Molnárok Lapja, 1938 (45. évfolyam, 1-50. szám)
1938-01-01 / 1. szám
XXXXV. évfolyam Budapest, 1938. január 1. BELFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 16.— P, FÉLÉVRE 8.— P, NEGYEDÉVRE 4.— P KÜLFÖLDI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY ÉVRE 20.— PENGŐ, FÉLÉVRE 16.— PENGŐ Külföldre, negyedévenként nem fizethető SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, VI., PODMANICZKY UTCA 31 TELEFONSZÁM: 126-666. Sürgönyeim: MOLNÁRLAP Magyar királyi postatakarékpénztári csekkszámla száma: 43.153 Jugoszláv királyi postatakarékpénztári csekkszámla: Zagreb 41.579 Csehszlovák postatakarékpénztári csekkszámlaszám: Praha 79.344 1. szém MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON „GÉPÉSZEK SZAKLAPJA“ melléklettel Aki a lapot az előfizetés lejárta előtt 2 héttel írásban nem mondja fel, annak megrendelése meghosszabbítottnak tekintetik Mérgező takarmányárpa — írta: dr. Ilusz Béla egyetemi tanár — Csaknem tíz éve annak, hogy amerikai importárpa takarmányozásra alkalmatlannak bizonyult, minthogy az állatok megbetegedését okozta. Tekintettel arra, hogy ez az eset súlyos kereskedelmi károsodáshoz, a szállítmányok visszautasításához vezetett, a figyelem ily árpa mérgező természetének közelebbi vizsgálatát indokolttá tette. A kérdés gazdasági fontosságát az is mutatja, hogy a m. kir. Földmívelésügyi Minisztérium ez okból az országba belépő külföldi árpa növénykórtani vizsgálatát rendelte el. Hazai viszonyaink között a nálunk termett árpa egyik kórtünete az úgynevezett „Braunspitzigkeit“, magyarul: barnahegyűség. A szemek bámulását a Cladosporium, Alternaria, Helminthosporium nemzetségekhez tartozó gombák okozzák. Takarmányozási kísérletek azt mutatták, hogy az ilyen árpa egyáltalában nem ártalmas az állati szervezetre. A mérgező principiumot úgy látszik kizárólag a Fusarium-nemzetség gombái termelik ki. Északoroszországban már régóta ismeretes az úgynevezett mámorítóhatású kenyér és gabona (angolul: inebriant bread, németül: Taumelgetreide, szédülést, elaknosodást, munkaképtelenséget okoz akár a szédítő vadperje), melyet a Fusarium avenaceummal hoznak összefüggésbe. Déloroszországban, Finnországban és gyakran Amerikában is a Fusarium graminearum Schwabe gomba bizonyétt mérgezést okozó penészszervezetnek. A következőkben az utóbbiról lesz szó. Az ilyen árpát Amerikában „scabby“, szóról szóra lefordítva „varas“-nak nevezik. Színe szürkésbarna, alakja zsugorodott és (főleg nedves viszonyok között)a gomba rózsaszínbe hajló tenyészőrészei (penészszerű teste) is megláthatók rajta, a jellegzetes félholdalakú szaporító sejtekkel, valamint az ivaros úton keletkezett spóraképző szervek tömörebb tenyészőkezdeményeivel (stroma). Legújabban az amerikai Minnesota-államban Christensen növénypathológus és Kernkamp állatorvos együttes vizsgálatai gyarapították idevonatkozó ismereteinket. Beteg árpaszemek mérgező természetét úgy állapították meg, hogy azokból vizes kivonatot készítettek és azt részben szájon át juttatták sertések szervezetébe, részben steril kivonatot intravénásan befecskendeztek. 15 gramm beteg árpából nyert kivonat 50 kilós sertés hányását okozta. Kétségtelenül be lehetett bizonyítani, hogy az említett Fusarium graminearum termeli a mérgező anyagot (nem pedig más, gyakran található kisérő szervezetek pl. baktériumok) . A meg nem őrölt árpa legalább 3 évig nem veszíti el mérgező természetét, a méreg vízben oldódik, de nem pusztítja el. A szemek ráncosságának mértékével arányos azok mérgező hatása. Sok beteg szem eltávolítható a vetőmag tisztításával, úgyhogy a zsugorodott, könnyű, léha szemeket kiszelektáljuk. Takarmányozási kísérletek azt mutatták, hogy a fusariumos árpa lényegesen lerontotta az egészséges árpa takarmányozási értékét éspedig már akkor is, ha a fertőzött szemek mennyisége 10%. Ha az árpa szabadföldi viszonyok