Molnárok Lapja, 1915 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-02 / 1. szám

SzarkasztOsig és kiadéhivatal: BUDAPEST, Y„ Kj-itm 12, XXTT. év Budapest, 1915 január 2. (Telefonszám: 66—66.) CIMuMsI «rak: szám E*y <vr*10 K> - Niévr« a k. NE6 JELENIK MINDEN SZOMBNTON. Évforduló. Huszonegy év óta szoktunk az év- forduló alkalmából visszapillantást vetni az elmúlt esztendő eseményeire, a malom­ipar fontosabb mozzanatait újból elősorolva és egyszersmind megrajzolva az uj esztendő malom­üzletének valószínű képét, latolgatva ennek kilá­tásait. De soha még ilyen szomorú körülmények között nem teljesítettük ezen kötelességünket. Úgyszólván fél Európa átváltozott egy végtelen csatamezővé, ahol a hadseregek milliói öldöklik egymást. Kiszámíthatatlan az az erkölcsi és anyagi kár, amely az emberi kultúrát máris érte a háború eddig lefolyt hat hónapja alatt. Pedig bármennyire kedvezett is nékünk és szövetséges társunknak, a hatalmas Német­országnak, eddig a hadi szerencse, a harczok még mindenütt javában folynak és döntésre eddig sehol nem került a sor. Akárhogy ala­kuljon is a háborús helyzet, még hónapok hosszú sora fog eltelni, amig a mindnyájunk által annyira áhított általános békekötés szóba is kerülhet. Ha a hadviselő felek egyike vagy másika csupán nagyzási hóbortból azt jósolja, hogy ez a háború évekig fog eltartani, azt hisszük ezt nem kell komolyan vennünk, mert egyetlen: nemzet sem fogja sokáig bírni a hábo­rúval összefüggő óriási áldozatokat. Az évforduló, illetőleg az újév beköszöntését tehát alig ünne­pelhetjük jobb kívánsággal, mintha azt óhajtjuk, hogy a világháború mielőbb véget érjen és igaz ügyünknek hozza meg a teljes győzelmet. Azután pedig évtizedekre terjedő béke tegye lehetővé kultúránk fejlődését és kiépítését. Malomiparunk az 1914. évien. A háborús esemé- A kereskedelmi malmok. nyék a gazdasági —-------------------------- élet minden terén olya n változásokat idéztek elő, hogy formálisan ki­zökkent minden gazdasági tevékenység a megszokott keretekből. Természetesen a gabonakereskedelem és malomipar sem képeznek kivételt és valamint a mi különleges iparágunkban is teljesen uj helyzet kelet­kezett, úgy a malomipari szaksajtónak is alkalmaz­kodnia kellett a háborús események által előidézett rendkívüli viszonyokhoz. Ennek, bevonult rendes munkatársaink hiányának, valamint a személyzetük­nek túlnyomó részétől megfosztott nyomdák kisebb teljesítőképességének tudható be, ha a szaklap au­gusztus elseje óta csak korlátolt terjedelemben je­lenhet meg, úgyszólván háborús számokat ád és a legaktuálisabb, a háborúval összefüggő események tárgyalására szorítkozhat. Ha tehát ezúttal vissza­pillantást vetünk a lefolyt malomipari esztendőre, ezt sem tehetjük a megszokott széles mederben, hanem kénytelenek vagyunk a legfontosabb mozza­natok felemlitésére szorítkozni. Mindenekelőtt meg­említjük, hogy a szokásos statisztikai adatokkal nem szolgálhatunk, mert az utóbbi hónapokban az áru­forgalmi statisztika igen hiányosan jelent meg és az egész évre terjedő teljesebb összefoglalás csak hó­napok múlva fog megjelenni. Ilyen adatok híján pedig nehéz alapos fejtegetésekbe és következteté­sekbe bocsájtkozni. Általában azonban az 1914. esz­tendőt olvkép jellemezhetjük, hogy ez állandó kalamitással járt a malomiparra nézve. Ugyanis a malmok az egész esztendő alatt alig tudtak őrlési anyagra szert tenni és már a tavaszszal határozott á uhiány mutatkozott, másrészt pedig a terméskilá­tások is oly silányok voltak, hogy malmaink óriási mennyiségű külföldi gabona vásárlásához voltak kény­telenek folyamodni. A terméskilátásokat illetőleg so­káig a legellentétesebb hírek voltak forgalomban, amig végül kitűnt, hogy