A Műiparos, 1922 (9. évfolyam, 1-30. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Budapest, im január IX. évfolyam. Az iparosság ipari,politikai, gazdaság­­ és közművelődési érdekeinek szószólója. Megjelenik havonta kétszer. Előfizetési ára fél évre 120 kor, egész évre 240 kor. Felelős szerkesztő: BART­A ARTÚR Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV., Régi posta­ utca 1. 1. em­. 7. Telefon 133-18. Tartalomjegyzék: Oldal 1. Szolidaritás 2. Mesteremberek—iparosok 3 Ipari gazdasági kérdésekről. 3. Az 1922 évi egyenes adók kivetése .................... 4 4. Az uj postai díjszabás ... 5 .Ipari egészségü­gyi kérdésekről­. 5. Az alkohol­ káros hatása 5 6. Kárpitos országos egyesü­leti élet .......................... 6 7. A kárpitos segédek szak­tanfolyamának kálváriája 7 Melléklet: Barta: A lakásberen­dezés művészete Szolidaritás. Az emberekben már a legrégibb őskorban megvolt és kifejlődőt az összetartozandóság bizonyos tudata, időtlen idők óta közkeletű szót­­ás-mondás, hogy az ember társas lény. A réges-régi népek mondáit olvasgatva újra meg újra azt a felfogást látjuk megnyilatkozni, hogy az ember a sok egyénből álló összességü­k, mint egy testnek, csak egyik tagja s ennek folytán kölcsönösen kötelességeik vannak egymás iránt: az egyes embernek nem szabad az összeség érdekei ellen cselekednie, viszont az összeség nem tűrheti valamely tagjának szenvedését. Szóval az érdekek közösségének átérzése, a közösségnek szelleme fejlődött ki az emberekben. S így van jól, így kell lennie! Egészen természetes, másként el sem képzelhető, hogy mindazoknak, akiket a véletlen és végzet mint egyenlő rendeltetésű lényeket hozott össze, azonos érdekeik lévén egy­más javával s bajával törődniük kell . . . És ha már az általános embertársi együttérzést is természetszerű­leg szükségesnek érezzük, mennyivel inkább meg kell kívánnunk a közösség és összetartás szellemét azok közö­t, akik azonos élethivatás­nak szentelték magukat s igy kortársakká lettek! . . . íme mi kézmivesek bizonyos foglalkozást, életpályát választódunk magunknak, amelyből meg akarunk élni, amelyre egész exisztenciánkat alapítottuk. Igen, de nem egyedül vagyunk. Számos más embertársunk van, aki ugyanarra a hivatásra ruha magát, ugyazon­ szerszámokkal dolgozik, ugyanolyan munkálkodástól várja boldogulását, ugyanolyan műnk­, kör­től függ egész léte­g lehetetlen, elképzelhetetlen, hogy a velünk azonos sorsúak számunkra közünkösek legyenek. Olyan világos, mint a kétszer kettő négy, hogy kartársainkat közelebb érezzük magunkhoz, mint egyéb embertársainkat, akikkel csak annyi közösségünk van, hogy ők is emberek. Igen találó hasonlattal világíthatjuk meg a dolgot. A nyílt tenge­ren, messze minden parttól, bármely pillanatban ezernyi fenyegető résznek kitéve úszik a hajó. Fedélzetén a legénység és az utasok, akik egymást nem ismerik. Szélvihar, jégheggyel való összeütközés, géphiba, emberi rosszakarat vagy egyéb más­ok hirtelen és váratlanul végveszé- Kösérdekű kérdésben minden f©l*sólalásnak, véleménynek helyet adnak. Mindenki munka­társunk, mindenki irhat ipari, szaksnai is ipari közparbarági kérdésekre! Mindennemű fel­«*& taaácenfti díjmentesen sso’gál a sserkes-eádpeg.. . szám

Next