Molnárok Lapja, 1932 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1932-01-02 / 1. szám

m XXXIX. évfolyam. Budapest, 1932. Január 2. 1. szám. MOLNÁROK LAPJA Külföldi előfizetési árak: egy évre 20 pengő, félévre 10 pengő Negyedévenként nem fizethető Minden második héten TRAKTOR ésTEHER> AUTÓ és ELEKTROTECHNIKA rovat MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „GÉPÉSZEK SZAKLAPJA“ melléklettel Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI., PODMANICZKY-UTCA 31. Telefon: Aut. 266—66. Sürgönyeim: Molnárlap Belföldi előfizetési árak: egy évre 16 pengő, félévre 8 pengő, negyedévre 4 pengő Aki a lapot az előfizetés lejárta előtt 2 héttel írásban nem mondja fel, annak megrendelése meghosszabbítottnak tekintetik. M. kir. postatakarékpénztári csekkszámla száma : 43.153 Megállóit a malmok technikai fejlődése Irta: dr. Schmidt József malomtulajdonos, Budapest. A molnár törekvéseinek ideálja: a főtt man­dula, jobban mondva az az egyszerűsített eljárás, mely szerint valamely gabonát úgy lehessen egy­szerűen megmunkálni, mint a főtt mandulát, melyet könnyű kéznyomásra a belső értékes fehér magtartalomra és héjának fás rostrészeire bont­hatjuk olyan tökéletességgel, hogy a bélrészt rostmentesen, a rostrészt bélrészmentesen meg­kapjuk. Ez az elgondolás már az ősember agyá­ban megfogamzott, de a kivitelt még a mai napig se tudtuk megtalálni. Az a sok próbálkozás, az a sok mindennapi és különleges őrlési eljárás, amelyeknek alapján a molnárok ma is dolgoznak, messze van a töké­letes munkától. Mert legyen ez az őrlőmunka még oly komplikált, kiterjedt és szakszerű: tö­kéletes csak a részletekben lehet, maga a nagy elgondolástól, a „mandula tökéletességétől“ oly távol áll, mint az ősmolnár a mai nap molnárá­tól. Mindkettőnél az ideális vágy „a korpamentes liszt és lisztmentes korpa“ egy és ugyanaz, csak a megoldás fegyverei mások és mások. Az ősmol­nár kőmozsarától a mai tündöklő hengerszékig hosszú idő pergett le, millió és millió molnár törte a fejét a tökéletes őrlés felett, de megoldani a nagy problémát mindezideig egynek sem si­került. Hát miért nem? — kérdezheti az érdeklődő olvasó. Azért nem, mert buzáttermelő gazdáink nem törekedtek „héjaváló“ búzát kitermelni s mert vegyész uraink még nem találták meg azt az eljárást, melynek segélyével a búza héját a bélzetről lehúzhatnánk. Paradoxonnak tetszik e két állítás, de való. Hogy mire képes az ember a gabonaterme­lés terén, az egyszerűen csodás, de nem mindig utánzóit. így látjuk, hogy termelnek hazánkban is héjnélküli, úgynevezett „meztelen árpát“; lát­juk, hogy a keleti országokban termelnek rizst, melynek héja csak lazán ül a bélzeten s az min­den nehézség nélkül eltávolítható. Már pedig úgy a meztelen árpa, mint a rizs mai alakjukban ki­termelés, szelektálás útján nyert gabona; ezek­nek is megvolt a vad nyers faja elválaszthatat­lan fás, rostos héj résszel. A rizs évezredes kultúrája, civilizált, céltu­datos megmunkálás, a szelektálás eredményezte azt, hogy a mai rizs fás héjától könnyen elválik és gyönge megmunkálás után már élvezhető táp­lálék. Pedig a rizs magvának is van egy hossz­irányban menő bemélyedése, akár a búzának. Hol vagyunk mi még búzánkkal e tekintetben! Igaz, hogy búzánk is szép pályát futott be eddig, de távolról sem oly hatalmasat, mint