Molnárok Lapja, 1938 (45. évfolyam, 1-50. szám)

1938-01-01 / 1. szám

XXXXV. évfolyam Budapest, 1938. január 1. BELFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16.— P, FÉLÉVRE 8.— P, NEGYEDÉVRE 4.— P KÜLFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 20.— PENGŐ, FÉLÉVRE 16.— PENGŐ Külföldre, negyedévenként nem fizethető SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., PODMANICZKY­ UTCA 31 TELEFONSZ­ÁM: 126-666.­­ Sürgönyeim: MOLNÁRLAP Magyar királyi postatakarékpénztári csekkszámla száma: 43.153 Jugoszláv királyi postatakarékpénztári csekkszámla: Zagreb 41.579 Csehszlovák postatakarékpénztári csekkszámlaszám: Praha 79.344 1. szém­ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „GÉPÉSZEK SZAKLAPJA“ melléklettel Aki a lapot az előfizetés lejárta előtt 2 héttel írásban nem mondja fel, annak megrendelése meghosszabbítottnak tekintetik Mérgező takarmányárpa — írta: dr. Ilusz Béla egyetemi tanár — Csaknem tíz éve annak, hogy amerikai importárpa takarmányozásra alkalmatlan­nak bizonyult, minthogy az állatok megbe­tegedését okozta. Tekintettel arra, hogy ez az eset súlyos kereskedelmi károsodáshoz, a szállítmányok visszautasításához vezetett, a figyelem ily árpa mérgező természetének közelebbi vizsgálatát indokolttá tette. A kérdés gazdasági fontosságát az is mutatja, hogy a m. kir. Földmívelésügyi Miniszté­rium ez okból az országba belépő külföldi árpa növénykórtani vizsgálatát rendelte el. Hazai viszonyaink között a nálunk ter­mett árpa egyik kórtünete az úgynevezett „Braunspitzigkeit“, magyarul: barnahe­­gyűség. A szemek bámulását a Cladospo­­rium, Alternaria, Helminthosporium nem­zetségekhez tartozó gombák okozzák. Ta­karmányozási kísérletek azt mutatták, hogy az ilyen árpa egyáltalában nem ártalmas az állati szervezetre. A mérgező principiumot úgy látszik kizárólag a Fusarium-nemzet­­ség gombái termelik ki. Északoroszország­­ban már régóta ismeretes az úgynevezett mámorítóhatású kenyér és gabona (ango­lul: inebriant bread, németül: Taumelge­treide, szédülést, elaknosodást, munkakép­telenséget okoz akár a szédítő vadper­je), melyet a Fusarium avenaceummal hoznak összefüggésbe. Déloroszországban, Finnor­szágban és gyakran Amerikában is a Fu­sarium graminearum Schwabe gomba bizo­nyétt mérgezést okozó penészszervezetnek. A következőkben az utóbbiról lesz szó. Az ilyen árpát Amerikában „scabby“, szóról szóra lefordítva „varas“-nak neve­zik. Színe szürkésbarna, alakja zsugoro­dott és (főleg nedves viszonyok között)­­a gomba rózsaszínbe hajló tenyészőrészei (penészszerű teste) is megláthatók rajta, a jellegzetes félholdalakú szaporító sejtek­kel, valamint az ivaros úton keletkezett spóraképző szervek tömörebb tenyészőkez­deményeivel (stroma). Legújabban az amerikai Minnesota-ál­­lamban Christensen növénypathológus és Kernkamp állatorvos együttes vizsgálatai gyarapították idevonatkozó ismereteinket. Beteg árpaszemek mérgező természetét úgy állapították meg, hogy azokból vizes kivonatot készítettek és azt részben szájon át juttatták sertések szervezetébe, részben steril kivonatot intravénásan befecsken­deztek. 15 gramm beteg árpából nyert kivo­nat 50 kilós sertés hányását okozta. Két­ségtelenül be lehetett bizonyítani, hogy az említett Fusarium graminearum termeli a mérgező anyagot (nem pedig más, gyakran található kisérő szervezetek pl. bakté­riumok) . A meg nem őrölt árpa legalább 3 évig nem veszíti el mérgező természetét, a mé­reg vízben oldódik, de nem pusztítja el. A szemek ráncosságának mértékével arányos azok mérgező hatása. Sok beteg szem eltá­volítható a vetőmag tisztításával, úgyhogy a zsugorodott, könnyű, léha szemeket ki­szelektáljuk. Takarmányozási kísérletek azt mutat­ták, hogy a fusariumos árpa lényegesen le­rontotta az egészséges árpa takarmányo­zási értékét éspedig már akkor is, ha a fer­tőzött szemek mennyisége 10%. Ha az árpa szabadföldi viszonyok között 16% erejéig