontosabb ér­dekeit. Hiába sürgetjük a kormány intézkedéseit akár­hány életbevágóan fontos malomipari kérdésben, nem történik semmiféle érdemleges intézkedés sem. Hónapokkal ezelőtt is láttuk ezt, amikor szerkesztőnk a motortulajdonosok egy küldöttségét vezette a kor­mány elé és még csak válaszra sem méltatták kér­vényünket. Az új esztendő tehát nem sok jóval kecsegtet. * * * Bizonytalan kilátások. Bárhova tekintsünk is tehát iparunk terén, mindenütt bizonytalanoknak látjuk az új esztendő kilátásait és szomorúsággal kell kérdeznünk ilyen körülmények között, hogy az amúgy is már agyonsanyargatott és oly sokat szenvedett iparunk hogyan fogja kibírni a jövő megpróbáltatásait. Igazán szomorúsággal tölt el bennünket, hogy ilyen szürkére kell festenünk úgy a múltat, mint a jövőt, de vétenénk a köteles őszinteség ellen, ha máshogy jellemeznénk az évfordulókor a lefolyt és bekövetkező eseményeket. Mégis egyet merünk a sok bizonytalanság daczára remélni és pedig azt, hogy az új esztendő szeren­csésebb lesz elődjénél. A pénzfeszültség kezd min­denütt enyhülni, a jövő évi termés kilátásai is kecsegtetők, bármennyire korai volna is még ,ezt illetőleg következtetéseibe bocsátkozni, de a bevetett terület az egész országban óriási módon megnöve­kedett, a vetések állása is jelenleg kitűnő, ha tehát az áttelelés is kedvező lesz, akkor jó reménységgel nézhetünk az új esztendő terméskilátásai elé. Malom­iparunknak pedig egy bőséges termés még minden­kor áldást hozott. Egyébiránt azt kívánjuk, hogy a kartársak az új esztendőben tanulják meg az együtt­érzést, az egymás megbecsülését és megértését és akkor hisszük, hogy a bizonytalan kilátások daczára a most kezdődő új esztendő mégis csak áldást fog hozni reánk. * * * Egy gyűlés tanulsága. A valóságban nem is létező, mert tagok hijján szenvedő, magát országosnak nevező malommunkás-szakszer­­vezet most vasárnapi gyűlése, melyre meghívták az „egész ország“ malommunkásságát a Tőzsde­ kávé­­házba, óriási kudarczc­al végződött. Hiába írja a szoc­ialista napilap, hogy milyen impozáns lefolyású volt a gyűlés, biztos tudomásunk szerint a gyűlés színhelye kongott az ürességtől és a véletlenül ott volt kávéházi vendégekkel együtt nem volt 40 ember az egész helyiségben. Ezeknek javarésze is a malom­iparon kívül áló egyén volt, olyan szoczialista urak, akiket jó fizetség fejében kirendelnek mindenféle ülésre és ott adják azután a ma jelenlévőket és hatá­rozati javaslat-elfogadókat. Az áill­ó­sg vidékről fel­­rándult malommunkások is inkább a Conti-utczai szoczialista főtanyáról kerültek ki. Valóban szót sem érdemel ez az egész „tanácskozás.“ Mi fentebb vázoltuk a hazai malomipar szomorú hely­zetét, meg­írtuk, hogy a tavalyi évben olyan rosszul folyt a nagy malmok dolga, hogy kivételesen mi­g csak egyik­másik malom osztalékot fizethetni. Eme vasárnapi ál­gyűlés egyik főszónoka pedig folyton arról beszélt, hogy milyen nagyszerűen folyik a „malombáróknak“ a dolga, olyannyira, hogy tartalékzsebeket kénytelenek készíteni a kormány ajándékai számára, mert a temérdek arany, amit a malomtulajdonosoknak aján­dékoznak, már el sem fér a rendes zsebükben. Igazán felesleges foglalkozni az olyan gyűléssel, amelynek főfőszónoka ilyen bo­ondgombákat tálal fel. Nem is csodáljuk, hogy az ilyen maszlagnak nem ülnek fel a hazai malommunkások és a szer­vezetről egyáltalán nem akarnak tudni. « * * A vasárnapi munkaszünet. Ami pedig a vasárnapi munkaszünet kérdését il­leti, erről már elmondtuk véleményünket. Megállapí­tottuk, hogy a fővárosi malmokban már évek hosszú sora óta vasárnapi munka egyáltalán nem létezik. A malmok hetenként csak 4—5 napon át tudnak őrölni, de mégis egész heti bért fizetnek a munkások­nak. A vidéken is csak névleg áll fönn a vasárnapi munka, tényleg ott is tulajdonképpeni vasárnapi őrlés csak ritkán fordul elő. A Fővárosi Malom­egyesület helyesen cselekedett tehát, amidőn egy hivatalos közleményben fölvilágosítja a közönséget a vasárnapi álgyűlés határozati javaslatáról, meg­állapítva azt, hogy az 1910-iki esztendőt kivéve, a fővárosi malmokban a vasárnapi munkaszünetet évek óta betartjuk, ami pedig a vidéket illeti, az egyesü­let régen sü­­rgeti, hogy a gyakorlatban amúgy sem létező vasárnapi őrlést egyöntetűen kormányintézke­­déssel szüntessék meg. A munkásvezérek tehát ne akarjanak idegen babérokkal ékeskedni, amiben olyat követelnek, amit a malmok maguk már amúgy is évek óta sürgetnek. Nem az ő hibájuk, ha a kor­­mány úgy ezen, mint más egyéb fontos malomipari kérdések elintézését folyton elodázza. Az egész gyűléshistória tehát azzal végződött, amit vártunk : csúfos kudarczczal, ami nem is lehetett másképp, mert a kiindulási pont volt hazug és csak a malom­iparosság félrevezetésére irányítva. • * * Egy plébános malma. Egy épületes esetről értesít bennünket egy jászsági kar­­társunk. Az ottani vidéken is egy idő óta lábra kapott az Olcsó Jánoskodás és 8°/a vámra is őrlő malmok akadnak. Egyik kartársunk elhatározta, hogy ezen állapotok gyökeres megváltoztatását keresztülviszi és egy malomkörzetet alakít. Fáradozása már sok re­ménynyel is kecsegtetett, mert a környékbeli malom­iparosok szép számmal csatlakoztak a mozgalomhoz. Ekkor azonban egy váratlan akadály merült fel. Az egyik környékbeli malom tulajdonosa ugyanis csak mellesleg molnár, főfoglalkozása a plébánosság, ami bizonyára sokkal jövedelmezőbb a malomiparosság­nál. A plébános úrhoz is elment a csatlakozó fel­szólítás, amire ő egy gyönyörűen kiczirkalmazott levélben mindenféle kifogással állt elő, kereken kije­lentve, hogy ő magát többé lekötni nem kivárja és megmarad az eddigi olcsó őrlés mellett. A plébános úr azonban ezzel nem érte be, hanem elvitte kar­­társunk levelét az ottani kaszinóba és amikor legtöbb volt ott a vendég, felolvasta a levelet, annak bizony- GvÁFvrr'y gyár­p|zl ! fc | K |m MOLNÁROK LAPJA Budapest, 1914. január 8.

Next