a rizs. S ha sikerült a rizsből „bundavető“ fajt az ázsiainak kitermelni, miért ne sikerüljön az európainak vagy amerikainak „héjaváló“ buzafajt kiter­melni ? Ez a probléma bennünket molnárokat na- gyon-nagyon érdekel! Mert hiszen ha „héjaváló“ búzát önthetnénk garatunkra, mindjárt meg­szűnne a dara-dercetisztítás s maradna a tiszta magőrlés kb. 90% nullás-kiaknázással. Látjuk és halljuk, hogy a mezőgazdasági kí­sérlet ügye él és gyönyörű eredményeket produ­kál s oly búzákat termel ki, amelyek fagyállóak, rozsdaállóak, finom vékony héjúak, telt szeműek és sikértartalmuk 50—60% ! Hát akkor miért volna lehetetlen laza héjú nyitott búzát termelni, ha az talán nem is lenne olyan tökéletes, mint ahogy azt mi szeretnénk. De ha már nem tudjuk a búzát — a mez­telen árpa módjára — meztelenre kitermelni, miért nem törik a vegyészek a fejüket egy olyan eljáráson, amely a héjrészt a magrésztől meg­lazítja úgy, hogy a héjrész könnyen lecsiszolható legyen? Ha ez sikerülne, nem kellene lisztfehé­rítő porokon és eljárásokon törni a fejüket, mert akkor bő százalékban kaphatnánk a legfinomabb és legfehérebb lisztet. Bár jól tudjuk azt, hogy a gabona bél- és héjrésze egybenőtt egészet képez, de viszont tud­juk azt is, hogy a héj rész több rétegből áll és hogy szétbontásuk lehetséges. Hogy e probléma megoldása nem könnyű, azt tudjuk, de azt is, hogy keresztülvihető. A nagy problémák helyett ne igyekezzenek szurrogátokkal kedveskedni! Nekünk molnároknak nem kell „pótlék“ semmi­ből, mi a nagy problémák megoldását kívánjuk. Azonkívül egy kicsit haza is gondolunk. A mol­nár feladata az igazi őrlés! Minden más a nya­kába sózott kölönc! Sem a gabona tisztítása, sem annak előkészítése, sem héjával együtt való őr­lése nem a molnár feladata, csak a mostani töké­letlen viszonyok következménye. E tökéletlen viszonyok megváltoztatása csak másodsorban a molnár feladata s addig is, míg a megváltás ideje el jő, végzi azokat kénytelen-kelletlen a molnár. De ha már eddig söpörgettünk a más por­tája előtt, vessünk egy pillantást saját mű­helyünkbe is, nézzük meg azt az óriásnak hirde­tett haladást, amelyet az ősmolnártól (az ős­asszonytól) a mai tudós molnárig, a szigorú mindentudóig tett meg a molnárság! Nézzük, kutatjuk a nagy haladást és sehol Molnárok a A szaklap legutóbbi — karácsonyi — számá­ban ugyanezen cím alatt 29 nyilatkozatot közöl­tünk, amelyekben a szaklap olvasói mondták el véleményüket a szaklapról. A nyüatkozatok be­küldői között volt malomtulajdonos, malombérlő, malomigazgató, főmolnár, malomtisztviselő, mol­nárérdekképviseleti férfiú, stb. A szaklap terje­delme nem engedte meg, hogy a beérkezett vala­mennyi nyilatkozatot a karácsonyi számban közzétegyük ezért a hozzászólásokat ezúttal folytatjuk az alábbiakban: » Nem kétséges, hogy a fogyasztóközönség teher­bíróképességének hanyatlása ingatta meg nemcsak az állam, hanem a magánvállalatok és így a malmok pénzügyi egyensúlyát is. Igaza van tehát a malomtulaj­donosok mindegyikének, ha a kiadások terén feltét­lenül ragaszkodik a legnagyobbfckú takarékossághoz. De szabad-e ezt a Molnárok Lapjával kezdeni? Meggyőződéssel állíthatom, hogy a szaklap olva­sása nélkülözhetetlen, persze csak annak, aki igazi molnár és aki nem süllyedt le mélyen az értelem terén. Ha a lapot rendes időben nem kapom