fertőződött, akkor a takarmány rendkívül mérgező volt sertésekre; ha pedig a fertő­­zöttség a takarmány egyharmadára terjedt ki, az állatok nem ettek belőle. Az állatok megbetegedése abban mutat­kozik, hogy elveszítik étvágyukat, termé­szetes élénkségüket, gyengék, hánynak, oly­kor el is hullanak. Fusariummal fertőzött kukoricából nyert kivonat túladagolása két állat elhullását okozta. Kérdés, hogyan lehetne a mérgező anya­got a takarmányból annak kezelésével (pl. áztatás stb.) eltávolítani. Ez a kérdés to­vábbi vizsgálatokat tesz szükségessé. Az itt felsorolt termények mindegyike egy­mástól különböző talajösszetételt és különböző időjárást kiván. Egészen más előtermésű, más­ként megmunkált és más összetételű talajt ki­ván a zab, mint a kukorica. Míg a zab a zor­dabb hegyvidéki klimát is jól bírja, addig a kukorica a subtropikus klimához közelálló ég­hajlatot szereti. Ugyancsak más talajösszeté­telt, de főként más időjárási viszonyokat kíván a rozs, mint az árpa és ennek ellenére azt lát­juk, hogy a felsorolt 5 cikk közül egy sincs, amelyik akár Szlovenszkón, akár Podkarpatsko Russban elérné vagy csak meg is közelítené a történelmi országok hektáronkénti hozamát. Szükségtelen is, de e cikk keretében nincs is mód rá, hogy adatokkal, kísérleti alapon iga­zolva bizonyítsuk, hogy a szlovenszkói és pod­karpatsko-russi talaj és éghajlati viszonyok semmivel sem rosszabbak e termények részére, mint a történelmi országrészek talaj- és éghaj­lati viszonyai. Nyugodtan állíthatjuk, hogy — eltekintve a Hanavidéktől — Szlovenszkó és Podkarpatsko-Russ azon vidékei, ahol e ter­mények nagy részét termelik — Csallóköz, Vág, Nyitra, Ipoly, Garam, Hernád, Latorca, Bod­rog, Tiszavölgye úgy a talaj, mint az éghajlati viszonyai folytán azonos belterjes és okszerű termelési mód mellett lényegesen nagyobb ho­zamot kellene, hogy adjon, mint a Morván túli országrészek földje. E hozambeli inferioritás magyarázata a ve­tőmagvak helytelen megválasztásában, a talaj helytelen megművelésében, a­ helytelen vetés­forgóban, a helytelen és nem kellő trágyázás­ban rejlik. Bármilyen kellemetlen, be kell ismernünk, hogy eltekintve termelőink azon kis csoportjá­tól, akik ma már okszerűen gazdálkodnak, ter­melőink nagy része — különösképen a kister­melőink — a kortól elmaradva az okszerű gaz­dálkodás alapelemeit, a modern kutatások, kí­sérletezések eredményeit nem ismerve, a régi patriarchális és ma már helyt nem álló módon művelik földjeiket és így a történelmi országok termelőivel és terméseredményeivel szemben siralmas szerepet játszanak. A baj csak akkor nagy, ha nem akarunk azokról tudomást venni, ha nem akarjuk azt javítani. A baj felismerése és jelen esetben beismerése a javulás útjára való lépést jelentheti. Az elől közölt adatok az országos statisztikai hivatal adatai, azok he­lyességét bárki ellenőrizheti. E rideg számok egy rideg valóság megcáfolhatatlan képét tár­ják elénk. Ez a kép nemcsak az elmaradottsá­gunkat, az okszerűtlen termelési módunkat, a mezőgazdasági kutatások és kísérletezések vív­mányaival való nemtörődömségünket jelenti, hanem a maga sivárságával mementóként hat. Figyelmeztető ez mindazon termelőink részére, akik a lényegesen nagyobb hozam elérésére al­kalmas földeken ilyen lesújtó eredménnyel gaz­dálkodnak. Nem kétséges, hogy amennyiben az erre hivatott állami szerveink felvilágosító, oktató, tanító munkájukat a legszélesebb ala­pon, a legegyszerűbb néprétegek részére is ért­hetően és hozzáférhetően megkezdenék, úgy ez iránt az érdekeltek legnagyobb részének az ér­deklődését fel lehetne kelteni. Még kétségtele­nebb, hogy egy ilyen felvilágosító munkának rögtöni, pénzben mutatkozó eredménye lenne. Kevés azoknak a termelőknek a száma, akik tudva gazdálkodnak helytelenül. Biztosra ve­hető, hogy akár vetőmagvak beszerzése, akár intenzívebb trágyázás, akár a forgók változta­tása stb. folytán, több kiadást okoz