között 16% erejéig fertőződött, akkor a takarmány rendkívül mérgező volt sertésekre; ha pedig a fertőzöttség a takarmány egyharmadára terjedt ki, az állatok nem ettek belőle. Az állatok megbetegedése abban mutatkozik, hogy elveszítik étvágyukat, természetes élénkségüket, gyengék, hánynak, olykor el is hullanak. Fusariummal fertőzött kukoricából nyert kivonat túladagolása két állat elhullását okozta. Kérdés, hogyan lehetne a mérgező anyagot a takarmányból annak kezelésével (pl. áztatás stb.) eltávolítani. Ez a kérdés további vizsgálatokat tesz szükségessé. Az itt felsorolt termények mindegyike egymástól különböző talajösszetételt és különböző időjárást kiván. Egészen más előtermésű, másként megmunkált és más összetételű talajt kiván a zab, mint a kukorica. Míg a zab a zordabb hegyvidéki klimát is jól bírja, addig a kukorica a subtropikus klimához közelálló éghajlatot szereti. Ugyancsak más talajösszetételt, de főként más időjárási viszonyokat kíván a rozs, mint az árpa és ennek ellenére azt látjuk, hogy a felsorolt 5 cikk közül egy sincs, amelyik akár Szlovenszkón, akár Podkarpatsko Russban elérné vagy csak meg is közelítené a történelmi országok hektáronkénti hozamát. Szükségtelen is, de e cikk keretében nincs is mód rá, hogy adatokkal, kísérleti alapon igazolva bizonyítsuk, hogy a szlovenszkói és podkarpatsko-russi talaj és éghajlati viszonyok semmivel sem rosszabbak e termények részére, mint a történelmi országrészek talaj- és éghajlati viszonyai. Nyugodtan állíthatjuk, hogy — eltekintve a Hanavidéktől — Szlovenszkó és Podkarpatsko-Russ azon vidékei, ahol e termények nagy részét termelik — Csallóköz, Vág, Nyitra, Ipoly, Garam, Hernád, Latorca, Bodrog, Tiszavölgye úgy a talaj, mint az éghajlati viszonyai folytán azonos belterjes és okszerű termelési mód mellett lényegesen nagyobb hozamot kellene, hogy adjon, mint a Morván túli országrészek földje. E hozambeli inferioritás magyarázata a vetőmagvak helytelen megválasztásában, a talaj helytelen megművelésében, a helytelen vetésforgóban, a helytelen és nem kellő trágyázásban rejlik. Bármilyen kellemetlen, be kell ismernünk, hogy eltekintve termelőink azon kis csoportjától, akik ma már okszerűen gazdálkodnak, termelőink nagy része — különösképen a kistermelőink — a kortól elmaradva az okszerű gazdálkodás alapelemeit, a modern kutatások, kísérletezések eredményeit nem ismerve, a régi patriarchális és ma már helyt nem álló módon művelik földjeiket és így a történelmi országok termelőivel és terméseredményeivel szemben siralmas szerepet játszanak. A baj csak akkor nagy, ha nem akarunk azokról tudomást venni, ha nem akarjuk azt javítani. A baj felismerése és jelen esetben beismerése a javulás útjára való lépést jelentheti. Az elől közölt adatok az országos statisztikai hivatal adatai, azok helyességét bárki ellenőrizheti. E rideg számok egy rideg valóság megcáfolhatatlan képét tárják elénk. Ez a kép nemcsak az elmaradottságunkat, az okszerűtlen termelési módunkat, a mezőgazdasági kutatások és kísérletezések vívmányaival való nemtörődömségünket jelenti, hanem a maga sivárságával mementóként hat. Figyelmeztető ez mindazon termelőink részére, akik a lényegesen nagyobb hozam elérésére alkalmas földeken ilyen lesújtó eredménnyel gazdálkodnak. Nem kétséges, hogy amennyiben az erre hivatott állami szerveink felvilágosító, oktató, tanító munkájukat a legszélesebb alapon, a legegyszerűbb néprétegek részére is érthetően és hozzáférhetően megkezdenék, úgy ez iránt az érdekeltek legnagyobb részének az érdeklődését fel lehetne kelteni. Még kétségtelenebb, hogy egy ilyen felvilágosító munkának rögtöni, pénzben mutatkozó eredménye lenne. Kevés azoknak a termelőknek a száma, akik tudva gazdálkodnak helytelenül. Biztosra vehető, hogy akár vetőmagvak beszerzése, akár intenzívebb trágyázás, akár a forgók változtatása stb. folytán, több