Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1932-01-02 / 1. szám
XXXIX. évfolyam.Budapest, 1932. január 21. szám. MOLNÁROK LAPJA Külföldi előfizetési árak: egy évre 20 pengő, félévre 10 pengő Negyedévenként nem fizethető Minden második héten TRAKTOR ésTEHERAUTÓ és ELEKTROTECHNIKA rovat MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „GÉPÉSZEK SZAKLAPJA“ melléklettel Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., PODMANICZKY UTCA 31. Telefon: Aut. 266—66. Sürgönyeim: Molnárlap Belföldi előfizetési árak: egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő, negyedévre 4 pengő Aki a lapot az előfizetés lejárta előtt 2 héttel írásban nem mondja fel, annak megrendelése meghosszabbítottnak tekintetik. M. kir. postatakarékpénztári csekkszámla száma : 43.153 Megállóit a malmok technikai fejlődése Írta: dr. Schmidt József malomtulajdonos, Budapest. A molnár törekvéseinek ideálja: a főtt mandula, jobban mondva az az egyszerűsített eljárás, mely szerint valamely gabonát úgy lehessen egyszerűen megmunkálni, mint a főtt mandulát, melyet könnyű kéznyomásra a belső értékes fehér magtartalomra és héjának fás rostrészeire bonthatjuk olyan tökéletességgel, hogy a bélrészt rostmentesen, a rostrészt bélrészmentesen megkapjuk. Ez az elgondolás már az ősember agyában megfogamzott, de a kivitelt még a mai napig se tudtuk megtalálni. Az a sok próbálkozás, az a sok mindennapi és különleges őrlési eljárás, amelyeknek alapján a molnárok ma is dolgoznak, messze van a tökéletes munkától. Mert legyen ez az őrlőmunka még oly komplikált, kiterjedt és szakszerű, tökéletes csak a részletekben lehet, maga a nagy elgondolástól, a „mandula tökéletességétől“ oly távol áll, mint az ősmolnár a mai nap molnárától. Mindkettőnél az ideális vágy „a korpamentes liszt és lisztmentes korpa“ egy és ugyanaz, csak a megoldás fegyverei mások és mások. Az ősmolnár kőmozsarától a mai tündöklő hengerszékig hosszú idő pergett le, millió és millió molnár törte a fejét a tökéletes őrlés felett, de megoldani a nagy problémát mindezideig egynek sem sikerült. Hát miért nem? — kérdezheti az érdeklődő olvasó. Azért nem, mert búzát termelő gazdáink nem törekedtek „héjaváló“ búzát kitermelni s mert vegyész uraink még nem találták meg azt az eljárást, melynek segélyével a búza héját a bélzetről lehúzhatnánk. Paradoxonnak tetszik e két állítás, de való. Hogy mire képes az ember a gabonatermelés terén, az egyszerűen csodás, de nem mindig utánzott. így látjuk, hogy termelnek hazánkban is héjnélküli, úgynevezett „meztelen árpát“; látjuk, hogy a keleti országokban termelnek rizst, melynek héja csak lazán ül a bélzeten s az minden nehézség nélkül eltávolítható. Már pedig úgy a meztelen árpa, mint a rizs mai alakjukban kitermelés, szelektálás útján nyert gabona; ezeknek is megvolt a vad nyers faja elválaszthatatlan fás, rostos héj résszel. A rizs évezredes kultúrája, civilizált, céltudatos megmunkálás, a szelektálás eredményezte azt, hogy a mai rizs fás héjától könnyen elválik és gyönge megmunkálás után már élvezhető táplálék. Pedig a rizs magvának is van egy hosszirányban menő bemélyedése, akár a búzának. Hol vagyunk mi még búzánkkal e tekintetben! Igaz, hogy búzánk is szép pályát futott be eddig, de távolról sem oly