Molnárok Lapja, 1917 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-06 / 1. szám

xxiv. ev tumapes iái/. januar o. 1. SZt —— A malomipar az 1916-iki háborús évben. Irta: Bacher Emil, a Pdsti Victoria-gőz malom vezérigazgatója, a Magyar Fővárosi Malomegyosölet társelnöke. Abban a súlyos helyzetben, amelybe három szűkös termés fatális egymásutánja folytán kerül­tünk, csak az őszi vetés terjedelmére és minémü- ségére alapított azon reményünkből merítünk vigaszt, hogy az anyatermészet a folyó évben kielégítő terméshozammal fog bennünket kár­pótolni a legutolsó három sovány esztendőért. Mezőgazdaságunknak a front mögött —kormá­nyunk és hatóságaink czéltudatos támogatásá­val — munkálkodó tartalékhada, kedvező időjárás mellett, derekas munkát végzett és ennek köszön­hetjük, hogy ma hazánkban csaknem 8 millió telekkönyvi hold van búzával és rozszsal bevetve, a vetés állapota pedig a legszebb kilátásokkal kecsegtet. Ezen biztató perspektíva egyedüli reménysugárként világit be a magyarországi nagy­malmok azon visszás helyzetébe, amelybe az 1916-iki háborús évnek nyersanyag-hiánya so­dort bennünket. Mindannyian tudjuk, hogy a gabona- és liszt­forgalomnak a háborús gazdálkodással kapcso­latos monopolizálása a malomüzletet a merev formák közé szorított vámőrlés színvonalára sülyesztette, amihez járult, hogy az ország nagy­számú, alig ellenőrizhető kisebb és középnagy­ságú vámmalmai az amúgy is absolute csekély terméshozamnak aránytalanul nagy hányadát vonták magukhoz, mivel helytelenül oly fogyasz­tóknak is megadatott a saját maguk ellátásá- ak jogú, akik a mezőgazdaság és őstermelés körén kívül állanak és eddig csaknem kizáró­lag kereskedelmi malmokban fedezték volt szükségleteiket. Különösen a budapesti buzamalmokra nézve az 1916 január-júliusi időszak, a melyben he­tenként átlag csak 1 napon át voltak üzemben, úgy hogy teljesítő-képességüknek (heti 6 nap alapul vételével) csak 14%-át aknázhatták ki, kemény böjt volt, a mely csak augusztus és szeptember hónapokban enyhült örvendete­sen meg. A budapesti malmok buzaőrlése, mely augusz­tus-szeptember hónapokban őrlőképességüknek mintegy 50%-ára rúgott, már októberben le­csökkent 30 °/o-ra, a szerenceétlen november és deczember hónapok pedig sokáig emlékezetesek lesznek, mivel ezen 2 hónapban a fővárosi buzamalmok — horribile dictu — hetenként átlag még 1 napig sem voltak üzemben ! Mig a háború kitörését megelőzött 3 évben (1911 —1913) a budapesti malmok buzaőrlése évente ll!% millió métermázsát tett (1911: 7,402.990 q; 1912: 7,737.158 q; 1913: 7,249.948 q) és az 1914. első háborús évben 6,944.455 q, 1915-’ben pedig 2,901.757 q-ra rúgott : a fővárosi malmok buzaőrlése 1916-ban — amire a hetvenes évek óta nem volt példa — kb. 2,600.000 q-ra, tehát a normális őrlésnek mint­egy harmadára apadt. A budapesti malmok 1916-diki 450.000 mé­termázsás rozsőrlése a normális évek átlagát alig érte el, úgy hogy a megőrölt 375.000 q. árpa és 160.000 q. tengeri, összesen 535.000 q. pótanyagban a rendkívül parányi buzaőrlés- nek csak részleges, alig latba eső kiegészíté­sét látjuk. Ez az óriási hiánylat persze halomra dön­tötte mindazon számvetéseket, amelyeken a júliusban