Mosó- és Tisztítótechnika, 1935 (2. évfolyam, 4-12. szám)

1935-04-01 / 4. szám

# 1935. április hó. MOSÓ- és FESTŐ­TECHNIKA Textil-kémiai szakközlöny textil-, textil­ festő- és kelmefestőgyárak részére Telefonszám : 41-4­03 Postatakarékp. csekkszámla szám : 20732 Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII. kerület Szövetség utca 43. Néhány szó a hidrogén­hyperoxidos felderítésről. Irta: Dr. Domán Jenő. A „Mosó- és Festőtechnika“ márciusi szá­mában Dr. Keresztes Tibor vegyész-tanár úr „A peroxidos fehérítés jelentősége“ című rendkí­vül értékes cikkében rámutat a peroxidos fehé­rítés előnyeire a chloros fehérítéssel szemben. Tekintettel a peroxidos, első­sorban a hydrogén­ hyperoxidos fehérítésének napról-napra növekvő fontosságára, nem akarom elmulasztani, hogy ezen kérdéshez — a legújabb idevágó tapasztalatok figyelembe vételével — hozzászóljak. A gyapjú- és selyemiparban ma már csaknem kizárólag hydrogénhyperoxyddal fehérítenek. A műselymek nagyrész­ét ugyancsak ezzel a sok előnyt biztosító anyaggal fehérítik. Nemrég még csak ezen területekre szorítkozott a hydrogénhy­­peroxydnak a felhasználása. Ma már az itt elhasz­nálnál lényegesen nagyobb mennyiségű hydrogén­­hyperoxydot használnak el világszerte pamutáruk fehérítésére, azok minden feldolgozási állapotában. Egész sor idevágó fehérítési eljárást dolgoztak ki, amelyek két főcsoportba oszthatók: a kizárólag hydrogénhyperoxiddal történő fehérítésre, amelynél ez a hypokloritot teljesen kiszorította, valamint az ú. n. kombinált fehérítésre, amely módszernél hypoklorittal és hydrogénhyperoxyddal történik a fehérítés. A kombinált fehérítési eljárást általában ott használjuk, ahol az éles kalkuláció különös fon­tossággal bír. A leniparban majdnem kizárólag így fehérítenek. A hydrogénhyperoxydos fehérítés terén, amely a textiláruk kikészítésében eddig alig ismert gyor­saságú fejlődést ért el, megfelelő tapasztalatok szerzésére természetszerűleg bő alkalom kínálko­zott. Beigazolódott, hogy a katalysátorok elsősor­ban a vörösréz, sárgaréz és vas," bizonyos vegyi féleségükben, a hyperoxidos fehérítésnél sem kisebb sem nagyobb veszélyt nem jelentenek, mint a chloros fehérítésnél. Mindenesetre ügyelnünk kell arra, hogy a fehérítendő anyag a fehérítő­­berendezés katalitikus hatású fémrészeivel és a fehérítő fürdővel egyidejűleg tartósan ne érintkez­zék. Ezt gyakran már a legegyszerűbb eszközökkel is elérhetjük. Köztudomású, hogy a pamutáruk kilúgozá­sára használt vaskatlanok (Bauchkesselt ) mész­­cementel történt egyszerű bevonásuk után—— a legnagyobb mérvű hydrogénhyperoxydos fehérí­tésre is alkalmasakká válnak. A vashengeres mosó- és festőkádak (az ú. n. figgerek) a hydrogénhyper­­oxiddal való fehérítésnél általában minden további nélkül felhasználhatók. A fehérítő-fürdők megfelelő összeállítása is módot nyújt arra, hogy a katalyti­kus veszélyt a legmesszebb­menően kiküszöböljük. Egyébként minél kisebb a hydrogénhyperoxid concentrációja, annál kisebb mértékben áll fenn a katalytikus károk lehetősége. Újabb berendezé­sek létesítésénél természetesen célszerű a beren­dezést a legmegfelelőbb anyagokból készíttetni. A hydrogénhyperoxydos fürdők stabilizállá­­sára a körülményes lesavazás helyett ma már megfelelő más stabilizátorokat használunk. Gyapjú­fehérítésnél, hol a fehérítőfürdőt ál­talában folytatólagosan használjuk, igen kiváló stabilizálószer a nátriumpyrofoszfát, amely a leg­kisebb hydrogénhyperoxid mennyiség felhaszná­lását teszi lehetővé, s amely egyszersmind fölöse­s­legessé teszi a lesavazást is.

Next