Automobil Motorsport-Turizmus Közlekedés-Útépítés, 1930 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-15 / 1. szám
ad. Muhr — Leoben — Klagenfurt — Villach — Spittal — Oberdrauburg—Lienz—Toblach, valamint Bruck—Graz —Jugoszláv-határ hólánccal járható. A többi osztrák útvonal, dacára a helyenkénti hónak, hóláncok nélkül is járható. Mindenesetre hóláncok nélkül ne keljünk útra. A helyenkénti hófúvások eltakarítása folyamatban van. Itália: Az állandó nagy havazások folytán, kivéve a Brennert és a Besehen—Scheidecket, az összes északolasz hegyi átjárók automobilok számára járhatatlanok. A szabaddá tevő munkálatok mindenütt folyamatban vannak. Sürgős és fontos utazás esetében az Int. Beisebureau & Co. Bolzano válaszos sürgönyre felel. Svájc. Az alacsonyabban fekvő útvonalak hólánccal a legtöbb helyen járhatók. A kimondott hegyi átjárók közül csupán a Brünigpass járható, természetesen hólánccal. A nagy hegyi átjárók kivétel nélkül zárva vannak. Egyes helyeken az 1000—1500 méter magas téli üdülőhelyekig az utak hóekékkel szabaddá vannak téve és lánccal járhatók. Nyitott szemmel, autós szemmel utazgatva Európában, sok tanulságos és különösen magyar autóst érdeklő dolgot lehet megfigyelni. Van sok, mit csak irigységgel vegyes bámulattal nézhetünk, de van az bizony sokszor, hogy nem rejtett büszkeséggel gondolunk arra, hogy ez, vagy az nálunk jobban, célszerűbben van megoldva. És haza jőve, jóleső érzéssel állapítjuk meg, hogy nem is fekszünk annyira Keleten, mint ahogy a térképen látszik és amennyire magunkat sokszor tenni szeretjük. Gondoljunk csak erre olyankor, mikor oly könnyen mondjuk ki valamire az ítéletet, hogy: „ez is csak nálunk történhetik ... * Sajnos, van Magyarországnak egy pár sebezhető pontja, ilyen a helyenként nagyon rossz utak és az átjelzések teljes hiánya. Az elsőre szolgáljon vigasztalásul, hogy egyrészt teljes erővel folyik az útépítő munka az ország minden részében, másrészt egyik szomszédunk sem kényezteti el a túrázó motorost jó utakkal s így még sokszor dicsérni is hallottam külföldön országainkat. Például az idei Länderfahrt résztvevői hálából, hogy jó fogadtatást és még jobb utakat találtak, magyar leventesapkákat vettek emlékbe és sastollal vonultak végig Németországon. De, hogy úgy a magyar, mint a külföldi autós, hosszas kérdezősködések, vagy alapos térképtanulmányozás után találhat csak rá a kívánt útra, erre nincs enyhítő körülmény, ez bizony nagy elmaradottságra vall. Lengyelországtól Szicíliáig minden országutat jelezve találtam, nem beszélve Németországról, mely hatalmas, messziről olvasható felírásaival és útjelzőtábláinak nagy számával e téren talán egész Európában vezet. Berlin és Páris! A két nagy rivális, Páris talán szebb, de Berlin a modernebb, a huszadik század fővárosa, szinte amerikai arányú fejlődése és a város életének lenyűgöző lüktetése, a jövő metropolisát, egy új Newyork keletkezését sejteti. Páris egy darab történelem, a tegnap szépségét élvezhetjük benne. Berlin a mának él, amit technika, rend, Csehszlovákia. A Magas-Tátra útvonalain 30—40 cm. hó fekszik. Az utak hólánccal még járhatók. Pireneusokban a nagy hegyi átjárók, mint a Puymorens, Somport, Tourmalet, Pourtalet, Col d‘Aubisque, Portet, Peyresourde járhatatlanok. A Franciaországból Spanyolországba való átkelés a két tengerparti útvonalon eszközlendő (Perpignan—Barcelona vagy Biarritz —Sansebastian). A Haute-Savoy legtöbb hágója be van havazva, kivéve a déli fekvésűeket és a Geneve— Grenoble—Nizza direkt útvonalon fekvőket. Ugyanígy járhatatlanok a francia-olasz átjárók, mint Genevre, Mont-Cenis, Petit St. Bernard. Egyébként, tekintettel az állandó hóesésre, a kiadott jelentések helyenként napról-napra változnak. Ezért legcélszerűbb minden utazás előtt a Magyar Touring Clubban telefonon vagy személyesen érdeklődni, ahol a lehetőséghez képest pontos információkat kaphatunk. (Automata 825—14.) A Magyar Touring Club közli, hogy a Rajna-híd Flandh és Buedlingen között a múlt év december 22-én ismét átadatott a forgalomnak, higiénia és célszerűség ma produkálni tud, ott találjuk — és mindezt legyőzve, megcsonkítva, elszegényedve. De ugye, minket főleg a nagy kérdés érdekel, hogy mikép bonyolódik le e két világváros forgalma? Alkalmam volt ez idén mindkettőt megfigyelni és összehasonlítani és elmondom, hogy a mi Budapestünk szempontjából mi az, amit átvehetőnek, alkalmasnak tartok. Az első benyomás mindkét helyen a csodálaté, hisz pesti szemnek soha nem látott látvány a rohanó autók három-négy sorbani áradata. Később alapos vizsgálat alá vetve és személyesen résztvéve a forgalomban, az a benyomásom keletkezett, hogy a berlini közlekedés sokkal gyorsabb, fegyelmezettebb és technikai berendezései jobbak, mint a párisi. Igaz, hogy a francia főváros mentségére fel kell hozni az aránylag több autót és a helyenként öreg, szűk utcákat. Egész Berlin területén a háromszínű, automatikus forgalmi lámpákat találjuk, melyek a piros-zöldet mindig 24 másodpercig, a sárga fényt pedig 6 mp-ig vetik, ez egyrészt azért kell, hogy a keresztezés közepén előbb összegyűlt és balra bekanyarodni akaró kocsik nyugodtan elhagyhassák a keresztezést és hogy az iránycserére jókor figyelmeztesse a várakozó járóműveket. Németországban jobbra hajtanak, így aki balra akar kanyarodni, vagyis a szembe jövő sort átvágni, csak a sárga jel tartama alatt teheti, addig a rendőrtől egy arasznyira a középen kell várnia. Ez a nálunk egyelőre fölösleges intézkedés már a nagy német városokban teljes sikerrel be van vezetve, sajnos, Párisban nincs és emiatt teljesen bizonytalanná teszi a nagy keresztezések forgalmát. A szembe jövő sorokba szinte beékelik magukat a derékszögbe befordulók és sokszor egészen megakasztják azok mozgását. Magam láttam, amint 4 autó, mint szabályos négyszög összefordult, mindegyik a hűtőjével a másik hátsókerekének volt fordulva és így meg se tudtak mozdulni. Tolatni veszélyes volt a kavarodásban, tehát megkezdődött a dudakoncert rendőri segédlettel. De a rendőr, vagy a földbe süllyesztett zöld lámpa megkerülése mindkét helyen kötelező s csak a rendőr külön jelzésére „vághatnak”. A francia lámpák csak egyszínűek. Úti impresszióim Közép-Európában Paris — Berlin — Mit tanulhatunk? — Javulnak az utaink, de rossz az útjelzés Paris forgalma számokban — Exotikus számtáblák — Lengyelhonban Írta: HODOSSY IMRE