megszabott lisztár-maximálás, illetve a lisztárakba belekalkulált, sokat vitatott őrlődij alapult, mivel természetes, hogy a költség­koefficiens az őrlésnek rendkívüli csökkenése folytán progressive emelkedett. Ehhez járult az üzemhez szükséges összes anyagoknak óriási megdrágulása, a biztosítási dijaknak kétszere­sükre való felemelése, a munkabéreknek foly­tonos emelkedése, amely á háború kezdete óta a 65 °/o-ot is meghaladja, továbbá a zsák- kölcsöndijaknak és gabonakezelési költségeknek rendkívüli megdrágulása, a közlekedés hó­napokig tartó szüneteléséből folyó veszteségek (zsákköltségekben, súlyban és kamatokban), ezenfelül pedig azon súlyos áldozatok, amelyeket malmaink a bevonult munkások és tisztviselők családjainak bő segélyezése által, úgyszintén a hadi jótékonyság minden terén hoztak és még folyton hoznak. Ha jól szemügyre vesszük azt a „fényes“ őrlődijat, amelyet a közvéleményt befolyásoló egyes lapok a malomiparnak folyton szemére hánynak, úgy megállapíthatjuk, hogy tisztára optikai csalódás forog fenn és hogy malmaink­nak veszteséges üzemük mellett még igazság­talan támadások ellen is kell védekezniük. Ez az állítólag túlnagv őrlődij hovatovább közvé­leményünket teljesen megtévesztő szállóigévé vált, amely háborús gazdaságunk egyik „kon- ventionális hazugsága“, mert hiszen valójá­ban a helyzet az, hogy p. o. a budapesti buza­malmok !91u-ban, amikor hetenkmt átlag csak 1 napon és 8 órán (= 32 órán) át voltak üzem­ben, csaknem kivétel nélkül igen érzékeny üzem­veszteséggel fogják az évet lezárni. Ha ezen effektiv üzemveszteségek a malom-mérlegekben nem is jutnak majd szembeötlő módon kifejezésre, úgy ezt csak annak a szerencsés körülménynek köszönhetjük, hogy a malmok egyrészt igen jelentékeny tőkéiknek és tartalékaiknak kamat- jövedelmére, másrészt azon konjunkturális, vagyis átmeneti természetű külön hasznokra támasz­kodhatnak, amelyeket részben külföldi gabona­vételeik lebonyolításánál vagy alkalmi mellék­üzemeikben (katonai kétszersült, lótakarmány­nak való kétszersült, kenyérsütés) továbbá ta­valyi künnlevőségek, anyag- és zsákkészletek értékemelkedése révén elértek. Ellenben komolyan tartanunk kell attól a veszélytől, hogy az uj termé­sig még hosszantartó veszteséges üzemszünetelé­sekben lesz részünk, minélfogva sürgős szükség volna arra, hogy a Romániában vitéz magyar csa­pataink hathatós együttműködésével zsákmányolt gabonakészleteknek megfelelő része magyar malmokban kerüljön feldolgozásra, ami által az uralkodó korpahiány is megenyhülne. Ily mostoha helyzetben valósággal megváltás gyanánt üdvözöljük az 1917 első hónapjaira kilátásba helyezett tengeri-szárit ást, csírátlaní­tást és őrlést, amely nélkül a legtöbb malmot további érzékeny veszteségekkel kapcsolatos üzemszünet fenyegetné. Kormányunknak feltétlen elismeréssel tarto­zunk azon czéltudatos erélyért, amellyel a kötelező tengeri-csirátlanitás jelentőséges reform­ját egyrészt a közélelmezésnek, másrészt egy nagyértékü növényi olaj gyártásának szolgála­tába állította. Köztudomású, hogy a csírátla­nítás által olajtartalmától megszabadított tengeri­ből oly lisztet nyerünk, amely, midőn egyfelől a búza-, rozs- és árpalisztekhez