kézhez, hiány­zik. Az a jelentéktelen megtakarítás, ami a szaklap nemjáratása által az üzem szanálása (évi 16 pengő­vel? ...) szempontjából látszólag mint pozitív összeg jelentkezik, valóságban hamarosan, mint tehertétel fokozottabb mértékben érvényesül. A M. L. nélkü­lözésével ugyanis „megszabadulunk” azoktól a tech­nikai, kereskedelmi és jogi tanácsoktól, amelyek gya­korlati alkalmazása a malmokat kedvezőbb mérleghez segítené. Ne felejtsük, ugyanis el, hogy a szaklapnak csupán egy kötelessége van: tanácsot adni. .4 többi a molnár feladata... Tehát a lap nemjáratása a rosszul értelmezett és helytelenül alkalmazott taka­rékosság. Ha tudni akarunk, akkor tanulni kell. Ha beteg valaki: hívjon orvost; ha peres ügye van: menjen ügyvédhez; ha ipartelepét rentábilisan akarja ve­zetni: olvasnia kell a szakmája lapját. Molnár szaklap nélkül1—1 küket, vak és néma, de sánta is, meg szél­ütött is. Szinte ; elképzelhetetlen, hogy akadjon ma­gyar molnár, aki nem olvassa a szaklapot! Az előfize­tési díj postára adásakor még sohasem támadt az a gondolatom,, hogy ezzel a lapot „támogatom”. Ellenke­zőleg ... Komoly szakemberek tollából technikai szem­pontból hasznos tanulmányok jelennek meg. Aki pedig ismeri az idegen malmi szakirodalom szerzőit, az tisz­tában van azzal is, hogy egyik sem írja le olyan ért­hetően, a legmodernebb alapon fejtegetve az egyes technikai dolgokat, mint éppen a Molnárok Lapja. A külföldi szerzőknél nívósabban, alaposabban tárgyalni egy-egy kérdést vájjon lehet-e, szabad-e ennél többet egy laptól kívánni? Sokan (különösen az alkalmazottak köréből) azt kifogásolják, hogy a lap újabban túlnyomóan „rende­letekkel“ foglalkozik. De elfelejtik, hogy ma ezek aktuálisak és egy lapnak mindig a jelennel kell fog­lalkoznia és ezek az ő megélhetésüket is könnyítik. És ha mégis akadtak és akadnak olyanok, akik a lap érvekkel alátámasztott tanácsait nem olvasták el, azok pl. a júl. 11-iki lísztkészletüket brutto, zsákkal együtti súlyban jelentették be. A társadalombiztosító­sem taMljuh azt! Az ősmolnár is aprította a bú­zát mindaddig, míg csak porrá, lisztté nem zúzta a magot. Igaz, hogy csak két lapos kő között, ké­sőbb mozsárban, de az elgondolás ugyanaz, mint a mai modern hengerszékeinké: fokozatos, óva­tos megfogása a magnak s ügyes kettéválasztása a lisztes és korpás részekre. Ugyanolyan szitával dolgozott az ősember, mint mi, csak a részará­nyok mások, de az alapelgondolás egy és ugyanaz és jó időre marad is. A molnárság alapművelete nem változott, csak az eszközök, de különösen az eszközök részleges szerkezete, tehát az apróbb dolgok változtak. Zseniális nagyot alkottak a semmiből a re­pülés, a telefon, a rádió, az elektrolizis stb. hősei, az újkori félistenek, akiknek nem volt őseiktől reájuk maradt sablonuk. Es ők mégis tudtak újat alkotni, soha nem látottat teremteni. Mi molnárok megáll ottunk . . . Mi szent kö­zömbösséggel megmaradtunk a szépen szélesre kijárt mesgyén, mi nem törhetjük fejünket világ­rengető problémákon, nekünk a 1 étSií vuló, küz­delem veszi el kedvünket a ygpw$ölj merészeUés nagyot s tedd reá éltedetdolfeédet“ "ifikitelje^ felkiáltástól. Vagy talán a nßmtudüs- azt ß S&yoa»* béklyó, mely lefékezi az ós£jj,egeS jn«pai%tti-)j. j ségünket? Nem tudom, de \ kérdezz^. jneg''’min-"* denki önmagától! • ' 