hatalmasat, mint a rizs. S ha sikerült a rizsből „bundavető“ fajt az ázsiainak kitermelni, miért ne sikerüljön az európainak vagy amerikainak „héjaváló“ búzafajt kitermelni ? Ez a probléma bennünket molnárokat nagyon-nagyon érdekel! Mert hiszen ha „héjaváló“ búzát önthetnénk garatunkra, mindjárt megszűnne a dara-dercetisztítás s maradna a tiszta magőrlés kb. 90% nullás kiaknázással. Látjuk és halljuk, hogy a mezőgazdasági kísérlet ügye él és gyönyörű eredményeket produkál s oly búzákat termel ki, amelyek fagyállóak, rozsdaállóak, finom vékony héjúak, telt szeműek és sikértartalmuk 50—60% ! Hát akkor miért volna lehetetlen laza héjú nyitott búzát termelni, ha az talán nem is lenne olyan tökéletes, mint ahogy azt mi szeretnénk. De ha már nem tudjuk a búzát — a meztelen árpa módjára — meztelenre kitermelni, miért nem törik a vegyészek a fejüket egy olyan eljáráson, amely a héjrészt a magrésztől meglazítja úgy, hogy a héjrész könnyen lecsiszolható legyen? Ha ez sikerülne, nem kellene lisztfehérítő porokon és eljárásokon törni a fejüket, mert akkor bő százalékban kaphatnánk a legfinomabb és legfehérebb lisztet. Bár jól tudjuk azt, hogy a gabona hél- és héjrésze egybenőtt egészet képez, de viszont tudjuk azt is, hogy a hét rész több rétegből áll és hogy szétbontásuk lehetséges. Hogy e probléma megoldása nem könnyű, azt tudjuk, de azt is, hogy keresztülvihető. A nagy problémák helyett ne igyekezzenek szurrogátokkal kedveskedni! Nekünk molnároknak nem kell „pótlék“ semmiből, mi a nagy problémák megoldását kívánjuk. Azonkívül egy kicsit haza is gondolunk. A molnár feladata az igazi őrlés! Minden más a nyakába sózott kölönc! Sem a gabona tisztítása, sem annak előkészítése, sem héjával együtt való őrlése nem a molnár feladata, csak a mostani tökéletlen viszonyok következménye. E tökéletlen viszonyok megváltoztatása csak másodsorban a molnár feladata s addig is, míg a megváltás ideje eljő, végzi azokat kénytelen-kelletlen a molnár. De ha már eddig söpörgettünk a más portája előtt, vessünk egy pillantást saját műhelyünkbe is, nézzük meg azt az óriásnak hirdetett haladást, amelyet az ősmolnártól (az ősasszonytól) a mai tudós molnárig, a szigorú mindentudóig tett meg a molnárság! Nézzük, kutatjuk a nagy haladást és sehol Molnárok ! A szaklap legutóbbi — karácsonyi — számában ugyanezen cím alatt 29 nyilatkozatot közöltünk, amelyekben a szaklap olvasói mondták el véleményüket a szaklapról. A nyiatkozatok beküldői között volt malomtulajdonos, malombérlő, malomigazgató, főmolnár, malomtisztviselő, molnár érdekképviseleti férfiú, stb. A szaklap terjedelme nem engedte meg, hogy a beérkezett valamennyi nyilatkozatot a karácsonyi számban közzétegyük ezért a hozzászólásokat ezúttal folytatjuk az alábbiakban: » Nem kétséges, hogy a fogyasztóközönség teherbíróképességének hanyatlása ingatta meg nemcsak az állam, hanem a magánvállalatok és így a malmok pénzügyi egyensúlyát is. Igaza van tehát a malomtulajdonosok mindegyikének, ha a kiadások terén feltétlenül ragaszkodik a legnagyobb fokú takarékossághoz. De szabad-e ezt a Molnárok Lapjával kezdeni? Meggyőződéssel állíthatom, hogy a szaklap olvasása nélkülözhetetlen, persze csak annak, aki igazi molnár és aki nem süllyedt le mélyen az értelem terén. Ha a lapot