való keverés utján a liszthiányt enyhíteni hivatott, másfelől sokkal tartósabb és — szakszerű kezelés mp' ízletes és könnyebben emészthető tenge, ret fog szolgáltatni. A buzamalmoknak kiutalandó tengeri-rnei ségek remélhetőleg elégségesek lesznek hogy a szárítás és csírátlanítás czéljából léte­sített uj berendezések amortizálása mellett a buzaőrlés hiányának káros hatásait legalá1 o részben ellensúlyozzák. Ha számításba vesszük, hogy az immáron erélyes requisitió tárgyát képező búza-, rozs- és árpakészleteknek gazdaságos kinyujtása — Magyarországon tengeriliszt, Ausztriában pedig zabliszt hozzákeverése által — foganatba fog vétetni és ehhez hozzávesszük a Romániában zsákmányolt igen tekintélyes gabonamennyist' geket, úgy semmi kétséget nem szenved, hogy a központi hatalmak a szükség parancsolta taka rékos és okszerű gazdálkodás szem előtt tar­tásával ki tudják huzni az uj termésig, annyival inkább, mivel húsban inkább felesle­günk van, mint hiányunk. Ha ezzel szemben fontolóra Vesszük Argen tiniának legutóbb kiadott buzakiviteli tilalmát, az Egyesült-Államok, Kanada és Ausztrália rossz termését, továbbá az igy előidézett heh zetet még kiélesitő következő tényezőket: a hallatlanul felszökött tengeri fuvarokat, a hajóin hiányát, a tengeri ut hosszú tartamát és végül a tengeralattjárókban rejlő veszedelmet: úgy tisztán áll előttünk, hogy az entente országá ­ban, különösen Angliában, Francziaországban és Olaszországban, a kenyérellátás kérdése uj termésig még igen kritikus alakulatokat öltlu Valóban a sors megtorló kezét látjuk abban, hogy a központi hatalmak ellen irányuló ki- éhezteíési politika fegyvere visszafelé sül ti, amennyiben ezen embertelen politika áf!n rínak szellemi szerzőin "fog beteljesedni. A budapesti malmok csak imént, karács*; előtt, nem tekintve a súlyos veszteséggel üzemszüneteléseket, rászánták magukat arra, hogy munkásaik törzsbérét — heti 6 napi bér­fizetés kötelezettsége mellett — 25%-kal fel­emeljék, amivel súlyosan latba eső, a munká­ság javára évi 3/i millió koronányi bértöbb­letet jelentő áldozó ez, amelyért az 1 ót A -j ,ff őrlődij még fokozott Oriőüzeu. is épp oly kevéssé nyújt fedezetet, ... műszaki és kereskedelmi üzem számos egyen tehertöbbletéért, amely az egész vonalon folyton emelkedő drágasággal kapcsolatos. A fővárosi malmok ezenfelül — nem te­kintve a kedvezőtlen üzletmenetet és az 1917. első félév sivár kilátásait — készségesen telje­sítették azt a hazafias kötelességüket is, hogy a hadikölcsönök teljes sikeréhez minden ere­jükkel hozzájáruljanak: az 1916-iki háborús évben a IV. hadikölcsönben 63A millióval, \z V. hadiköicsönben pedig 7 millióval vetek részt, amiáltal a budapesti malmok jegyzése az eddigi összes hadikölcsönökre 30 millió koronát ért el. Ugyanolyan hazafias érzéstől indíttatva, a nagyobb vidéki malmok szirm n igen tekintélyes összeget, összesen 25 millió koronát jegyeztek. Befejeztével a háborúnak, amely uj aratásunk országos ünnepét remélhetőleg már nem fogja zavarni, malomiparunk elé is tartós felien diilés perspektívája tárul, melynek előfeltételei szorosan összefüggnek azon nagy horderejű jel-

Next

Sign up   
/
Thumbnails
Contents