'j- ! . " C molnárokról v-,v nak még mindig a természetbeni fizetés alapján ki­rótt díjakat fizetik, tavaly a 3 filléreket talán ta­vaszig is befizették s most járhatnak utána . . ., mint vegyestipusúak aláíratták vámnaplójukat, stb. Hogy a szaklap csakugyan védelmezője a kis- és középmalmoknak, a legékesebben ez évben a 6 fillérek megszerzésével bizonyította be. Hisz egyedül ezzel 8—10%-kal felemelte a törvényes vámot. És éppen ez esetben bizonyította be a Molnárok Lapja egyúttal, mint a vámmalmok érdekképviselete, hogy sohasem volt ennyire szükség közhasznú működésére, ellenőrző és irányító szerepére, mint ma s ami ellenálló erőt a molnárság e kritikus időkben mutat, az kizárólag a szaklap érdeme. Mint i jóbarátot legjobban ismeri a lapot az, aki már fordult hozzá tanácsért. A legcsodálatosabb eset mégis az, ha a tulajdonos halála után az özvegye beszünteti a Molnárok Lapja járatását; ellenben az ország legismertebben pros­peráló malmai mind járatják a Molnárok Lapját, sőt egyesek emellett még számos külföldi szaklap előfizetői. A tönkremeno malmok 95%-a nem ismer szaklapot. Érdekes még, hogy a tönkremeno malmok nagyobb percentje a tulajdonos halála után az özvegy kezén pusztul el. A hölgyek ugyanis a szaklapot az első pillanat felületességében mulattató nyomtatvány­nak nézik és mint feleslegest törlik. Csak később esz­mélnek, midőn egy-egy fogasabb kérdésnél a főmol­nár válaszol, hogy ő ezt nem tudja, hanem meg kellene kérdezni a szerkesztő urat, az biztosan tudja. S mikor a szerkesztőség egyszerűen egy lappéldányt ad a ke­zébe, melyben megtalálja kérdésére a választ, akkor veszi észre a malmászatban most már otthonosabb özvegy, hogy a lapban a felelet mellett számára meg mennyi újdonság van, hogy mennyit vesztett a szak­lap nemj aratásával. Különben is azt hiszem, minden molnárfeleség meg Van győződve elhúnyt férje szak­tudásáról. Joggal teszem fel továbbá azt is, hogy az öfhúnyt, mint jó kereskedő pénzért csak oly nekszu- sokat létesített, melyek hasznosaknak és szükséges­nek mutatkoztak. Ha tehát legyrészt mint molnárnak, másrészt mint kereskedőnek szüksége volt a Molnárok Lapjára, világos, hogy halála után felesége oly nek- szust szüntet meg (és ezzel igazolja járatlanságát), melyet hamarosan fel kell újítania. Vagy ha nem jut a meggyőződésre, úgy előbb-utóbb a „volt malomtulaj­donosok” névsorát szaporítja. (Kápolnásnyék, Fehérmegye) Müller Mihály malomtulajdonos. I:. * A szaklap árát minden molnárnak az utolsó ga­rasaiból is összekuporgatva, elő kell teremteni. Minden iparosnak kötelessége az iparával foglalkozó szaklapot járatni, mivel ebből értesül az iparát érintő jelentősebb eseményről. Különösen a mai viszonyok között minden rendeletet megmagyarázva kap, amiből elnyeri azt, hogy nem bírságolják, már pedig egy bír­ság többe kerül, mint a lapnak évtizedekig való jára­tása. Emellett a molnárnak ma tanulni kell nemcsak ipari dolgait, hanem pénzügyi, jogi dolgait is s mivel különösen Zalában a szövetségi élet a molnárok maga­tartása miatt nagyon lanyha, legalább a Molnárok Lapjának a járatásával kellene a malmoknak a szüksé­ges tudnivalókat megkapni. Az is kétségtelen, hogy az utóbib időben a Molnárok Lapja a legkérlelhetetle- nebbiil hadakozott a molnárok érdekeiért, Szinte ne-

Next

/
Thumbnails
Contents