kiadást okoz is a termelőnek a helyes termelési módra való áttérés, nem zárkózik el az elől. Nincs olyan gazda, aki már nyereségvágyból is ne akarna többet és jobbat termelni. Nyugodtan állítható, hogy a termelőink legnagyobb része kész áldozatokra is, ha ezzel fokozni tudja termelésének mennyiségét és minőségét. Kevés ilyen hálás és azonnali eredményben megnyilvánuló, pénzre váltható feladat vár az állami szerveinkre, mint a több termelés lehetőségét feltáró oktató munka. Minden ehhez szükséges mód és eszköz rendelkezésére áll a földmívelésügyi kormánynak, csak élnie kell vele annál is inkább, mert bármilyen összegbe kerülne is egy ilyen az egész országra, minden községre, sőt minden egyénre kiterjedő többtermelésre oktató szervezet létesítése, annak sokszorosát nyerné vissza ezáltal elért többtermelésben. Az e célra kiadott milliók százmilliókat hoznak vissza egy naptári év alatt. A jobban kereső őstermelő jobb adóalany. Már önző állampénztári szempontból is fokozni kell az őstermelő, tehát kereső polgárok kereseti lehetőségét, hogy jobban és többet adózhassanak. Különösen fokozni kell ezt akkor, amikor az őstermelők jövedelmének a fokozása nem megy semmilyen más népréteg jövedelmének a rovására, mert a nagyobb keresetet, a több hozamot nem egy másik néprétegtől, hanem a földtől, a saját földjéből veszi ki. A többet kereső őstermelő többet fogyaszt és Monopolcikek terméseredményei Csehisszlovákiában Az előttünk lévő kimutatás "Szlovenszkó és Podkarpatsko Russ termelési viszonyairól rendkívül tanulságos, de egyben szomorú képet nyújt. A monopolgazdálkodás alá tartozó búza, rozs, zab, árpa, kukorica hektáronkénti terméseredménye Szlovenszkón és Podkarpatsko-Russban lényegesen alatta marad a történelmi országok terméseredményeinek. Nem lehet az időjárásnak, sem valamely véletlen eseménynek tulajdonítani, hogy a podkarpatsko-russi búzahozam átlaga alig teszi ki Morva-Szilézia búzahozamának 56%-át, a rozshozam kb. 28 %-kal kisebb mint az ottani, az árpa hektáronkénti terméseredménye még a felét sem, mindössze 48%-át teszi ki annak, amit Morva-Sziléziában aratnak, míg a zabhozam 40%-kal marad alatta Podkarpatsko-Russban az ottani átlagnak, sőt még a kukoricából is kb. 35%-kal kisebb eredményt érnek el hektáronként mint Morva-Sziléziában. Összehasonlítva a történelmi országok — Cseh-Morvaország, Szilézia öszszesített négy évi hektáronkénti átlaghozamát a Szlovenszkó és Podkarpatsko-Russ ugyancsak összesített négy évi hozamával, a következő eredményre jutunk: A Morván inneni országrészek zabból 16%-kal, árpából 12.5%-kal, búzából 35%-kal, rozsból 34%-kal és kukoricából 29%-kal kisebb hektáronkénti eredményt érnek el mint a Morván túli országrészek. őszibúza Csehország — 1934 14.6 1935 18.3 1936 18.8 1937 20.5 Morva-Szilézia 21.6 15.4 19.4 18.8 Szlovenszkó — 15.1 16 12.9 11.6 Podkarp.-Russ. 9.7 13.8 15.5 6.3 Csehország — őszi 16.2 rozs 16.7 15.2 17.3 Morva-Szilézia 16.5 18.5 15.4 15.5 Szlovenszkó — 13.6 13.6 10.9 9.5 Podkarp.-Russ. 8.9 13.1 13.1 5.2 Csehország — őszi árpa 17.1 18.4 21.6 20.8 Morva-szilézia 17.6 21 19.9 19.9 Szlovenszkó — 13.4 13.8 11.7 12.7 Podkarp.-Russ. 9.4 11.5 12.7 5.2 Csehország — Zair 17.9 13.2 18.1 18.6 Morva-Szilézia 17.9 16.4 17.2 19.5 Szlovenszkó — 10.6 10.8 10.5 10.6 Podkarp.-Russ. 9.8 9.1 10.6 4.6 tavaszi búza 34/37 1934 1935 1936 1937 34/37 18.05 11.9 12.5 16.8 18.7 14.8 18.8 15.1 15.7 15.7 17.7 16.05 13.4 13.9 11.8 10.6 8.4 11.17 11.32 7.6 9.8 10.6 4.4 8.10 tavaszi rozs 16.35 11.9 10.8 11.9 12.4 11.75 16.47 13.1 13.3 12 11.7 12.42 11.9 10.4 10.4 8.5 7.6 9.25 10.07 7.9 8.3 9.5 4.8 7.62 tavaszi árpa 19.47 18.2 16.4 18.9 19.4 18.22 19.6 18.6 20.5 20 19.4 19.62 12.65 14.8 14.6 12.3 11.1 13.2 9.7 8.29 10.2 5.6 8.25 Kukorica, 16.95 23.1 22.6 25.2 23.4 23.57 17.75 13.4 16.1 22.9 20.6 18.25 10.62 16.2 11.3 22.6 20 17.25 8.02 13.7 6.9 16.1 11.5 12.05