is a terme­lőnek a helyes termelési módra való áttérés, nem zárkózik el az elől. Nincs olyan gazda, aki már nyereségvágyból is ne akarna többet és jobbat termelni. Nyugodtan állítható, hogy a termelőink legnagyobb része kész áldozatokra is, ha ezzel fokozni tudja termelésének men­­­­nyiség­ét és minőségét. Kevés ilyen hálás és azonnali eredményben megnyilvánuló, pénzre váltható feladat vár az állami szerveinkre, mint a több termelés lehetőségét feltáró oktató mun­ka. Minden ehhez szükséges mód és eszköz ren­delkezésére áll a földmívelésügyi kormánynak, csak élnie kell vele annál is inkább, mert bár­milyen összegbe kerülne is egy ilyen az egész országra, minden községre, sőt minden egyénre kiterjedő többtermelésre oktató szervezet létesí­tése, annak sokszorosát nyerné vissza ezáltal elért többtermelésben. Az e célra kiadott mil­liók százmilliókat hoznak vissza egy naptári év alatt. A jobban kereső őstermelő jobb adóalany. Már önző állampénztári szempontból is fokoz­ni kell az őstermelő, tehát kereső polgárok kereseti lehetőségét, hogy jobban és többet adózhassanak. Különösen fokozni kell ezt ak­kor, amikor az őstermelők jövedelmének a fo­kozása nem megy semmilyen más népréteg jö­vedelmének a rovására, mert a nagyobb kere­setet, a több hozamot nem egy másik népréteg­től, hanem a földtől, a saját földjéből veszi ki. A többet kereső őstermelő többet fogyaszt és Monopolcik­ek terméseredményei Csehisszlovák­iában Az előttünk lévő kimutatás "Szlovenszkó és Podkarpatsko Russ termelési viszonyairól rend­kívül tanulságos, de egyben szomorú képet nyújt. A monopolgazdálkodás alá tartozó búza, rozs, zab, árpa, kukorica hektáronkénti termés­­eredménye Szlovenszkón és Podkarpatsko-Russ­­ban lényegesen alatta marad a történelmi or­szágok terméseredményeinek. Nem lehet az idő­járásnak, sem valamely véletlen eseménynek tulajdonítani, hogy a podkarpatsko-russi bú­­zahozam átlaga alig teszi ki Morva-Szilézia búzahozamának 56%-át, a rozshozam kb. 28 %-kal kisebb mint az ottani, az árpa hektáron­­kénti terméseredménye még a felét sem, mind­össze 48%-át teszi ki annak, amit Morva-Szilé­ziában aratnak, míg a zabhozam 40%-kal ma­rad alatta Podkarpatsko-Russban az ottani át­lagnak, sőt még a kukoricából is kb. 35%-kal kisebb eredményt érnek el hektáronként mint Morva-Sziléziában. Összehasonlítva a történel­mi országok — Cseh-Morvaország, Szilézia ösz­­szesített négy évi hektáronkénti átlaghozamát a Szlovenszkó és Podkarpatsko-Russ ugyan­csak összesített négy évi hozamával, a követ­kező eredményre jutunk: A Morván inneni országrészek zabból 16%-kal, árpából 12.5%-kal, búzából 35%-kal, rozsból 34%-kal és kukoricából 29%-kal kisebb hektáronkénti eredményt érnek el mint a Mor­ván túli országrészek. őszibúza Csehország — 1934 14.6 1935 18.3 1936 18.8 1937 20.5 Morva-Szilézia 21.6 15.4 19.4 18.8 Szlovenszkó — 15.1 16 12.9 11.6 Podkarp.-Russ. 9.7 13.8 15.5 6.3 Csehország — őszi 16.2 rozs 16.7 15.2 17.3 Morva-Szilézia 16.5 18.5 15.4 15.5 Szlovenszkó — 13.6 13.6 10.9 9.5 Podkarp.-Russ. 8.9 13.1 13.1 5.2 Csehország — őszi árpa 17.1 18.4 21.6 20.8 Morva-szilézia 17.6 21 19.9 19.9 Szlovenszkó — 13.4 13.8 11.7 12.7 Podkarp.-Russ. 9.4 11.5 12.7 5.2 Csehország — Zair 17.9 13.2 18.1 18.6 Morva-Szilézia 17.9 16.4 17.2 19.5 Szlovenszkó — 10.6 10.8 10.5 10.6 Podkarp.-Russ. 9.8 9.1 10.6 4.6 tavaszi búza 34/37 1934 1935 1936 1937 34/37 18.05 11.9 12.5 16.8 18.7 14.8 18.8 15.1 15.7 15.7 17.7 16.05 13.4 13.9 11.8 10.6 8.4 11.17 11.32 7.6 9.8 10.6 4.4 8.10 tavaszi rozs 16.35 11.9 10.8 11.9 12.4 11.75 16.47 13.1 13.3 12 11.7 12.42 11.9 10.4 10.4 8.5 7.6 9.25 10.07 7.9 8.3 9.5 4.8 7.62 tavaszi árpa 19.47 18.2 16.4 18.9 19.4 18.22 19.6 18.6 20.5 20 19.4 19.62 12.65 14.8 14.6 12.3 11.1 13.2 9.7 8.29 10.2 5.6 8.25 Kukorica, 16.95 23.1 22.6 25.2 23.4 23.57 17.75 13.4 16.1 22.9 20.6 18.25 10.62 16.2 11.3 22.6 20 17.25 8.02 13.7 6.9 16.1 11.5 12.05

Next