rendes időben nem kapom kézhez, hiányzik. Az a jelentéktelen megtakarítás, ami a szaklap nemjáratása által az üzem szanálása (évi 16 pengővel? ...) szempontjából látszólag mint pozitív összeg jelentkezik, valóságban hamarosan, mint tehertétel fokozottabb mértékben érvényesül. A M. L. nélkülözésével ugyanis „megszabadulunk” azoktól a technikai, kereskedelmi és jogi tanácsoktól, amelyek gyakorlati alkalmazása a malmokat kedvezőbb mérleghez segítené. Ne felejtsük, ugyanis el, hogy a szaklapnak csupán egy kötelessége van: tanácsot adni. .. többi a molnár feladata... Tehát a lap nemjáratása a rosszul értelmezett és helytelenül alkalmazott takarékosság. Ha tudni akarunk, akkor tanulni kell. Ha beteg valaki, hívjon orvost; ha peres ügye van, menjen ügyvédhez; ha ipartelepét rentábilisan akarja vezetni, olvasnia kell a szakmája lapját. Molnár szaklap nélküli, küket, vak és néma, de sánta is, meg szélütött is. Szinte elképzelhetetlen, hogy akadjon magyar molnár, aki nem olvassa a szaklapot! Az előfizetési díj postára adásakor még sohasem támadt az a gondolatom,, hogy ezzel a lapot „támogatom”. Ellenkezőleg ... Komoly szakemberek tollából technikai szempontból hasznos tanulmányok jelennek meg. Aki pedig ismeri az idegen malmi szakirodalom szerzőit, az tisztában van azzal is, hogy egyik sem írja le olyan érthetően, a legmodernebb alapon fejtegetve az egyes technikai dolgokat, mint éppen a Molnárok Lapja. A külföldi szerzőknél nívósabban, alaposabban tárgyalni egy-egy kérdést várjon lehet-e, szabad-e ennél többet egy laptól kívánni? Sokan (különösen az alkalmazottak köréből) azt kifogásolják, hogy a lap újabban túlnyomóan „rendeletekkel“ foglalkozik. De elfelejtik, hogy ma ezek aktuálisak és egy lapnak mindig a jelennel kell foglalkoznia és ezek az ő megélhetésüket is könnyítik. És ha mégis akadtak és akadnak olyanok, akik a lap érvekkel alátámasztott tanácsait nem olvasták el, azok pl. a júl. 11-iki lisztkészletüket bruttó, zsákkal együtti súlyban jelentették be. A társadalombiztosítósem tartjuk azt! Az ősmolnár is aprította a búzát mindaddig, míg csak porrá, lisztté nem zúzta a magot. Igaz, hogy csak két lapos kő között, később mozsárban, de az elgondolás ugyanaz, mint a mai modern hengerszékeinké: fokozatos, óvatos megfogása a magnak s ügyes kettéválasztása a lisztes és korpás részekre. Ugyanolyan szitával dolgozott az ősember, mint mi, csak a részarányok mások, de az alapelgondolás egy és ugyanaz és jó időre marad is. A molnárság alapművelete nem változott, csak az eszközök, de különösen az eszközök részleges szerkezete, tehát az apróbb dolgok változtak. Zseniális nagyot alkottak a semmiből a repülés, a telefon, a rádió, az elektrolizis stb. hősei, az újkori félistenek, akiknek nem volt őseiktől reájuk maradt sablonuk. És ők mégis tudtak újat alkotni, soha nem látottat teremteni. Mi molnárok megállottunk . . . Mi szent közömbösséggel megmaradtunk a szépen szélesre kijárt mesgyén, mi nem törhetjük fejünket világrengető problémákon, nekünk a l étSií való, küzdelem veszi el kedvünket a ggpw$ölj merészetés nagyot s tedd reá éltedetdolfeédet“ "ifikiteljes felkiáltástól. Vagy talán a nemtudás azt p S&goa»* béklyó, mely lefékezi az ós£jj,egeS jn«pai%tti-)j. jségünket? Nem tudom, de kérdezz^, meg''’min-'* denki