Mosó- és Tisztítótechnika, 1937 (4. évfolyam, 1-9. szám)
1937-02-01 / 1. szám
IV. évfolyam 1937. február h6. MOSÓ- ÉS FESTŐTECHNIKA Textil-kémiai szakközlöny textil-, textilfestő-, kelmefestő- és gőzmosógyárak részére Előfizetési díj: egy évre 24 P, kelmefestő és vegytisztitóknak 10 P, előfizetők alkalmazottainak 6 P. Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. IZABELLA U. 82. Hivatalos órak: d u. 2—4-ig. Szerkeszti: ERDŐS JENŐ Telefonszám: 1-235-54. Postatakarékp.csekksz.: 20732 A mosás szabványosításáról A Magyar Szabványügyi Intézet figyelmébe. Az utóbbi időkben a honvédelmi minisztérium kezdeményezésére a M. Szabványügyi Intézet a mosás szabványosítását is programba vette. Ez irányba már több összejövetel volt és az egyes szakértők meghallgatása után előadói tervezetek láttak napvilágot. Nem foglalkozunk ezen tervezetek ismertetésével, mert azok még változtatásokra szorulnak, annál is inkább, mert már jelenleg is, de még inkább a közeljövőben az egyre szaporodó modern mosószerek úgyszólván forradalmi változást okoznak a mosás terén és ezek új eljárásokat követelnek. Egyébként is a szabványosítás a mosás szempontjából elég körülményes. Ilyen szempontból a mosást az alábbi kategóriákba sorozhatok : 1. Háztartási mosás 2. Ipari fehérneműtisztítás (gőzmosás) 3. Közintézetek gőzmosása. 4. Textilgyárak üzemi mosása. 5. Ágytollak mosása. Kétségtelen, hogy legnehezebb a háztartási mosást szabványosítani. A sokféle fehérneműanyag a különböző szennyezettséggel, az eltérő igények, a berendezések sokfélesége, úgyszólván lehetetlenné teszik a szabványosítást. Mindazonáltal szükségesnek látszik itten a hatósági intézkedés, minthogy a háztartási mosások majdnem a szaktudás teljes hiányában történik. Különösen hangsúlyoznunk kell, hogy a klórmész nem való a háziasszony vagy a mosónő kezébe. Bár tagadhatatlan, hogy a klórmésszel is lehet veszélytelenül fehéríteni, azonban ezt egy háztartás keretén belül nem nagyon lehet elvégezni. Olcsóságánál fogva, továbbá a régi múltját tekintve még most is igen sok helyen használnak klórmeszet a háztartásokban. Ezen esetekben legtöbbször klór tartalmú mészszemcsék kerülnek a rostok közé oly erősen beágyazva, hogy onnét legintenzívebb öblítések után sem képesek eltávozni. Ilyenkor vagy azonnal, vagy a későbbi mosások alkalmával elvégzik jellegzetes lokális roncsoló hatásukat. Szerintünk a klórmész használatát el kellene tiltani a háztartásokból, annál is inkább, mert ma már a hazai vegyi ipar mésztartalom nélküli, könynyen oldható, illetőleg öblíthető klór tartalmú fehérítő folyadékot gyárt. Hogy a fehérneműt szükséges-e vagy sem fehéríteni és ha igen, mikor és mi módon, ezt jelenleg nem részletezzük, mert eltér cikkünk tárgyától. Annyit azonban szükségesnek tartunk megemlíteni, hogy sokszor gazdaságosabb egy kíméletes fehérítés, mint egy intenzív mosás. Az ipari gőzmosásnál a szükség kényszerítő hatása folytán a mosás szabványosodása, sablonizálódása egy természetes folyamat következményekképpen be fog következni Ugyanis: a mosóiparban dúló rendkívüli árharc folytán az árak a legalacsonyabb ponton vannak, így a verseny kizárólag a munka minőségével, a mosás kivitelével történhet. Ezért a jövő mosodai üzemtulajdonos, vagy az üzemvezető akarva-nem akarva igyekszik a legmegfelelőbb eljárásokat elsajátítani hogy jó munkát tudjon produkálni. Ennek folytán reméljük, hogy a közönség — legtöbbször jogos — elzárkózása a mosodáktól meg fog szűnni. A közintézetek gőzmosodáiban volna a szabványosításnak legnagyobb szerepe. Aránylag könnyen kivihető szortírozással elég jól lehetne sablonizálni a mosást. Jó előírásokra itt annál is inkább szükség van, mert az intézeti mosodákban képzett szakemberek nincsenek elhelyezve, az igazgatók, gondnokok pedig csak kivételes esetekben foglalkoz