A Műiparos, 1935 (21. évfolyam, 11-24. szám)

1935-06-01 / 11-12. szám

XXI- évfolyam Budapest 1935 június 1. 11 — 12 szám Megjelenik havonkint kétszer Szerkesztőség és kiadóhivatal: V­, Vilmos császár­ út 72. 1­. emelet. Telefon : 228—26. Főszerkesztő: BARTA ARTUR Szerkesztésért és kiadásért felelős : KENDI LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: BARTA ARTUR Előfizetési díj évenként 10*— P. ISzávay Gyula\ I SOHWHRaHH Hivatalnok, filozófus, költő, hirlapíró a szép­­irodalom mestere, az emberekkel való bánnitudás művésze, mind-mind együttesen sem adja Szávayt. Nehéz szavakat találni, hogy az ember szavak­kal fesse le azt a férfit, akiben a sztoikus filo­zófus és a naiv gyermeki szeretet úgyszólván per­­cenként tudta egymást felcserélni. Nem könnyű jel­lemezni, ha őszinték akarunk lenni, már­pedig e sorok m­ejd tisztelte, becsülte és szerette annyira az elhunytat, hogy ne bántsa meg az emlékét­, közhelyekkel. Ha a sors véletlen­ül a nem Kamara fő­titkári székébe helyezi Szávayt, országos hír övezte volna, semmivel sem maradt volna Apponyi Al­bert, Rákosi Jenő, vagy Matlehovits Sándor mö­gött, az ő nevének csengése. Mint kamarai főtitkár a legfontosabb feladatot, a konfliktusok megelőzésében és lehetőség szerint a kikerülésében látta, távolról sem akarom ezzel állí­tani, hogy idegenkedett volna a harctól, ha azt szükségesnek találta. Ellenkezőleg. Ifjúi hévvel har­colt, amikor közel járt már a hetedik évtizedhez, ha úgy találta, hogy küzdeni kell; nem ismert az események által rája erőszakolt háborúságokban a­­ célon kivid semmilyen szempontot. Ha kirántotta a­­ buzogányt, használta is, nem feszélyezte benne sem-­­­mi, isten igazában verekedett. Különösen, ha a­­ kamarák jövőjéről volt szó, a szétválasztás gon­dolatának legyilkolására minden eszközt jónak tar­tott alkalmazni, ha az ártott az ellenségeknek. Percenként tudott arculatot változtatni, abban az igen nehéz és rendkívül sok tapintatot igénylő hi­vatásban, amelyet betöltött. A lehetőség szerint azt­­ mondotta mindenkinek, amit az hallani kívánt tőle, néha már túlzásba vitte az ügyek intézésében a filozófus a főtitkárt. Mint főtitkárnak gyengéje volt a filozófia, meg a lira és megállapítható, hogy néha ezek a gyengéi vezették át a főtitkárt a nehézségeken. A végletek embere volt és ezek a végletek a középút emberévé avatták, bizonyos kérdésekben, me­lyeket vagy nem ismert, vagy nem szeretett, a kiegyensúlyozatlanság, szinte érthetetlenül vezette a legjobb elintézések felé. Egyáltalán nem restelte, hogy nem ért valamihez, meg tudta­­választani a megfelelő konzultenseket és ki tudta vonni a saját kompetenciá­ját ezekből az ügyekből, ugyannyira, hogy az min­dig az ügyeknek használt és sohasem ártott neki. Tudta becsülni, sőt tisztelni az ellenfeleit, tré­fálni is tudott nem csak rajtuk, hanem velük is. A harag és a pajzán jókedv igazi édes testvérek voltak nála és a kitörő haragot mindig a jókedv, a derű, a filozófus humora követte. Még nem is ült a penge egy-egy riposztnál, amikor már igyekezett tréfával, mosollyal enyhíteni az ütést. Általában a jókedv, a derű, a tréfa, a jóizű humor bőséges arzenálja mindig rendelkezésére állott. Elpusztíthatatlan szerelmese volt Szávay a fia­talságnak és a lírához való hűsége, s még életének késő őszén való állandó visszatérése is ebből fakadt; nagyon szerette a fiatalokat és még jobban szere­tett volna fiatalon maradni, igyekezett is megcá­folni éveinek számát. Az életénél is jobban szerette a Kamarát. Tevé­kenysége utolsó idejében ábrándja volt, hogy a kamarai íróasztal előtt ülve, munkája közben szó­lítsa el őt a Teremtő, erről az árnyék­világról. Nem tudott nagyobb és magasztosabbb­ dolgot, mint a kamarai munka. Nem csak a dolgokat, hanem az embereket és cselekedeteiket is kamarai szem­üveggel nézte. Szerelmese volt a Kamarának, nemcsak annak amelynek éppen vezető tisztviselője volt, hanem a kamarai gondolatnak, a Kamara autonómiájának,­­sőt a Kamara ügyrendjének is. Volt egyszer egy elnök, aki egy olyan a tiszt­viselőket illető kérdésben, amelynek intézése a fő­titkár hatáskörébe tartozott, akart egy változást el­rendelni, a főtitkár Szávay nem engedte az ő népét,, a tisztviselőit, az igazát nem hagyta, megsértette az elnöki tanácsot, mindhárom elnökét, gyermeki haraggal otthagyva, sértődötten vonult szobájába, s csak akkor volt megint tárgyalásba vonható, ami­kor a viharfelhő elmúl­­ott, a tisztviselők ügyévnt való elnöki beavatkozást sikerült elkerülnie. A Kamara szeretőjének igen érdekesen és költői lendülettel adott kifejezést kamarai búcsúbeszédé­nek alábbi szakaszában: — y)Mert ha, mindenki­nek van valami gyengéje, valami egyoldalúsága,­­ úgy egész életemben nekem a Kamara volt az. . fin mindent, de mindent a Kamarán keresztül néz­tem, a napfogyatkozást, a májusi esőt, a hold­töltét, kisipari tör­vényt stb.