tényleg olyan silány termést takarítottunk be, amilyenre nálunk ritkán akad példa. Dj bármilyen silány termés mellett is malomiparunk megállta volna helyét, ha azok a nagymennyiségű külföldi búzák, amelyeket vásároltunk és amelyeket normális körülmények közötf'még kétségtelenül be­szerezni akartunk, hozzunkiényleg el is jutoUak volna. Da — sajnos — a nyárt; elején a külpolitikai helyzet annyira megfeszült,/hógy elkerülhetetlennek látszott a háború kitörése. Amikor pedig monarchiánk meg­üzente Szerbiának a háborút, rövid napok múlva az összes európai nagyhatalmak fegyverrel kezükben állottak egymással szpmben. A háború kitörése ter­mészetesen egy csapásra halomra döntött minden normális gazdasági tevékenységet. Az összes európai tőzsdéket, sőt rövid időre az amerikai tőzsdéket is bezárták és később csak részleges gabonatőzsdei for­galom alakult ki. Nálunk a határidős-üzletet azonnal beszüntették és később csak a készáruüzletet enge­délyezték ismét. A gabonaárak óriási emelkedése időközben feltartóztatbatlanul ment végbe, úgy hogy malomiparunk ugyancsak nehéz feladat előtt állott, hogy az árfelhajtás daczára üzemét fentarthassa és a lisztvevők bizalmatlanságával megküzdhessen. Már amikor az áremelkedés a legszélsőbb végletekbe csa­pott át és a búza ára tavalyhoz képest megkétsze­reződött. lépett közbe a kormány és rendelte el a maximális árakat. Ez az intézkedés is csak három hete, deczember 10 én lépett életbe és éppen úgy elkésett, mint a gabonavámok felfüggesztése, amelyet kormányunk csak akkor rendelt el, amikor ezen in­tézkedésnek már semmiféle gvakorlati következménye nem lehetett. A malmok a háború kitörése folytén természetesen az előre vásárolt külföldi gabonából egy szemet sem kaptak. Itt a belföldön a termelők visszatartása és részben a készletek csekélysége foly­tán a kínálat amúgy is korlátolt volt, de a maxi­mális árak életbeléptetése óta egyáltalán szünetel, mert a kormány ezen rendelete is sok tekintetben elhibázott és a gyakorlati üzleti élet követelményeivel nem számol. A malmok most az év végén szinte kétségbeejtő helyzetben vannak. Ha normális keretek­ben folyna az őrlés, bizonyára egy héten belül min­den malomnak be kellene szüntetnie — nyersáru hijjin — az üzemet. De a sokféle gabona őrlése és a lisztkeverés olyan munkát ád, hogy a kereskedelmi malmok a rendkívül csekély gabonakészletek daczára is még talán 3—4 hétig kihúzhatják az üzemet, persze csak úgy, hogy alig őrölnek naponként néháDy waggont. Az ilyen munkának természetesen az üzem­költségek és a kalkuláczió szempontjából súlyos ter­hei vannak és ezért a malmok 1914-iki tevékenysége kedvezőtlen körülmények között zárul. A malomkisipar esztendeje. Aránylag jóval ked­vezőbb volt a le folyt évben a malomkisipar tevékenysége. Minde­nekelőtt azon örvendetes ténytkell leszögeznünk, hogy a malomkisiparosok között a kijózanodás örvendetes jelei mutatkoznak széltében-hosszá- ban. Malomkörzetek alakultak mindenfelé azon kimondott czélzattal, hogy az eddig uralkodott lehetetlen versenyviszonyoknak véget vessenek. Az a lisztdrágaság, amely már az első félévben mutatkozott, igen sok gazdát visszatartott gabo­nájának értékesítésétől és különösen a kis termelők erősen foglalkoztatták a vámmalmokat. A silány termés pedig nem hogy kárára, de ellenkezőleg: hasznára volt a vámmalmoknak, mert különösen a parasztgazdák, akik az őrletők zömét szolgáltatják, gabonájukat kis termés esetén régi tapasztalat szerint még jobban visszatartják és ezt a saját fogyasztásuk számára igyekeznek föntartani. A háború kitörése is meglepően sok munkát juttatott a kisebb mal­moknak. A mozgósítás első heteiben úgyszólván teljesen szünetelt a polgári forgalom