önmagától! • ' 'j- ! . " A molnárokról - nak még mindig a természetbeni fizetés alapján kirótt díjakat fizetik, tavaly a filléreket talán tavaszig is befizették s most járhatnak utána . . ., mint vegyestipusúak aláíratták vámnaplójukat, stb. Hogy a szaklap csakugyan védelmezője a kis- és középmalmoknak, a legékesebben ez évben a fillérek megszerzésével bizonyította be. Hisz egyedül ezzel 8—10%-kal felemelte a törvényes vámot. És éppen ez esetben bizonyította be a Molnárok Lapja egyúttal, mint a vámmalmok érdekképviselete, hogy sohasem volt ennyire szükség közhasznú működésére, ellenőrző és irányító szerepére, mint ma s ami ellenálló erőt a molnárság e kritikus időkben mutat, az kizárólag a szaklap érdeme. Mint jóbarátot legjobban ismeri a lapot az, aki már fordult hozzá tanácsért. A legcsodálatosabb eset mégis az, ha a tulajdonos halála után az özvegye beszünteti a Molnárok Lapja járatását, ellenben az ország legismertebben prosperáló malmai mind járatják a Molnárok Lapját, sőt egyesek emellett még számos külföldi szaklap előfizetői. A tönkremenő malmok 95%-a nem ismer szaklapot. Érdekes még, hogy a tönkremenő malmok nagyobb percentje a tulajdonos halála után az özvegy kezén pusztul el. A hölgyek ugyanis a szaklapot az első pillanat felületességében mulattató nyomtatványnak nézik és mint feleslegest törlik. Csak később eszmélnek, midőn egy-egy fogasabb kérdésnél a főmolnár válaszol, hogy ő ezt nem tudja, hanem meg kellene kérdezni a szerkesztő urat, az biztosan tudja. S mikor a szerkesztőség egyszerűen egy lappéldányt ad a kezébe, melyben megtalálja kérdésére a választ, akkor veszi észre a malmászatban most már otthonosabb özvegy, hogy a lapban a felelet mellett számára meg mennyi újdonság van, hogy mennyit vesztett a szaklap nemi aratásával. Különben is azt hiszem, minden molnárfeleség meg van győződve elhúnyt férje szaktudásáról. Joggal teszem fel továbbá azt is, hogy az elhányt, mint jó kereskedő pénzért csak oly nekszusokat létesített, melyek hasznosaknak és szükségesnek mutatkoztak. Ha tehátegyrészt mint molnárnak, másrészt mint kereskedőnek szüksége volt a Molnárok Lapjára, világos, hogy halála után felesége oly nekszust szüntet meg (és ezzel igazolja járatlanságát), melyet hamarosan fel kell újítania. Vagy ha nem jut a meggyőződésre, úgy előbb-utóbb a „volt malomtulajdonosok” névsorát szaporítja. (Kápolnásnyék, Fehér megye) Müller Mihály malomtulajdonos. I. * A szaklap árát minden molnárnak az utolsó garasaiból is összekuporgatva, elő kell teremteni. Minden iparosnak kötelessége az iparával foglalkozó szaklapot járatni, mivel ebből értesül az iparát érintő jelentősebb eseményről. Különösen a mai viszonyok között minden rendeletet megmagyarázva kap, amiből elnyeri azt, hogy nem bírságolják, márpedig egy bírság többe kerül, mint a lapnak évtizedekig való járatása. Emellett a molnárnak ma tanulni kell nemcsak ipari dolgait, hanem pénzügyi, jogi dolgait is s mivel különösen Zalában a szövetségi élet a molnárok magatartása miatt nagyon lanyha, legalább a Molnárok Lapjának a járatásával kellene a malmoknak a szükséges tudnivalókat megkapni. Az is kétségtelen, hogy az utóbb időben a Molnárok Lapja a legkérlelhetetlenebbül hadakozott a molnárok érdekeiért. Szinte nem ,v