­ Nagy kiterjedésű igen széleskörű reszortjában a kisiparosok voltak az édesgyermekei. A kisipari kérdésekkel szeretett leginkább foglalkozni és meg­különböztetett módon szerette a kisipar érdekkép­viseleti embereit. A kézművesipari kérdések ge­nerálisának érezte magát, és jaj volt annak, aki ebben a m­ellérben keresztezte az ő szempontjait, akarásait, törekvéseit, aki gáncsolta céljai megkö­zelítésében. Miniszter, vagy miniszterelnök lehetett az illető, az nem tántorította meg Szávayt, neki kellett, hogy igaza legyen. Örökké felejthetetlen lesz előttem, hogy ami­kor hírül hoztam neki, miszerint a kereskedelem­ügyi miniszter a közeli napokban kiadja az ipar­testületek megszavaztaatására irányuló rendelkezését, kétkedéssel fogadott. Nem hitte el információm helytálló voltát, utalt arra, hogy miniszter (ép­eszű!) ilyen télviz idején (december—január) nem­ rendelhet el, megfelelő (t. i. az ő ügyének nem volt megfelelő) előkészítés nélkül, szavazást. Ami­kor a­­felhozott érveim előtt nem tudott kitérni, s utaltam ennek a szavazásnak az akkori időben egyedül várható eredményére, felállott az öregúr az Íróasztalától, vállamra tette a kezét mondván: »Ebből pedig a miniszter nem eszik, úgy meg­buktatjuk, hogy a nevét is el fogják felejteni.« És a költői igazságszolgáltatás oly messzemenően igazolta egyik felkentjét Szávayt, hogy még ugyanabban a parlamenti ciklusban országszerte köz­derültséget keltett, hogy egy parlamenti felszólaló beszélt az akkor már megbukott kereskedelmi mi­niszterről és nem akadt az egész ülésteremben egyetlenegy törvényhozó sem, aki emlékezett volna rá, hogy a miniszter keresztneve Miksa volt. A kisiparosok voltak az ő kiválasztott népe, de nemcsak az iparosokat, hanem az iparokat is ismerte, szerette. Órákig tudott eltréfálni két iparág hatásköri összeütközésének kérdésében és napokon át keresett olyan megoldást, amellyel az egyik fél jobban legyen megelégedve, mint a másik. Legyen szabad még azt is megírnom, hogy mióta e sorok írója a kárpitos és rokoniparosok érdekkép­viseleti életében részt vesz, nem fordult elő, hogy akár az ipartestületnek, akár az Országos­­ Szövetségünk, bármilyen eléje terjesztett kérésében ne állt volna azonnal rendelkezésre. ..ne igyekezett volna többet adni, mint amennyit kértünk. — Erre is van egy csattanós példám, sok esztendővel ezelőtt, egy sze­mélyi ügy tolmácsolásával kerültem eléje, amelyet meghallgatva mondotta: ,»nehéz helyzetbe hoztál, azok az urak már prezentálták nálam ezt a kérel­met és én már el is utasítottam, sőt már ellen­értékül is megállapodtunk valamiben, amit e he­lyett kapnak. Te most jösz egy ilyen, már befeje­zett dologgal. Sajnos nem tehetek semmit...« Mire én nem szégyellem megmondani, hogy ezt ne ne­kem mesélje, ne becsüljön le engem annyira, hogy feltételezi rólam, hogy én ilyen elintézéssel haza­­küldhető vagyok. »Már pedig haza is küldelek!«, adott mosolyogva kezet Szávay. A Kamarából való távozásom után nem telt el tíz perc és telefonon je­lentkezett az elnöki iroda azzal a­ közléssel, hogy a főtitkár úr behatóan foglalkozott az általam eléje terjesztett kérelemmel és úgy határozott, hogy a kamara teljes ülése elé viszi döntés céljából. Ez száz­­százalékos elintézés volt és őszintén be­vallom, hogy­­érdekképviseleti pályám rögös útján azóta sem történt olyasmi, aminek annyira tudtam volna örülni, mint ennek az üzenetnek, pedig nem nagyképűség, ha megírom, hogy azóta már magam is primhegedűn játszottam holmi miniszter buk­tatásban. Kendi László Húsosok Szőre Dominál IX. GUB/­CSI-UT 6. Telefon 441—49 •m jf ^ 00L ji£j DiM h­ajr rua Oj WW Háború előtti minőségű STAYER-acélból Napi árak: 4010 és 3818 sz. 100 kg. P 95­­, 34|7 P 97.50 |

Next