és igy az áruszállítás is. A lisztfogyasztók kénytelenek voltak mindenütt helyben födözni szükségletüket és igy a vidéki kisebb malmok el voltak hal­mozva munkával. Az őszi hónapok alatt pedig a nagy malmok küzködésével szemben a malom­kisipar állandóan teljes üzemmel dolgozott, a vámmalmok általában mindenütt fölemelték az őrlési dijakat, úgy hogy általában azt mond­hatjuk, hogy a malomkisipar szempontjából az 1914. esztendő elég eredményes volt. Egyéb érdekes események. Természetesen csak dió­héjba szorítva érintettük az 1914. malomipari esztendő temérdek eseményeit, mert hisz ritka évben volt az üzlet olyan mozgalmas, mint az idén. A lisztüzlet például a legrendszertele- nebbül alakult. Ausztriában időközönként alig volt érdeklődés lisztünk iránt, mert az ottani jegyzések jóval olcsóbbak voltak. Volt azonban idő, különösen az utóbbi hetekben, hogy az osztrákok valósággal viaskodtak lisztünkért. A belföldi fogyasztás is nagy hullámzásokat mutat, de általában konstatálhatjuk, hogy a fogyasztás az utóbbi hónapokban tetemesen c lökként és a kevert lisztek forgalomba hozása foly­tán még bizonyára sokkal erősebben fog alászállni. Érdekes mozgalmat idézett elő közvetlenül a háború kitörése is. A lisztvevők ugyanis olyan alaposan megijedtek, hogy mindenki sietett nagy mennyiségű lisztet készletre vásárolni és különösen a kis h&z- t rlások vásároltak zsákszámra, de összesen sok srázezer zsák olyan lisztet, amely máskor csak apránként szokott a fogyasztáshoz kerülni. Még csak a háborús állapot által előidézett temérdek kellemet­lenségről és pörökről kell beszámolnunk. A malmok a határidős-üzlet beszüntetése után régi kötésekre természetesen nem teljesítettek szállításokat és emiatt temérdek pör fenyegetődzött. A tőzsdebiróság pár­tatlan és igazságos állásfoglalása folytán azonban ezen pörök szerencsésen, barátságos megegyezés u'ján, intéződtek el. r—t >—4 Az 1915. év kilátásai. Az ujesztendő A legsürgősebb beavatkozások, malomipari esé­------------;-----------------------------lyeit illetőleg bármif éle jóslásba bocsátkozni — természe­tesen — nem lehet. Minden attól függ, hogyan dől el a világháború folytán elvetett koczka és mikor térnek majd vissza normális gazdasági és üzleti viszonyaink. Az évforduló a gabona- piaczot olyan alapos zűrzavarba és üzlettelen- ségben találja, hogy lehetetlennek tartjuk a jelenlegi állapot fentartását. A kormánynak okvetlen a legsürgősebben kell intézkednie, ha a malomipar zavartalan menetét fenn akarja tartani. Hogy pedig ez a közélelmezés szem­pontjából szinte elengedhetetlen, az valóban nem szorul bővebb indokolásra. Első sorban arról kell gondoskodni, hogy a magyar malmok, a magyar lisztfogyasztók dolgát hozzák rendbe és ezért a maximális árakat olykép kell vidé­kenként kiegyenlíteni, hogy a mi szükségletein­ket fedezhessük. Miután Ausztria a mi gabo­nánk és lisztünk nélkül meglenni nem tud, ezen intézkedéseknek az osztrák kormánynyal karöltve kell történnie. Ami pedig a közép- és kismalmok esztendejét illeti, erre nézve csak azt mondhatjuk, hogy a háborús állapot tartama alatt továbbra is biztosítva látjuk az okosan vezetett kismalmok kedvező üzletmenetét. Ezután azonban a malomtulajdonosokon lesz a sor be­bizonyítani józanságukat és okosságukat, mert ha fenn tudják tartani a kedvező üzleti helyzetü­ket, akkor a jövőben is biztosabb alapokon fog nyugodhatni a malomkisipar is. 16 °/o-os vám. Kapcsolatban a vámmalmok ezen kedvező kilátásaival, megemlitendő- nek tartjuk, hogy a magyar vámmalmok túlnyomó része — igen okosan — emelte a vámolás %-át egész 15 %-ig. A németországi malomkisipar, is a legutóbbi hónapok alatt rendkívül kedvező üzleti

Next

/
Thumbnails
Contents